Amint azt korábban már említettük, először jelent meg önálló standdal a Bormarketing KHT. borkiállításon. Mármint profi, szakmai borkiállításon, nem a budavári népitatásra kell gondolni mer’ az nem az. Történt mindez a festői Amszerdamban, ahol a BeNeLux államok legnagyobb borkiállítását rendezték meg a HoReCaVa nevezetű vendéglátóipari gigakiállítás társrendezvényeként, január 6-9 közt. A kiállítás a fantáziadús WineProfessional névre hallgat, ez rögvest útbaigazít a közönséggel kapcsolatban: csak feketeöves alkoholisták, és súlyos borbuzik, meg akik árulják a drogot, azok.
Azt azért tudni kell, hogy ugyan az utóbbi hónapokban ment a marakodás a konc körül nyolcforint ügyben, azért egyesek dolgoztak is. (a literenként befizetendő nyolc forintból a magyar bor marketingjére kellene fordítani egy jelentős összeget, de erről sokan sokfélét gondolnak, ami nem túl jó akkor, amikor egységesen kell(ene) fellépni) A nyolcforintok egyébiránt nem jöttek még meg, a kiállításon végül azért sikerüölt részt venni, mert az ITDH azt mondta, hogy állja a cehhet. Állta is, becsülettel.
Szóval lett nekünk egy bormarketing stratégiánk, amely két piacot jelöl meg meghódítandó célterületként: Hollandia, Svédország. Na de hogy miér’ is ez a kettő? Miért nem az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, meg Brazília? Hát azért, mert a reális látásmód, az jó és egészséges dolog…
Amíg a magyar borok csak idehaza világhírűek, addig célszerű nem egy feneketlen kútba tölteni a marketingpénzt, és célszerű olyan piacokkal próbálkozni, amelyiken van esély megmaradni, sőt akár sikeresnek lenni. Nu ez a két piac nekünk a holland és a svéd: az utóbbi időben homorítottak bele igazán a borivásba, nyitottak minden újra, és nincsenek évtizedes beidegződéseik, nem konzervatívak. Kíváncsi népek, jó alkoholtűrő-képességgel, ez kell nekünk.
Van Lissum spanjai
Ráadásul a holland borpiac szervezése, általában a holland borélet szervezése per pillanat egy úriember kezében összpontosul, őt úgy hívják, Jan van Lissum. Mindenki barátja, mindenkit ismer, és mindent megszervez. És a magyar borokkal is cimborál. Aki pedig Hollandiában van Lissum haverja, azt a holland borbuzik bizony komolyan veszik. Na ezért is Hollandia. Van Lissum szervezte a WineProfessionalt is. Aki a BeNeLux államok területén lenni akar valami borügyekben, az ott van. Van kérdés? Nincs kérdés, ott kell lenni.
A kiállítás maga egyébként nem túl nagy, maximum 150 kiállító volt kint, a többség ugyan olyan gyorsépítésű kis fekete standdal, amelyet mindenki a maga ízlésével, és lehetőségeihez mérten díszített fel. A Wines of Hungary esetében két Ikea-üvegszekrény képviselte a praktikummal párosuló modern dizájnt. Volt egy Ikea-asztal, erre kerültek a borok, és végezetül két Wines of Hungary feliratú tabló pincékkel-hordókkal-szőlővel-borral. Egyszerű letisztult vonalak, semmi fölösleges flanc, mégiscsak kálvinista puritán borisszáknak kell tetszeni, akik zsigerből nem tudnak mit kezdeni a barokkal, mint olyannal.
A hollandusok azok tolongtak, nagy számban, végig a rendezvény alatt. A hétfő volt a legbrutálisabb nap, ugyanis aznap szünnap van a legtöbb helyi étteremben, tehát a helyi éttermes erők szépen elzarándokoltak a kiállításra, és berúgtak a haver borkereskedőkkel, de nagyon. A többi napon szolid szakmai érdeklődés volt, a magyar stand előtt kicsit sűrűbben álltak, mint a többi előtt általában, ez Stevie Kraft honfiúi szívét lelkesedéssel töltötte el, “mégiscsak van igazság, na” – ezt gondolta Stevie Kraft.
Igazságot oszt az Osztrigás Ember
A tolongásba olykor-olykor besegített az Osztrigás Ember is, aki mobil tengeri étteremként cirkált a tömegben, és promózta az egyik tengeri jószág-kereskedőt, aki szintén kiállító volt. Bőrkötény, rajta két vödör, egyikben az osztrigák, másikban a héjak. Emberünkön páncélkesztyű, és egy nagykés a kezében, ezzel mészárolta a mészhéjúakat. Odalép az ember, aztán már nyomják is a kezébe a friss osztrigát (ha egyszer korlátlan anyagi erőforrásai lesznek, Stevie Kraft szeretne egy ilyen fickót állandóra a kíséretébe…).
Namost az Osztrigás Emberrel Heimann Zoltán kötött egy remek üzletet némi Viona bevonásával, melynek hatására emberünk a magyar stand közelében fixálódott, úgyhogy az osztrigához rögvest hozzá lehetett kóstolni a magyar fehér sort. Stevie Kraft Takács Lajos somlai furmintját ajánlja a tengeri jószág mellé.
A kiállítók – ahogy az a helyszíni tudósításban már szerepelt – nyolcvan százalékban kereskedők voltak. Vagyis azok a jóemberek, akik ellátják borral az éttermeket, a hoteleket, a borbutikokat. A standok tehát nem borvidékek, hanem leltárlisták alapján tudtak bort mutatni. Röviden ezt talán úgy lehet érthetővé tenni, hogy mindenkinél volt mindenhonnan minden. Mivel sok kereskedőnek kialakult ügyfélköre volt, ezért a legtöbb esetben az ő itatásuk, illetve az újdonságok bemutatása volt a fő tevékenység. Biznisz nem nagyon ment direktbe a kiállításon. Ha tetszett a bor, majd visszatérnek rá a kiállítás után.
Így a magyar standon sem született direkt megrendelés, inkább csak érdeklődő forma borozgatás volt, és sok-sok névjegykártya maradt a standon, sok ígéret született, de majd az év végi exportmutatókból meglátjuk, hogy mennyire sikerült megfogni a jó hollandusokat a magyar borokkal.
Mi kell, és mennyiért?
No de milyen magyar bor is kell a hollandoknak? Paul Op Ten Berg, a holland sommerlier-szövetség elnöke szerint izgalmas, koncentrált és új. Ja és a legfontosabb, legyen helyi fajta, a franc akit érdekel az N+517-ik chardonay. Stevie Kraft köpni-nyelni nem tudott, amikor Op Ten Berg azt mondta, hogy “like the keehknjelue!” Emberek és traktoristák! Egy holland sommelier konkrétan ismeri a kéknyelűt! Szóval kéknyelű, természetesen furmint, hárslevelű, egy jó olaszrizling is jöhet vagy szürkebarát. A lényeg az, hogy magyar fajta legyen, jól elkészítve. Op Ten Berg szerint elsősorban fehérek de természetesen azonnal hozzátette, hogy a kékfrankos, a jól megcsinált bikavér, és a többi vörös fajtánk – így-úgy házasítgatva – is jó lehet.
Hollandiában még vastagon nem ért véget egyébként a vörösbor őrület, a standokon kb 2/3 – 1/3 volt a vörös-fehér arány. A legtöbb holland a magyar standnál, meglepő módon, Kopárt akart inni, de azonnal. Nem olyan meglepő a dolog, ha hozzátesszük azt a talán nem elhanyagolható tényt, hogy Gere Attila nagy vörösét a holland sommelier-szövetség az év borává választotta 2006-ban. Naná, hogy mindenki erre vágyott, már ha ingyen lehet nyakalni.
Mennyi?????
Volt viszont egy alapvető gondja mindenkinek a magyar borral, jelesül az ára. Amikor mindenki kiálmélkodta magát, hogy mennyire rendben vannak a borok (és itt tényleg nem illedelmességből dicsértek) elhangzott az adekvát kérdés, hogy mennyi az annyi? És akkor jött a hideg zuhany. Konkrétan egy Kopár annyira jön ki, hogy olyan nagyjából 90 euró körül legyen az étlapon. Az pedig gusztustalanul sok érte, nagyon sok. Szóval, a hollandok szerint (És amúgy mindenki szerint, kiskezi’cssókolom!) A magyar borok súlyosan túl vannak árazva. Persze hülye lenne a borász lejjebb vinni az árat, ha a kuncsaftok még a tőkén megveszik a termést.
Ráadásul, ha nincs nemzetközi összehasonlítási alap, akkor pláne drága lehet a cucc. Na de ha egyszer nemzetközileg mérettetik meg a magyar bor, akkor aztán jön a fogaknak csikorgatása. Kilencven aeróért konkrétan egy nagyon jó középkategóriás Bordeaux-it kap az ember. És mi a Kopár? Egy magyar felhangokkal ellátott Bordeaux-blend. Jó bor, de nem ennyiért. Persze itt visszatérünk a korábbi gondolathoz, hogy hülye lenne a borász olcsóbban adni, ha így is megveszik.
Konkrét példa árképzésre: a kiállításon ott volt, egyetlen borvidékként Vouvray. A Loire völgy egyik apellációja úgy döntött, hogy kell neki a holland piac, hát eljött tíz borász fejenként három borral, egy pezsgővel. Gyönyörű, nagyon ásványos, agyagos chenin blanc borokat lehetett kóstolni náluk. Az egyik, különösen tetsző tétel (Domaine de la Roulitiére, Sec 2005, különösen a hársméz és az ásványok együttállására tessék figyelni ízben-illatban!) esetén Stevie Kraft megkérdezte az árat. A borász, Jean-Marc Gilet azt mondta, hogy ez drágább bor, háznál 5 euró 50 cent. Na ez a bor a legtöbb magyar tételt leverte volna a fenébe, 5,50-ért!
Bemutató a Brekekével
A magyar boroknak különösen nagy lehetőség volt, hogy egy gasztro-workshopon is bemutatkozhattak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy okosok ülnek körben, középen látványkonyha, onnan hordják körbe a borhoz főzött (mit főzött, költött!) ételeket. A magyar borokhoz Joop F. Braakhekke, a Le Garage nevű, felette menő amszterdami étterem vezére készített ételeket. Braakhekke urat úgy kell elképzelni, mint Leo Getzet a Halálos fegyver tetralógiából. Teljesen úgy. A hollandusok némi meglepetéssel akartak kedveskedni a puszták népének, és szerveztek a magyar kóstolóhoz cigányzenészeket. “Egymásra néz a sok vitéz”, illetve az “orcáikon mint félelem sápadt el a harag” – ezzel lehet a legjobban leírni a magyar borászok és bormarketingesek reakcióját, hiszen dolgoznak már egy ideje azon, hogy ne csak a Tschikosch, Oxenbraten, Pustaschmeck, Zigeunermusik legyen a hívószó Magyarországra. A hollandoknak mindenesetre tetszett a zenei aláfestés.
Arról, hogy a cuisine fusion-moleculaire ételei mennyire illettek össze a magyar borokkal, megoszlanak a vélemények. A Dobogó, a Királyudvar és a Hollóvár furmintjai adták a bemelegítést. Weninger, Ráspi kékfrankosa, Takler bikavére, valamint Heimann Cervaese kísérték az első fogást, ami gőzölt-buggyantott tojás volt rozstoaston, libamájjas rilettel. Vylyan Montenuovo-t és Kopárt osztottak a következő fogáshoz, ami goulasch (valójában marhapöri) volt rizshabbal. A desszertsor: Királyudvar Sec, Királyudvar késői szüret, és Árvay aszú volt. Ehhez egy független sajtmester válogatott össze Jura Comtét, illetve egy nehezebb penészes olasz juhsajtot, Pecoria di Valgosterát. A kóstoló alapvetően siekres volt már csak azért is, mert volt. Aki workshopot tarthat, az más valaki…
A Titanic bőgőse
Mivel a magyar borászoknak és bormarketinges jóembernek korábbra szólt a repülőjegye, Stevie Kraftra az a nemes feladat hárult, hogy felvegye a földre hullott zászlót, és kóstoltasson, az utolsó pillanatig – az árfekvéssel kapcsolatos kifogásokat ekkor gyűjtötte be. Na most Galambos Krisztina Hollandiába települt borügynök, és Szabó Péter, az ITD helyi ereje már vadul letároztak, amikor Stevie Kraft, honfiúi lelkesedéstől hajtva még mindig kóstoltatott, töltötte a bort a poharakba, amíg mindenki el nem tűnt.
Ezt követően Stevie Kraft a tulajdon kezével szedett ízekre néhány Ikea-bútordarabot, amelyeket a jövő évi kiállításon a Bormarketing KHT. még használni tervez. Stevie Kraft némi sefteléssel ekkor jutott hozzá két kifogástalan Vouvray-hoz, amelyekről később beszámol. Van Lissum emberei ekkor már bárkocsikon pohár söröket hordoztak körbe, ezért külön köszönet. Nem egyszerű lecsavarozni a Vika Amon asztal lábait, de az is megvolt.
A kiállításon résztvevő magyar borok listája:
1. Irsai Olivér 2006 Nyakas Etyek-Buda
2. Szilénusz Cuvée 2005 Figula Balaton-Csopak
3. Napbor 2006 St. Andrea Eger
4. Furmint 2005 Dobogó Tokaj
5. Furmint 2006 Hollóvár Somló
6. Furmint SEC 2006 Királyudvar
7. Szerelmi Hárslevelű 2006 Demeter
8. Öreg-tőkék bora 2006 Kreinbacher Somló
9. Viona 2006 Heimann Szekszárd
10. Sauvignon Blanc 2006 Abbey of Pannonhalma Pannonhalma
11. Kékfrankos Selection 2004 Ráspi Sopron
12. Spern Steiner 2004 Franz Weninger Sopron
13. Bikavér Reserve 2004 Takler Szekszárd
14. Áldás Bikavér 2005 St. Andrea Eger
15. Cervaes 2004 Heimann Szekszárd
16. Montenuovo 2006 Vylyan Villány
17. Pinot Noir 2005 Vylyan Villány
18. Kopár 2004 Gere Villány
19. Capella 2003 Bock Villány
20. Aszú 6 puttonyos 1999 Disznókő Tokaj
21. Aszú 6 Puttonyos 2000 Árvay & Co. Tokaj
22. Ilona Cuvée 2002 Királyudvar Tokaj
23. Főbor 2003 Demeter Tokaj
Stevie Kraft – Amszetrdam
Korábban:
Ebben a témában még:
30. Stevie Kraft 2008-01-28 01:33:28
A Gilet féle bor a kisker ár, amit ő személyesen kér érte, amikor elmész hozzá, és beteszel a csomagtartóba egy-két kartonnal. A bolti ára is bőven 10 aeró alatt van, és szerintem az étteremben sem kerülhet többe 20 aerónál. Remélem segítettem.
29. szabo 2008-01-24 12:23:43
A Gilet-féle bor nagykerbnen vagy kiskerben, áfásan vagy anélkül 5,5 Euro ? Mert ha ez a netto nagyker ár, akkor étteremben ez sem kevesebb 30 Euronál ( a 2004-es Kopár tényleg kérdéses 90 Euróért ).
28. Eszencia 2008-01-19 20:24:01
Köszönöm a pontosítást, utána nézek majd az említett cikknek és a boroknak, amint tehetem.
A filmsorozatot nagyon szívesen megnézném én is, még egyszer. Katarktikus, őszinte látásmódja fotelbe bilincselő volt! Nekem legalábbis ez volt a véleményem. Érdekes és JÓ, hogy dolgokat ennyire másként látunk.
27. Shyr Kahn 2008-01-19 18:43:36
Én jó ötletnek tartom, ha tudunk időpontot egyeztetni, mert mostanában (is?) nagyon be vagyok táblázva és kell neki pár órányi helyet szorítani… kedvem mindenképpen van hozzá csak még kellene néhány ember rajtunk kívül, hogy igazán jó beszélgetések szülessenek (a baráti kóstolóról az ismerőseim biztosan vevők lennének rá) :)
26. 2008-01-19 15:58:23
Shyr Khan – azt hiszem felhívom a Duna Tv-t és szervezünk egy vetítés sorozatot, amit a filmmel kezdünk, aztán jöhet a sorozat. Hetente, kéthetente, na mit szóltok? A filmek után beszélgethetnénk egy jót. Na mit szóltok?
25. Shyr Kahn 2008-01-19 14:22:33
Érdekes valóban. Láttam a filmsorozat két részét. Pont az egyikben volt szó a “görény” Baron Philippe Rotschild-ról és szomszédjairól. Szegény szomszéd elvileg organikusan szeretne szőlőt termelni, de sajna nem megy neki, mert a “kis nevű” szomszéd oly közel van, hogy vegyszereinek hatása az ő földjében is jelentkezhet. Bár a filmben nincs egyértelmű kijelentés erről (sőt érvek és ellenérvek hallhatók mindkét oldalról), de nekem az jött le, hogy mennyire idejétmúlt a Garand Cru osztályozás Bordeaux-ban, ahol szinte lehetetlen felkerülni az első osztályba. Ellenpélda a kivételesen jó üzleti érzékkel és szociológiai érzékkel (korábban görénységként említettem) megáldott Baron Philippe Rotschild-t, akinek sikerült a mission impossible. A másik részben több száz éves borkészítő hagyománnyal rendelkező Bourgogne-i borászok nyomják le Parker pontozási rendszerét, mivel sajátos ízlése miatt nem szereti a Bourgogne borokat és rendszeresen lepontozza őket. :) Lehet benne valami, no meg Parker elméletében is, aki azt mondotta: a márkanévnek nincs szaga, de azt hiszem már messzi vizekre eveztem… erről született már néhány cikk (többek között a belinkelt is). Egyébként a sorozatból a kedvenc borász szereplőm egy Iroleguy-i birtokon élő hölgy volt, aki férje után vette át a chateau igazgatását. Elég intelligens és előítéletmentes (amennyire lehet persze) megnyilatkozásai voltak. Sajnos több részt nem láthattam. :(
24. 2008-01-19 09:03:05
Shyr Khan,
Igen, a Sonoma-Napa dolog többé-kevésbé stimmel, persze ott volt Ernest Gallo is, meg még egy páran, de alapvetően Mondaviéknak köszönhető. Itt már cizelláltabb vizekre evezünk, az Opus One-nal, ami valóban Rothchild együttműködés, de van pár érdekesség, ami elgondolkodtató ebben: 1) Rothschild gyakorlatilag kilobbizta magának az appelation-t, kicsit ki is akadtak a többiek, 2) megint csak a Mondovino, de már a sorozat, ami a Duna TV-n is futott (tényleg javallom, nagyon tanulságos) – ott kiderült, hogy a Rothschild ültetvény mellett, gyakorlatilag ugyanazon dűlőn, talaj, fény, minden ugyanaz, van egy kispince ültetvénye, ezek 80%-al kevesebbért tudják értékesíteni borukat. Vicces volt. Más: Londonban a Gallo és a nagy rendező Coppola által jegyzett Rubicon közép és felső kategóriáit kóstoltam, na az is tanulságos volt, hirtelen elpárolgott néhány előítélet. Olvashattok róluk nálunk, A Nagy Londoni Balhé cikkekben. Sztárborokról is van, it: borravalo.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=7601
/> KaberNet
23. Shyr Kahn 2008-01-18 17:07:06
Kedves KaberNet! Köszi a kiegészítést és a dícséretet. Tőlünk telhetően igyekszünk minél igényesebben átadni egymásnak az információt (gondolom Eszencia is egyetért velem). Frescobaldi-ék oldala nagyon jó, ajánlom mindenkinek: http://www.frescobaldi.it/en/home.htm?intro=0, de ez nekem teljesen új… mármint, hogy megállapodtak Mondavi-ékkal. A 99-es Castelgiocondo-ról nem olvastam az oldalukon, de a család végez minden borászati tehendőt, ha jól vettem ki az említett oldalról. Mondavi-ék USA-ban talán a legismertebbek. Azt hiszem ők emelték fel Sonoma mellé/fölé Napa Valley-t. Ittam már olcsóbb (~3000 HUF) Robert Mondavi bort, de már nem emlékszem, hogy Woodbridge CS hanyas évjárata volt (az egyik baráti CS kóstolónkon bontottuk). Számomra nem volt igazán meggyőző, de persze ez a boruk nyilván nem egy Opus One kategória (ami, ha jól tudom az egyik csúcsboruk, amit Baron Philippe Rotschilddal közösen készíte(t)nek – http://www.opusonewinery.com/)…
22. 2008-01-18 15:59:18
Sziasztok!
Tetszik a párbeszéd, sokan okulunk belőle. A Frescobaldiék a Mondavi családdal kötöttek megállapodást, ők a Galloék mellett a nagyon nagyok Amerikában. Londonban pár tételt kóstoltam, megnézem a jegyzeteimben, melyek voltak – annyi biztos, hogy a könnyed kategóriától a brutálig minden van. A francia ügyről szól a Borháború című könyv és a Mondovino dokumentumfilm. Még több ilyen színvonalú társalgást! :D
KaberNet
21. Shyr Kahn 2008-01-18 12:35:51
Még annyit, hogy az említett Castello di Verazzano szerintem kb az 5000 HUF-os magyar borokkal van egy kategóriában. Rendelkezik a jó borok egyik legfontosabb tulajdonságával a pohárban való fejlődéssel (talán ezt nevezik fineszességnek). Érdemes bontás után tíz percenként újrakóstolni a pohárból. Nagyon gyorsan változik és egy idő (nekem fél óra volt) átváltozik az íze az olasz terroirra oly jellemző rumos-diós aromává (nem kellemetlenül édes, hanem nagyon is kellemes, de mondjuk ez ízlés kérdése)…
20. Shyr Kahn 2008-01-18 12:30:37
Köszönöm a tippet, ismerem a Hold utcai üzletet, de csak plátói a kapcsolatom velük, mert kicsit drágának találtam az áraikat (a neten már elavultak az kiírt árak és sajnos nincs 5900 HUF-ért Brunello-juk Máté-tól, azaz van, de csak 7900 HUF-ért). Igaz a kínálat kárpótolhat és terveztem, hogy egyszer ellátogatok oda. Az említett Chianti Classico WS 92+ borok a Borigó Toszkán tesztjén is a második és harmadik helyet csípték el, ami azt jelenti, hogy másoknak is tetszenek, nem csak a WS-nek. A legjobb, ha magad is megtapasztalod (a két bor a már említett La Bottega-nál 3800 és 3900 HUF). 9360 HUF-ért (szintén a La Bottega-nál) ajánlom a Frescobaldi Brunello di Montalcino Castelgiocondo 1999-es évjáratú borát (ami nagyon jó év volt arrafelé). A Castello di Verazzano Chianti Classico 2005 baja, hogy (a már említett Borigó teszten 88 pontot kapott és 10-15. helyen végzett) már lehet elfogyott a Veritas-nál, de az ára 3000 HUF alatt van pár száz forinttal, ami miatt best buy. Ajánlom ezt is. Ennyit a Toszkán borokról. Piemont-ból bármely Angelo Gaja bor jó lehet. A Barolo-ja kicsivel 10 fölött van (TintoFino), de a Sito Moresco (ami asszem IGT, mert Nebbiolo-n kívül CS és Merlot is van benne jócskán) állítólag nagyon jó tőle és “csak” 7690 HUF (szintén megtalálható a Tinto Fino borszaküzletben). Jó kóstolást bármelyiket is próbálod ki (remélem legközelebb már pozitív beszámolót írsz róluk, egyébként kíváncsi leszek a tapasztalatodra, így ha van kedved küldj el egy leírásta borokról a következő mail címre: oltyant@gmail.com) :)
19. Eszencia 2008-01-18 11:33:56
Kedves Shyr Kahn!
Ha jól tudom,a Frescobaldi testvérek adták el a toscanai pincészetüket a nevükkel. Az említett 1999-es Frescobaldi tétel vajon még azelőtti, hogy megvették volna az amerikaiak?
WS barát nagy név, nem ugrik be a nevük, a papa elég komoly figura, de már nagyon idős, a fiú hozta össze az üzletet, előtte burgundiában is próbálkozott, ott csak a kicsikkel sikerült kezdenie, bordóban viszont több pincészetet átalakítottak trendire.
—
Brunello di Montalcino Castelgiocondo Frescobaldi 1999
18. Eszencia 2008-01-18 11:21:35
:( A címet elírtam. http://www.montalcino.hu,
V. ker Hold utcai piac és az MNB közelében.
17. Eszencia 2008-01-18 11:15:46
Kedves Shyr Kahn!
Köszönöm, az alapos ajánlás valóban kedvcsináló.
Ismered esetleg a Hold utcai enoteca kínálatát is (Monatlcino.hu)? Itt is vannak WS borok. A WS-es minősítést tartózkodóan kezelem. “Könnyűnek találtattak” a WS like borok, azaz a modern méricskéléssel/ élesztővel/ légbuborékkal készítettek. Úgy érzem, elegáns ruha tartás nélkül.
Az utolsó mondatodba kapaszkodnék. Melyik bort ajánlod 3000-10000 Ft-os kategóriában – azaz a magyar vörösek árában,- amely komplex és hosszú is? Szívesen megveszem.
16. Shyr Kahn 2008-01-17 14:20:40
Kedves Eszencia! Kedvcsinálónak itt van az egyik legjobb Chianti Classico, amit eddig ittam: Castello di Verazzano 2005. Elérhető az In Vino Veritas szaküzletben (1074 Budapest, Dohány u.58-62), ha még maradt belőle, mert pár hét alatt úgy lefogyott, hogy csak ámultam. A legjobb olasz bor választék (a legolcsóbban): La Bottega (www.labottega.hu/). A következő Chianti-kat ajánlom (még nem ittam őket, de a WS 92 fölötti pontokat adott rájuk): Nipozzano Riserva Chianti Rufina Frescobaldi, Chianti Classico Riserva 2001 Castello di Querceto. Brunello-ból WS 95 pontos bor (sajnos még nem ittam, ezért kéretik nem felvásárolni az egész készletet :) ): Brunello di Montalcino Castelgiocondo Frescobaldi 1999. Barolo-ból ajánlom a Tinto Fino-nál (www.tintofino.hu) Gaja Gromis Barolo 1999, vagy bmely Barbaresco tőle állítólag csoda (nem mellékesen a pénztárcámhoz mérten is csoda lenne). Barolo-ból állítólag szép Pio Cesare tétele (www.lenoteca.hu). Az említett tételeket (az első kivételével) még sajnos nem kóstoltam én is csak olvastam róluk, de előbb-utóbb kipróbálom őket. Olcsó piemonti kategóriában nekem nagyon bejött (TintoFino): Giribaldi Nebbiolo d’Alba 2003. Csodálatos rózsás és aszaltszilvás illat és zamat. Mostanában vettem Tormaresca Néprica-t (www.bortarsasag.hu) és árához képest nagyon jó bornak tartom. Két hét múlva tartunk egy két körös olaszbor kóstolót baráti körben, amire már vettem egy üveg Prunotto 2003-as Barolo-t (www.bortarsasag.hu), veszünk rá Prunotto Mompertone 2005-t (vigyázat ez IGT, ami azt jelenti, hogy van benne a régióhoz nem kapcsolódó szőlőfajta, jelen esetben ez 40% Syrah-t jelent a piemonti Barbera mellett. Egyik haverom szerint csodás bor), van egy üveg Castelforte Primitivo Maduria 2003 (www.lenoteca.hu , Primitivo szőlőfajtából készült bor, ami ugye a Zinfandellel egyezik meg genetikailag), egy üveg Castello di Verrazzano Chianti Classico 2005-t, (3 üveg olaszországból hozott Chianti Classico, amiknek nem tudom fejből a nevét). Ittam még Vigne Regali Barbera d’Asti-t, ami nem volt rossz egyensúlyra, de nem volt túl komplex és hoszzú. Röviden ennyi.
15. Eszencia 2008-01-17 10:20:09
Kedves Shyr Kahn!
Igaza van. Tokaj és Somló, ami minden tekintetben egyedülálló adottságokkal rendelkezik. Belevettem én is a listámba. Kerek borokat alkothat Pannonhalma és Badacsony is.
A hozzászólásában említett alaphibák ellenére nekem mégis tetszenek a csúcs magyar vörösek. Nem lokálpatriótizmusból. A nyelvem keresi, a szívem. Mert szemben az olasz borok túl kellemességével zabolátlanabbak az ízek. A hozzászólásában említett érettség előtti álapotnak is lehet szerepe ebben. Ez nem éppen a legjobb ok. Reményeim szerint inkább a talaj, napsütés, pince együttese okozza. Másnak érzem a magyar borokat, izgalmasabbnak – egy adott árszinten. Toscanában járva, ha kicsit felemeltem a fejemet szép számmal sorakoztak a 100-200 Eur-ós borok. Ezeket alig ismerem. A 30 Eur környékiek valóban zamatosak, hibátlanok. Derűs mindennapokhoz kellemesek.
Vajon van köztük izgalmasabb is, csak én nem kóstoltam?
14. Shyr Kahn 2008-01-17 10:03:44
Rookie ötletét én is támogatom…
13. Rookie 2008-01-16 17:10:12
aha, ez is igaz… vegyünk például engem, aki egyáltalán nem ért a borokhoz, mindössze egy kicsit kezdek kikupálódni, mióta a blog triumvirátusát olvasgatom. Én drágának érzem a magyar minőségi borokat, de nem merek venni semmi külföldit, mert tényleg semmit sem mondanak a címkék.
Veszek egy bordeaux-it, vagy tök mindegy, amiről aztán otthon kiderül, hogy ihatatlan. máskor meg fantasztikus. Lényeg: inkább nem kísérletezem!
Amire nagy szükség lenne kedves borravaló: a Magyarországon kapható, külföldi borokról egy kis leírás, ajánló, ami alapján lehetne válogatni, választani.
Mikor jelenik meg? – kérdezem most még nyugodtan.
12. Drosophila 2008-01-16 17:04:37
Kedves Stevie!
Ha egy nevesincs ország alacsony áron megy be egy piacra a büdös életben nem tud feljebb vergődni.
Néhány csúcsborunk ár/érték arányában valószínűleg hamar közös nevezőre jutnánk, de kostoltam olyan 100 € közeli palack árú Sauternes-i bor ahol 10€ beltartalmi értéket sem találtam.
Egyébként kösz a jó hangulatú tudósítást.
11. Shyr Kahn 2008-01-16 14:33:29
Rookie: A legnagyobb boros portálokon/fórumokon az emberek többsége alapból lenézi az Újvilági borokat. Jó példa erre talán a legismertebb magyar alkoholista oldal. Pobntos nevet nem említek. Ott az Újvilági borokkal nem foglalkoznak a cikkírók (lévén bekategorizálták azokat “a pokol lemélyebb bugyrába”), külföldi boros cikkekhez sokszor alig érkezik hsz és ha valaki azt merészeli mondani, hogy a magyar vöröseknél van jobb külföldön, akkor sokan a torkának esnek. Erre mondtam azt, hogy patrióták… egyébként valóban tájékozatlanok is, hiszen sokan nyilván azt sem tudják, hogy a DOCG-t, vagy az AOC-t eszik-e, vagy iszák… itt nem azokról az emberekről beszélek, akiknek a bor az 500 HUF-os kategóriánál kezdődik és végződik, mert nekik nincs rálátásuk, igényük erre, vagy esetleg nincs ilyesmire pénzük. Egy példa: Egyetemista koromban (5 éve) a Tokaj és Eger névről derengett valami. Az emeberek másik “feléről” beszélek, akiknek “félig” felnyílt a szeme és ezzel együtt leborulnak a magyar borok előtt és szidják a külföldi borokat a nélkül, hogy megkóstoltak volna akárcsak egy igazi olasz, francia, vagy éppen chilei bort. A nyitott és szabad gondolkodású borkóstolás, mint fogalom azt hiszem nagyon ritka MO-n. Pedig nem kellene fikázni a nélkül, hogy nem kóstol az ember. A világ többek között, azért szép, mert minden ember másképpen lát(hat)ja a dolgokat (ha megtapasztalja egyáltalán).
10. StevieKraft 2008-01-16 11:59:18
Urak, Urak!
Ott voltam, beszéltem a népekkel, és bár a hollandoknak tetszenek a villányi zsírvörösek, de vegyük figyelembe, hogy:
1. A világban a kilencvenes években megindult nagy vörösbor hullám kezd lecsengeni (végre). Az, hogy valaki nagyseggű vörösöket csinál sok fával, az már nem truváj (ld: Gere, Bock) szépek azok a borok, de nem feltétlenül elegánsak. Ellenben kurva drágák, tényleg.
2. A világot elkezdte újra érdekelni a fehérbor , de nem a fittness-lepkefing, hanem a jól megtermett. És akkor itt jönnek a képbe a hazai fajták, amik beérnek, szépek, jók, izgalmasak, eredetiek. A Furmint tesztünk azt mutatta, hogy sokat kell tanulni, de határozottan jók a tendenciák, plusz ezek a borok megfizethetőek, külföldiek számára megh kifejezetten kedvező az áruk…
3. Drosophila! A borok nem a teszkó alsópolc kategóriában indulnak, de mivel egy ismeretlen ország ismeretlen boráról van szó (az az az, akármit is mondtok, kurvára senki nem tud erről az országról talán Tokaj dereng egy kicsit, de az is, mint szétoxidált valami édes izé…) szóval, mivel tökismeretlen, pofátlanság érte ANNYIT kérni, meg nem is veszik meg…
9. Rookie 2008-01-16 11:51:19
Shyr Kahn: hogy a magyarok partióták lennének? Mint a franciák? Én nem ezt tapasztaltam. A francia nem vesz meg olyan terméket (tényleg nem), amit francia cég is előállít. Sok magyar szemében viszont a “magyar áru” fogalma még mindig egyet jelent a silány minőséggel. (ez mondjuk nem igaz a borokra, de sok minden másra). A magyar termékek érdekes módon nem fogynak úgy, mint a globál márkák, míg a franciák hajlandók akár többet is fizetni a francia áruért. Ez az igazi nemzeti fogyasztás!
A bor esetében és más okot látok:
Az egyszeri magyar borfogyasztó nem ismeri a nem magyar borokat. Biztosan hallott már Geréről, Bockról, stb, ám nagy külföldi borászokról nem. Amikor elsétál a külföldi borok polca előtt, értetlenül néz, azt sejti, hogy Bordeaux jól hangzik, meg a Chianti, oszt ennyi. A Gere kékfrankostól tudja, mit várhat, egy nyugatitól viszont nem.
8. Shyr Kahn 2008-01-16 10:43:53
Kedves Eszencia!
Tényleg ízlés kérdése. A fehér borainknak meg is van a tehetsége (az egyértelmű király Tokaj és Somló), de például ha választanom kellene, hogy St. Andrea Örökké-t, vagy Sancere-t vegyek hasonló áron, akkor utóbbira voksolnék. A vörösök esetében a magyar csúcsborok nagyon kevesek és szinte mindegyikben ott van a zöldes íz, ami szerintem éppen a nem megfelelő beérés miatt lehetséges. Vörösben számomra abszolút az olasz borok a nyerők. Ha igazi Brunello-t, vagy Barolo-t, Barbaresco-t kóstolok, akkor tudom, hogy hol van a vörösek között az a szint, amit már a magyar föld és éghajlat miatt lehetetlen itthon előállítani. Persze ízlések és pofonok. Lehet sokan nem értenek egyet. Remélem nem csak a túlzott hazafiasság miatt. Szerintem nyitottnak kell lenni mindenre.
7. Drosophila 2008-01-16 10:31:44
Az olcsó/drága vita hátterében elsikkadt a lényeg. Végre egy szereplés ahol nem égett be a magyar borászat. Lehet, hogy volt értelme két évig küzdenünk az önálló Bormarketing Kht-ért?
Az árról csak annyit, hogy a bemutatott borok a magyar kínálat 1%-át képviselik. Ebben a katedóriában a az egymáshoz viszonyitott borminőség jelentősége jelentéktelen a imázskoz képest. Ezért nem biztos, hogy ausztrál basic wine áron kéne bevezetni a csúcsborainkat. A hazai és az EU átlag fizetőképes kereslet között legalább ötszörös különbség van (sic. nem a mi javunkra!)
Végül : igaz hogy a skótok azok a hollandok akiket a pazarló, költekező életvitelük miatt kiutáltak a többiek ?
6. guvatgenya 2008-01-16 09:27:08
Eszencia!
Minden elismerésem a magyar termelőé, de azért a 30 euróért, amibe Gere Kopárja kerül, már egészen kiváló Bordeaux-blendeket lehet kapni, amelyek vannak olyan jók, mint a Kopár. abban, azon kívül, hogy itt termett, nem érzek semmi extrát.
aminek viszont igazán drágának kellene lennie, konkrétan a Tokajinak, az sajnos nem kerül annyiba, amennyit ér, sem idehaza, sem a nemzetközi piacon.
5. Eszencia 2008-01-16 08:36:38
Hölgyeim és Uraim!
Kóstoltam nagyon sok jó magyar bort és külhonit gyengétől a csúcsig.
A magyar csúcsborok többsége csúcs!
Benne van az a szikra, a talajból, a napsütésből, a tőkekímélésből és az eredetiség az elkészítés mikéntjében, amiért felejthetetlen élményt nyújtanak, azaz megérik az árukat. Ezt a minőséget 70 EUR környékén kezdik nyújtani a külföldi borok. Hozzáteszem – nekem, ez ízlés dolga. A biztonság kedvéért megjegyzem, társaságban vakon is ilyen értékítéleteim voltak. Ezért megbízom magamban. :D
Ha innen nézem, örülök hogy – a sor nem teljes – Vida, Bock, Gere, Szepsi, Árvay, Liptai, György Kovács mesterek csillámló nedüt kóstolgathatom. Sok követőjük is van egy picivel lemaradva és még az ő pincéjükben is csodák születnek.
4. ugyes 2008-01-15 15:52:20
Szerintem nemcsak a hollandok szerint drágák a magyar borok. Ugyanezt mondják a lengyelek is. Sajnos a magyarországi árazás földtől elrugaszkodott, értve rajta a termelőt és a forgalmazók árait (árrését) is. Sajnos gyorsan akarnak keresni (okát lehet kutatni).
Nem pontos, de hasonlít a szituáció a japán autókra a ’60-as években. (új belépők => olcsóbb árak, esetleg egyedi megoldások). Ugyanakkor a magyar borászok már rögtön Lexus kategóriában szeretnék látni a termékeiket. És ehhez árazzák azokat. A minőség pedig még nem Lexus.
3. Shyr Kahn 2008-01-14 11:09:31
Szerintem az a nagy gond, hogy a magyar vevők annyira szélsőségesen patrióták (mint pl. a franciák), hogy csak a drága magyar bort veszik, pedig ennyiért sokkal jobbat kapnak portugál, spanyol, olasz, vagy akár még francia borokból is, pedig utóbbiak sem éppen olcsók magasabb kategóriában. Kicsit rá kellene kényszeríteni a magyar borászokat, hogy olcsóbban adják a tételeiket, ami pedig azt jelenti, hogy nem kellene megvenni a túlárazott tételeket. Ehhez pedig az kell, hogy szétnézzünk az Újvilági és Nyugat-Európai tételek között és azokat vegyük. Paradox mi? Először ki kell gáncsolni azt, akit fel akarsz emelni, de szerintem ez a járható út. Én például sokkal jobban szeretek venni egy olasz DOCG Chianti Classico-t 4000 HUF körül, mint egy Bock Syrah-t 7500 HUF-ért. Nagyon jól járok a Brunellokkal és Barolokkal is 10 körül, hiszen ennyiért itthon nem kapok ilyen jó borokat. Ébresztő! Változtatni kell!
2. guvatgenya 2008-01-14 10:20:05
Az árképzés az elég vicces. De tudtommal a Gere Kopár 80 százalékban elmegy előjegyzésre. Ha megveszik, akkor minek jóárasítson a Gere?
1. Rookie 2008-01-14 09:58:57
De hát nem értek semmit se!
Mi a fenének árulnak Magyarországon mindent drágábban, mint tőlünk nyugatra? Benzin, ruha, kaja, wasetwas, és most a bor is! (nekem ez új volt).
Ha belegondolok, akkor biztos azért, mert hazánkban jóval nagyobb a fogyasztók átlagkeresete, mint nyugaton.
Bár, ha belegondolok, akkor nem…
Akkor biztos azért, mert a magyar termékek sokkal jobb minőségűek, mint a nyugatiak…
Bár, ha belegondolok, akkor nem…
Akkor biztos azért, mert itthon ráteszik minden termékre azt az összeget, amivel támogatni kell a két nagy párt kasszáját.
Ha belegondolok, akkor ez bizony lehetséges…
Vagy azért, mert a magyar fogyasztó annyira hülye, hogy elhiszi, hogy jobban élünk, mint X éve, és vadul fogyaszt, függetlenül attól, hogy egy havi keresetéből alig tudja fizetni a rezsit. Ám az évente megspórolt 100 ezer forintból, a nyugati piacokon senkinek sem kellő, avagy három éve kifutott Nike és Adidas termékeket vásárol, és (mint most megtudtam) 10 eurót érő borokat 90 euróért!
Ez mondjuk tény, csak azt nem tudom, hogy mi a fenének!
A fene egye meg!