Stevie Kraft szerencsésen landolt Bordeaux-ban, hogy a borvilág legnagyobb eseményéről, a Vinexpóról tudósítson. Öt napig tart a boros hejehuja, több ezer kiállítóval, beláthatatlan mennyiségű borral. Kraft egyes egyedüli magyarként állja a helyét a vasárnap óta tartó feszten, és rengeteg mindenről beszámol majd, de először is arról szól, hogyan osztott igazságot az osztrigák között!

A Vinexpo a borvilág legnagyobb eseménye, és pont. Ez konkrétan azt jelenti, hogy aki a borvilágban ilyen-olyan formán jegyzett kivan lenni, annak itt a helye. Míg aLondon Wine Fair inkább a kereskedelmi, ez itt a termelői oldal pályája. Szóval, magyar, Vinexpóra fel! Az Agrár Marketing Centrum a Londoni balhén debütált új standot hozta el (hála istennek) a régi ugyanis kifejezetten hajazott egy buszmegállóra, a környékbeli kiállítók meg mar szinte szégyellték a szomszédságot.

De ez most frissebb, lágyabb, jobb. A Tokaj Reneszánsz viszont hagyományosan itt hasít a nagy fehér standdal, amit direkt ilyen alkalmakra készíttettek. Az persze egy kis keserűséget kever a nagy boros pohárba, hogy a magyarok az istennek sem tudnak bejutni az előcsarnokból a nagyterembe, noha például Románia ott állította fel standját.

Nos, Kraft egy francia barátjánál, Ericnél nyomorog, akivel az érkezés után egy rövid kis kört tettek a Bordeaux-i éjszakában, saucisonnal (száraz klajbász) boudin noirral (véres hurka) es grattonnal (zsírtöpörtyű krém). Kraft itt jegyezné meg, hogy fitneszrajongók menjenek a fenébe, nagy felületen élünk vagy egészségesek vagyunk; ez a két alternatíva adatott. Mondjuk a masszív fizikai munka sokat segít az előbbi dilemma áthidalásán, ezért a vacsorát megelőzően Kraft részt vett egy bordeaux-i történelemtanár költöztetésében, különösen a kanapé mozgatása szerzett feledhetetlen pillanatokat. A borszelekció a kis késdobáló dobozból facsart – ezzel együtt igen tisztességes – Cahors-ja, Graves-ja, illetve Cotes de Bourg-ja volt (csökkenő tannin-erősség szerint).

A Vinexpóra felkészülés szombaton aktív arcachoni osztrigázással kezdődött. Eric a francia éppen a Kapucinus Piac szomszédságában lakik, Krafttal mar hajnali fel 12-kor ott toporogtak a hamarosan zárni készülő piacon, hogy beszerezzék a napi betevő osztrigát. Végül az arcachoni öböl kis mészhéjúi mellett döntöttek, mert ezek a legízesebbek, igaz az év ezen szakában tele vannak romantikus érzelmekkel, es ennek fizikai megnyilvánulásával (ld. “osztrigatej”) tehát a cucc egy kicsit zsírosabb-krémesebb, de annyi neki. Ezen kívül látogatás történt egy sajtos standnál is, ahol a bűbáj frommagier hölgy egy radikális szelekciót állított össze a politikailag progresszív táplálkozás jegyében.

Nagy szerencse, hogy Eric a francia bohó ifjúságában egy hipermarché halas részlegében dolgozott, tehát úgy forgatja az osztrigakést, mint Bruce Lee a nuncsakut. Az állatkák nyitása a következőképpen történik: a széles része a hüvelykujjnak támaszkodik, a csúcsa fele meg betolja az ember az osztrigakést, amíg lehet. Eric szerint meg kell találni az osztriga gyenge pontját, aztán suhi! A kést aztán órajárással megegyezően forgatja az ember, és a héj teteje fel is nyílt. Ezt követően a pengét jobb felé húzzuk fel. Ezzel leválasztjuk az osztriga lábát a héjtól. Ha ezzel készen vagyunk, a tető lerepül, es ki lehet kaparászni a héjtöredékeket az állatka alól. A levet célszerű leönteni, mert míg az asztalra kerül úgyis friss, sós levet ereszt. Fogyasztani Laguiole késsel célszerű, mert egyrészt stílusos, másrészt szépen el lehet hasítani a másik lábát, amivel a héjához ragaszkodik… Rádobja az ember a vinagrettet, esetleg egy pár csepp citromot, és már lehet is szürcsölni. Az említett okok miatt ezidőtájt gyakrabban ajánlott a boros öblögetés, meg egy-egy falat sűrű, savanykás rozskenyér.

Fejenként kilenc közepes méretű tengeri állatban állapodtunk meg, Kraft egy laza hagymás vinagrette öntetett dobott össze a dologhoz. A bor pediglen a hreault-i Les Hiorondelles (avagy fecskék) nevű, beazonosíthatatlan küvéje volt (Kraft szerint colombard, meg valami lokálmatador) közepes savval, szép tölgyes virágos illattal, nagyon jól jött a zsíros osztrigák mellé.

A sajt szelekció radikálisan alakult, úgyis mint Roquefort José Bové szűkebb pátriájából, korzikai – tehát hotel robbantgató szakadár – juhsajt, es baszk (ETA) friss juhsajt. Az élet szép es jó, öt napos a Vinexpo, és a borok még csak most jönnek, énekelte Kraft, és Eric a francia.

Folyt. köv.

Korábban:

Bordeaux-i siker

Sok magyar érem az egyik legrangosabb versenyen

Goodbye, London és viszlát!

Magyar bor a londoni csúcsválogatásban

A hatalmas bordeaux-i balhé II.
Holland balhé vol 2.: Osztrigás Ember, meg a borárak
Cos d Estournel 1970 (Győzelem, ittasan)
Egy borzalmas tokaji jó vége
A felmelegedés áldozatai lehetnek a francia borok