Stevie Kraft nemrég Bordeaux-ban nyomult (a Vinexpón), és mielőtt hazaindulva felült volna a londoni gépre, Stevie Kraft beköszönt a „Sauternes-Barsac 1855” banda kóstolójára. Sauternest mi idehaza hajlamosak vagyunk lesajnáló mosollyal kezelni, „ja igen a franciák, akik méltatlanul bitorolják a tokaji trónját – édes-cukros löttyök azok…” Hátrább az agarakkal! Komoly, igen komoly borokról van szó, meg egy teljesen más terroirról, tradícióról! Bor és borvidék leírások, a végén d’Yquem tiszteletkörrel, ne mondják má’, hogy tőlünk még egy rongyos d’Yquemre sem tellik!
A hozzáértők szerint a Sauternes a világ legjobb desszertbora. Na, lássuk! Kraft nagy örömmel vette tudomásul Bordeaux-ban, hogy egyszerre van karácsony, hanuka, ramadán, dali, meg pawaw. Hogy egészen konkrétan minden van. Egyrészt volt egy megvilágosító erejű Bordeaux-i Grand Cru kóstoló, majd, mintha ez önmagában nem volna elegendő, jött egy email a Sauternes-Barsac Cru Classe 1855-ös egyesülettől, hogy ugyan jönne-e Kraft kóstolni. Sokat. Mindent.
Azt tudni kell, hogy Kraft egyszer már beletörte a bicskáját egy ilyen vállalkozásba. A 2005-ös Vinexpón, a Svejci Bicskával már megpróbálták egyszer végigkóstolni ugyanezt. Akkor még zsenge legényként, amikor az embert inkább egy izmos tannin, sem mint literenként 10 deka cukor, meg a sav egyensúlya izgatja fel, természetes, hogy 20-25 bor megkóstolása után az ember besokall… Nem így a Svejci Bicska! Róla köztudott, hogy veszedelmesen jó barátja a maradék cukornak, minél több, annál jobb formán. Kraft ez alkalommal egyedül volt, és eltökélte, hogy amit a Sauternes teremben meg lehet kóstolni, azt megkóstolja. Ez konkrétam 52 féle sauternes-i és barsaci édesbort jelentett.
Nekik se könnyű!
Magyarországon, ha Sauternes előkerül, általában lesajnáló mosoly a reakció. Eleve számolni kell ugye ezzel az ostoba mit nekünk a franciák hozzáállással. Ami egyrészt ciki, másrészt, elég sok jótól fosztja meg magát az illető (a franciákat pedig az egész vastagon nem érdekli, nem fognak ők könyörögni). A Sauternes-Tokaj rivalizálás szintén elég ostoba dolog, jellemzően nem a magára valamit is adó tokaji borász műfaja.
Azt kell ugyanis tudomásul venni, hogy a természetes – és pláne ilyen műgonddal elkészített – édesborok piaca, az egy nagyon-nagyon szűkös hely. Jelen állás szerint, köszönhetően a Norbi féle fitness-sátánok áldásos tevékenységének, a cukor eleve az ördögtől valónak lett kikiáltva. Az édesbor pedig, na, az nagyon nem funky. A butácska, fajélesztővel egyenre erjesztett Sauvignon Blanc mindenkinek érthető, de egy komolyabb édesborhoz azért össze kell szedje magát, még a feketeöves borissza is.
Szokás azt is mondani, hogy bezzeg a sauternes-ieknek könnyű, mert ott nem volt háború, meg nem volt kommunizmus. Való igaz, hogy a környéken legutóbb akkor vonultak komolyabb hadseregek, amikor a vallásháborúk után Richelieu a XVII. században jól lelakta a hugenották erősségeit (ezzel megteremtve a hirtelen mobilissá vált munkaerő-potenciált a dél-afrikai boripar megteremtéséhez). De tegyük hozzá rögtön, hogy a megszálló német csapatok minidig is értették és kedvelték a természetes édes borokat, következésképpen a III. birodalom vezetése jócskán betárazott ebből is ingyen, vagy nagyon Sonderangebot árakon.
A hatvanas-hetvenes években aztán egyrészt volt egy rakat csapnivaló évjárat. (1963-ban a d’Yquem szárazbort volt kénytelen készíteni!), meg az illúzió, hogy majdaztmiaztjobbantudjuk. Jött egy csomó hasznos, meg egy csomó haszontalan technológiai újítás, ami lehet, hogy kiszámíthatóvá tette a borász életét, de sokkal rosszabbak lettek a borok. Eszeveszetten vegyszereztek, chaptalizáltak, kidobálták a fahordókat, és nem válogatták ki az aszúsodott szemeket, bele minden vackot alapon, hiszen ott is a mennyiségre gyúrtak. Ez pedig nem tett jót a borvidék hírnevének. Nagyon nem tett jót.
Sauternes végül a kilencvenes évekre szedte össze magát megkérdőjelezhetetlenül. A ’90-es, a ’91-es, a ’92-es zsinórban bebizonyították, hogy mekkora nagy borvidék ez, spongyát a korábbi rettenetes szőlészeti-borászati gyakorlatra! A 2000-es év úgyszintén nagyon nagyot szólt. Viszont Sauternes-i termelőnek lenni továbbra sem az a magabiztos kéj hömpöly, ahogy ez innen tűnik.
A borok piaca alapvetően szűkös, ez nem az a bor, amit akcióznának a teszkóban. Van egy 2300 hektáros borvidék, elég komoly kibocsátással, még akkor is, ha a terméshozamok nagyon alacsonyan vannak tartva. Ez itt a megkerülhetetlen luxus kategória, amelyben Tokajjal szemben annyi előnyük van, hogy jobban becsatornázták magukat ezen termékek kereskedelemébe. Ebben van egy jó százötven évnyi előnyük.
Viszont Bordeaux szokásos maffia jellegű, bevehetetlen kereskedelmében nem vesznek részt! Bort általában nem adnak el en primeur, tehát még hordóban. Csak akkor, ha már kész van. Ez pedig igen rosszat tesz a cash flownak, hiszen minden magára valamit is adó épeszű Bordeaux-i termelő igyekszik olyan hamar eladni a borait, amilyen hamar csak lehet, aztán az már a vevő dolga, hogy mit kezd velük. A negociant-ok többsége meg egyszerűen nem akar Sauternessel foglalkozni, hiszen nehéz eladni, speciális piacokra, és a bor eleve drága.
Hardver, szoftver, történelem
Sauternes felemelkedése, és igazán menő borvidékké válása a XIX. század közepére tehető. Az 1810-es években a d’Yquem birtok jegyzőkönyvei arról számolnak be, hogy a szüretet november közepén fejezték be. Ha egyszerű késői szüretet (vendage tardive) akartak volna, akkor nem várnak addig. Bizony itt már a nemesrothadással, a bothrytis cynereával van dolgunk! Persze vannak korábbi beszámolók arról, hogy a töppedt szemeket felhasználták a borkészítésben (példának okáért ott vannak a XVII. században a környéken kampajgó hollandok).
Hogy miért is tud kialakulni a bothrytis? Nos az egész a folyók miatt van. A Gironde, Bordeaux vidékének fő folyója a Garonne. Sauternes környékén a Ciron torkollik belé. Azt Tokaj-hegyalja okán pontosan tudjuk, hogy a nemesrothadás beröffenéséhez pára kell. A Ciron sokkal hidegebb vizű, mint a főfolyam, így alakul ki a pára a környéken. Az egész Bordeaux-i vidék lapos, de itt lejjebb azért már van egy-két domb (na nem valami komoly puklikat kell elképzelni, csak már nem annyira alföldszerű, mint mondjuk a Medoc). A talaj sóderos, alluviális. A sóderosságon van a hangsúly, ez adja Bordeaux legnagyobb előnyét! A sóder ugyanis elvezeti a vizet, nem áll meg az eső az ültetvényeken.
Szőlőfajták tekintetében kevésbé speciális a helyzet mint Tokajban. Van Semillon, amely igen vékony héjúm, ez jót tesz a bothrytizálódásnak. Sauvignon Blanc, amely a savgerinced adja, és egyesek a Muscadelle-t is használják, amely nem rokona a muskotályos fajtáknak, de maga is aromás szőlőt ad.
A bothrytis az ugyan figyelemreméltó jelenség, a sauternes-it Svájcban kutatták. És csodák csodája, bebizonyították, hogy nem is úgy van, ahogy mi azt addig… mert az általános nézet szerint a bothrytis a héj felől kezdi el beenni magát a szőlőbe. Roger Pezet és Xavier Planty kísérletei ezzel szemben megmutatták, hogy a gomba spórái a virágzás után jutnak be a még nem teljesen kifejlett szőlőszembe. A ködök nem hozzák, hanem aktiválják a spórákat, amelyek csak a már jócskán kifejlett szőlőszemben térnek magukhoz, és legott elkezdik kifele dolgozni magukat. A kutatás szerint előbb a cukrot, aztán a savat kezdik el fogyasztani, és közben szárítják, töppesztik a magot. Minél fejlettebb a szem, amikor a borthrytis beindul, annál jobb minőségű aszúszem képződik. Amelyet egyébként a franciák „roti”-nak hívnak. Az aszúszemeket aztán egy-két-három-négy próbálkozásra próbálják meg begyűjteni az ültetvényről, aztán préselnek, és erjesztenek.
Trükközés
A legtöbb Chateau-ban. Van egy hűtőkamra, amelyet rendesen arra használnak, hogy a tulaj pezsgőkészletét hidegen tartsák. Na de a kamra valójában másra való. A cyro extrakcióra használják – és ezért fújnak joggal sokan Sauternes-re. Arról van szó, hogy az aszúszemeknek ugye, idő kell. Namármost, ha beüt a krach, és teszem azt október közepén jön egy komolyabb eső, akkor ott ette meg a fene az egészet, visszahígul az addig koncentrálódó szem.
A cyro-extrakciós kamra lényege, hogy a fagyasztást is behozza az eszköztárba. Magyarul, az esős évben kipakolják a pezsgősládákat, beviszik tepsin a szemeket, és felcsavarják a fagyasztás-szabályzót. A szemekben megfagy a víz, amelyet így könnyebb eltávolítani, a visszamaradó must meg sokkal koncentráltabb. Magyarán, jégbort készítenek, bothtytizálódott szemekből. A probléma csak annyi, hogy a sauternes-inek semmiképp sem szabadna jégboros jegyeket felvonultatni, ezért minden esetben csak a termés egy kis részén végzik el a műveletet, amit aztán a többihez kevernek.
A technológia alkalmazása ellen a helyiek is keményen ágálnak. Van például a d’Yquem, amely saját bevallása szerint egyedül 1987-ben alkalmazta a cyro extrakciót, aztán mindenki úgy elkezdett anyázni rájuk, hogy azóta sem merték kinyitni a hűtőkamrát. Több chateauban azonban azóta is használják, ha az időjárás nem kedvez a termésnek. Természetesen azt mondják, hogy a bort nem koncentrálják vele, csak, kiszűrik a fölösleges nedvességet. Hát, lelkük rajta
Kóstolva, klasszifikálva
A borvidéket az 1855-ös nagy klasszifikáció idején sorolták rendszerbe. Az érdekes, hogy Graves környékén, a Sauternes-i d’Yquem-en kívül egyedül a Haut-Brion birtokot minősítették 1er Cru-nek. Ráadásul előbbinek nem volt elég a legmagasabb szint. Kitaláltak egy annál is magasabb szintet, a grand-premier cru-t, ezt kapta a d’Yquem. Sauternesben ezen kívül első és második Cru-kről van szó. Jellemzően a 1er Cruk Sauternes környékén koncentrálódnak, míg a „gyengébbnek” tekintett birtokok Barsacban vannak.
Itt most egy pár első és másod Cru borleírása következik. A Bordeaux-i kóstolón a 2006-os és a 2004-es borokat mutatták be a chateau-k. Természetesen csak azok a borok, amelyek komolyabb nyomot hagytak Kraftban. A zárójeles szám jelzi, hogy 1er, vagy 2er Cru-ről van-e szó.
Chateau Nairac (2) 2006
Közepes aranyszín. Illatra nagyon mély, már-már túlérett trópusi gyümölcs érezhető. Közepes a sav, ez tartja egyben. A cukor a karcsú testellenére ige magas. Az íz barackos, kajszis, meg furcsa módon egy kicsit füstös.
Chateau Filhot (2) 2004
Mély aranyszín. Az illat nagyon gazdag: egyrészt van mindenféle virágos-mézes illat. Másrészről szinte lekváros barack és mangó. Az íz nagyon kiegyensúlyozott. Megint csak a sav teszi helyre (de koránt se tessék itt tokaji szintű savakra gondolni!) leginkább túlérett sárgabarack és mangó érezhető rajta. A test közepes, miképp az alkohol is, a cukor viszont legalább 110 g/liter.
Chateau Doisy-Védrines (2) 2006
Halvány aranyszín. Az orrban egyértelmű, tökéletes baracklekvár-illat érződik. Az íz egyértelműen barackos. A cukortartalom közepesnek érződik, a sav viszont frissen tartja a bort. A befejezés hosszú, és nagy meglepetésre továbbra is barackos.
Chateau Rabaud-Promis (1) 2004
Előrehaladott kora ellenére halvány aranyszínű. Illata parfümös, barackos, de van friss citrus is. Az ízben is a friss gyümölcsök uralkodnak, az édesség viszont mindent visz. De a bor tökéletesen kiegyensúlyozott, ráadásul nagyon hosszan tart.
Chateau Guiraud (1) 2004
Közepes aranyszín. Az illat nagyon érdekes, mert egyszerre kapros és barackos. Az íz nagyon édes, de a sav azért mutatja magát, persze eléggé lágyan. Érett barack, mangó, meg valami herbális jegyek (kapor? Kakukkfű?) érezhetőek a szájban. Nagyon hosszú, és nagyon koncentrált, ugyanakkor rendkívül sokszínű bor.
Chateau Climens (1) 2004
Közepes aranyszín bor. Nagyon erős kajszibarack aroma érződik az orrban. Gyümölcsös, és lekváros is egyben. A szájban valahogy először a bothryris érződik és csak aztán a gyümölcs. Nagyon mély bor, ami a komolykodás után szokatlan gyümölcsösséget mutat.
Chateau de Rayne Vigneau (1) 2004
Illatra nagyon erős barack, citrom és égetett cukor érződik. A test közepes, de a cukor uralja, emellett érződik mindenféle citrus és barack, valószínűleg az előbbi tartja frissen. Hosszan és soká tart, amíg az összes íz megmutatja magát.
Chateau La Tour Blanche (1) 2004
Illatra tiszta őszi és kajszibarack. Az íz igen édes, érett barackra hajaz. Aki külön akarja válogatni, hogy ez most őszi, vagy kajszi, lelke rajta. Nagyon barackos. Aztán egyszer csak befigyel valami komoly citrusos frissesség (megérkezik a sav) és rendbe teszi a cukrot. Ez aztán olyan jó öt perc programot biztosít a nyelv hegyén és szélén.
Namármost. A helyzet az, hogy ezek a borok hasonlítanak egymásra. Magyarul, ha valaki Sauternes-t kóstol, akkor jó eséllyel felismeri a stílusjegyeket, aztán lehet mélázni azon, hogy az adott chateau mit hoz ki a dologból. Van, akinél egy kicsit több a barack, van, aki a mangóra esküszik, és van, aki az égetett cukros történetet nyomatja. De ez mind felismerhetően (és megkérdőjelezhetetlenül) Sauternes.
Magyarul, nem kell minden egyes palackkal újra tanulni a borvidéket. Ez volna az a nagy előny, ami Sauternes-t érthetőbbé teszi Tokajjal szemben (azt persze ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a tokaji termelők az utóbbi tizen x évben tanulták újra a borvidéket, és ennek a folyamatnak még koránt sem sikerült a végére érni). Az egyszeri, nem magyar felhasználó számára viszont sokkal érthetőbb az, hogy ha csak bizonyos stílusjegyek erősségét és komplexitását kell csak figyelni. Ráadaásul sauternes-iből csak egy van. Nincs száraz vagy édes, nincsen késői vagy ötputtonyos, egyfajta bor van és legfeljebb az évjárattal lehet variálni. Magyarul mi még mindig a puttonyszámot magyarázzuk, amikor ők már a harmadik évjáratból töltenek.
d’Yquem
Ja és végül, a d’Yquem. Úgy alakult, hogy Stevie Kraft kollegái voltak olyan jó fejek, és megmentettek számára egy kóstolónyit a legdrágább, legkirályabb sauternes-i birtok 2002-es borából. Klasszikus leírás:
Közepes aranyszín, kis borkő-kristályok láthatóak a pohárban (naná, mert a palack legalja volt…) Illata tökéletesen kiegyensúlyozott mangó, sárgadinnye, barack és égetett cukor. A sav közepes plusz, alkohol közepes, test közepes, édes mangólekvár, baracklekvár, és mindenféle szárított trópusi gyümölcs érződik a szájban. Tökéletesen kiegyensúlyozott, az édesség nem ragacsos, de tökéletes domború formát ad a bornak. Az íz nagyon hosszan érződik, lecsengése egyre frissebb gyümölcs.
16. zoli 2009-08-12 20:15:18
Igazad van, legyen 3 kategória Tokajban. Száraz, mindenféle édes kategória, illetve az aszúborok és melléktermékei. Egyedül az aszú, ami igazán különleges és megsüvegelendő, egy aszúcsigertől – mint technológiától – hadd ne ájuljak el…
Naszóval, Sauternes-ben, amennyire én tudom – miután nem túl szigorúak a termelésre vonatkozó előírások – megkülönböztethetünk sima édesbort, ahol a botritisz nem különösebben meghatározó a bor karakterében (azaz kései szüretek, illetve machinációk sora), van a mi szamorodninknak megfelelő kategória, ahol már komolyabb szerephez jut a botritisz és – most kapaszkodjunk meg – vannak olyan pincék, ahol bizony szemenként válogatják az aszúsodott bogyókat és azt áztatják (sőt, ha nem úgy sül el a dolog, száraz is készül Sauternes-ben, igaz, az Bordeaux AOC néven fut ki). Ha jól belegondolunk, ez nagyjából ugyanaz, mint a Tokaji példa, azzal a különbséggel, hogy míg náluk mind egykutya, addig nálunk külön elnevezések vannak, külön szabályozásokkal.
Persze a szabályozás, mint azt a mellékelt ábra híven mutatja, önmagában még nem elég az üdvösséghez, hiszen nálunk, ahol szigorúbbak vagy inkább nehezebben betarthatóak az előírások mégis akkora hányada szar ezeknek a szabályozott boroknak, hogy kenhetjük is mindjárt a hajunkra az egészet. Mindeközben a megengedőbb fransziák keze alól ilyenek nemigen jönnek ki.
Nehéz két Tokajt kommunikálni.
Azért remélem érzékeled a különbséget a kierjedt bor kénezése és szűrése, illetve a megállított murci közt. Az se egykutya, hogy lehűl a pincém vagy lehűtöm a bort.
K-szorbát meg miután nem tilos, mindenféle aspektusból tekintve machináció.
Édes bort ivó, azért nem csak ossi turista van, tehetősségben és témában jártasabbak (és kellően nyitottak) is akadnak, persze nem vagyok én a KSH.
15. shiraz 2009-08-12 11:38:47
kérlek bontsd ki ezt a Sauternes-i nem egyfajta bor vonalat. mire gondolsz?
a Tokaji bor nem kétféle. Legalább 4 szvsz. Száraz, késői szüret édes (nincs botritisz), szamorodnik-cuvéek botritiszes és töppedt szőlőből vegyesen, aszúk. Ezt a négyet el kell választani és kommunikálni kell. Tokaj a világ legszélesebb fehérbor palettáját tudja felvonultatni. Ez az üzenet, ezt sehol sem tudják utánozni.
Tokaji mestersáéges? A kénezést és szűrést én nem tartom mesterséges beavatkozásnak. Aki Kálium szorbátot használ még mindig az jobb ha becsukja a boltot és sürgősen elmegy tehénszart lapátolni már bocs az erős szavakért.
Aki csak édesbort keres en bloc annak Te nem fogsz Tokaji eladni mert nem lesz olyan olcsó mint a csinált édesborok.
Ezért kell kommunikálni a Tokaji különböző megjelenési formáit. No meg persze abbahagyni kimagasló bort is kell készíteni, ami azért még nem sok pincében történik ma is Tokajban.
14. zoli 2009-08-10 20:08:20
Sztem se értjük meg egymást, azért még egyszer nekifutok.
A sauternes-i nem egyfajta bor. Mert, ha igen, ilyen alapobn a Tokaji két fajta: száraz meg édes. Az egy dolog, hogy Tokajban van 4 hagyományos édes kategória, az igazság viszont az, hogy a fordítás, máslás – már külön ha vacakolnak vele – általában megy bele vmelyik másik édes kategóriába. Ez lehet egy sima kései szüret is, aminek fajtabornak se kell lennie.
És akkor a mesterséges beavatkozásokról. Az Tokajban se úgy van, hogy mindent kizárólag a természet intéz. Mesterséges beavatkozás az is, ha a forrásban lévő, kevesebb cukortartalommal bíró, de édesbornak szánt anyagot megálítják (kénnel nyakonvág, kálium-szorbáttal megfejel, sterilen szűr, stb.) avégett, hogy ideális sav-cukor egyensúly alakuljon ki, illetve ne legyen alkoholtúltengéses. Istenigazából az összes édes borkategóriában élhetnek ezzel a módszerrel, nem is tiltja semmi – ennyit a mi természetességünkről.
Nem azt mondom, hogy nem lehet vmit nem szeretni vagy ignorálni, pl. jómagam kész vagyok a madeira vagy éppen portói boroktól, de mégsem tartom elfogadhatónak azt az álláspontot, hogy elfordítsuk a fejünket, legyintsünk egyet, túl nagy luxus. A világ borpiacán en bloc van kereslet édesborokra, nem kizárólag specifikus.
Addig rendben van, hogy tisztázzuk a tisztáznivalót, de igenis versengeni kell az édes borivó kegyeiért, áttérítve őt az igaz hitre. Ebben a képletben pedig az összehasonlítás kikerülhetetlen.
13. shiraz 2009-08-10 10:39:53
Zoli,
látom nem jutunk dűlőre.
de 2 dolog ami egyértelmű: A sauternes-i 1 bor a Tokaji sokfajta bor. Kérlek ezt fogadd el.
A másik: én nem írtam hogy a Sauternes-i mesterséges. Csak arra reagáltam hogy Te szívesen összehasonlítanál minden édesbort a világon bárhogy is készül. Szóval félreolvastad.
üdv
12. zoli 2009-08-08 00:41:04
shiraz,
igen, a sauternes-i egy bor és egy a tokaji is. Összehasonlíthatóak. Igen sok szempontból is.
Ahhoz képest, hogy én tűntem korábban lekezelőnek a szoternivel szemben, igen leegyszerűsített, ráadásul sztem ferde képet alkotsz a sauternes-iről. Tán ott nincs játék a fajtákkal, szőlőtermesztés- és pincetechnológiával? Utolsó előtti mondatod főképp hamis látszatot kelthet, minden szoternit mesterségesnek titulálva.
Sommázatom: meggyzőződésem – és szerény tapasztalataim – szerint a Tokaji édesborok a legnemesebbek. Ebből kifolyólag örömteli mindennemű összehasonlítása, hiszen csak ezen tételre mutatna rá. Akkor zárnám elefántcsonttoronyba Tokajt, ha bennem lenne a félsz, hogy bár a legjobbnak tartják, istenigazából nem biztos, hogy az. (száraz tokajikkal kapcsolatban pl. van ilyen érzésem)
11. shiraz 2009-08-07 17:28:19
Zoli,
sajnálom ha kiokosításnak vetted amit írtam.
Összehasonlítani két bort szoktak nem két borvidéket. Pont ezért írtam hogy nem lehet összemérni őket. Sauternes 1 fajta bor, Tokaj sokfajta bor melyiket melyikkel hasonlítsuk össze? Készítési mód? Cukortartalom?
Az Aszú esetében pont ez a lényeg hogy nincs versenytárs, nincs versenyszám.
Én nem tudok és nem is akarok egy természetes úton előállított és egy mesterséges beavatkozásokkal készült bort összehasonlítani. De ezzel nincs probléma, mindeki azt iszik amit szabad akaratából tetszik neki.
10. thekeymaker 2009-08-06 12:06:44
Mind a cikk, mind a kommentek nagyon jók. Én kissé szégyenkezve beismerem, szeretem a Sauternes-t. Mindössze fél tucatnyi jött eddig szembe, de mind bejött. Határozottan különböztek a Tokajiktól, de egyiket is, másikat is szeretem…
9. zoli 2009-08-05 19:33:04
shiraz:
amikor Tokajit használtam, akkor nyilvánvalóan a borvidékre és annak ismertségére céloztam, miután erről kezdtünk beszélni.
Köszi a kiokosítást, mindjárt tisztábban látok, de hogy én is a szavaidon lovagoljak, “Az Aszú külön kategória” – ezesetben nem jó a futós példád, mert egy csak nálunk létező versenyszámról van szó, ergo versenyeztethetetlen (azta milyen magyaros szó), öszzehasonlíthatatlan. Amiről én beszélek, az a borvidék ismertté tételének egy lehetősége, egyfajta nyitás, a te tételed meg a bezárkózás felé mutat.
Egyrészről azt hallom, hogy önmagában az, hogy milyen speckó egy Tokajit (aszút, szamorodnit, stb.) összebarkácsolni, senkit nem érdekel, nekik az édesbor az édesbor, csak legyen jó, másfelől meg, hogy ne hasonlítgassuk, mert más a készítési módjuk.
Magam is inkább arra hajlok, hogy érdemes összevetni a világ édesborait, készüljön aszalással, fagyasztással, DMR-módszerrel, avinálással, botritisztől megesetten, nem ezen különbözőségükre fókuszálva. Azért mégse egy irsai meg egy ausztrál shiraz összevetéséről van szó. (pedig még ezekben is bőven lehet hasonlóságot találni, mondjuk a terroir-szemléletet, ugye)
Az utolsó aforizmáddal egyet tudok érteni, csak nem ebben a kontextusban.
8. shiraz 2009-08-05 18:39:03
Zoli,
Sauternes egyfajta bort takar, míg a “Tokaji” ahogyan te használod elég sokfajtát. Ezek közül az ún. Cuvée borok vagy édes szamorodnik felelnek meg a Sauternes-i boroknak. Az Aszú külön kategória. Persze lehet mindent összemérni mindennel. De egy 800-as futó 5000-en eléggé furcsán festene. Nem jobb ha az Aszúkat külön versenyszámként indítjuk. Szvsz a hasonlítgatás egyébként is az élvezet halála.
7. zoli 2009-08-05 15:57:55
Stevie Kraft:
1-es, 2-es pontban tökéletes az egyetértés.
3-as pont, illetve shiraz pluszpontjával kapcsolatban már kevésbé. Persze, hogy más műfaj, készítési eljárás, de mégis mi máshoz mérjük a Tokajit, mint a világban legjobban csengő nevű édesborhoz, az etalonnak (vagy etanolnak:)) számító sauternes-ihez kellene felnőni, de egyszerűen nem lehet elsiklani ilyenkor bizonyos szembeötlő különbségek mellett.
4. A megismertetés és a felvilágosítás kapcsán írtam a guiness-rekordos vagy az életelixíres példát, mint direkt marketinget. Hangzatos és egyben a lényeget is magában hordozza, miszerint az aszú elkészítése a világ tán legpepecselősebb borkészítési eljárása, ez minimum megsüvegelendő, utóbbi meg pont azzal megy szembe, amit te is írsz, miszerint az édes hizlal, egészségkárosító, blabla. Hogy ciki és olcsó? Meglehet, mégis nagyjából ilyesmikre kapja fel a fejét a kocaborozó és ilyenekről cikkeznek az életmód magazinok, ami szélesebb körben tehetné ismertebbé Tokajt.
Marketing kérdéskör.
Induljunk ki abból, hogy ismerve a magyar viszonyokat, töredékét se fogjuk marketingre költeni, mint amit a világ híresebb édesboros termőhelyei.
Marad a gerilla marketing. Az emlegetett Szepsy is ilyesmivel próbálkozik, elküldeni a bort a lehető összes olyan emberhez, aki tehet a Tokaji (el)ismertségéért.
Ha csináltak nagy Bordói-kaliforniai borösszehasonlítást Párizsban, amiről évtizedek után is beszélnek, miért ne lehetne Szoterni-Tokajit meccseltetni vakon a világhírű angolszász megmondóemberek részvételével?
6. hegyaljai 2009-08-05 12:53:14
alkoholista.blog.hu/2009/08/05/partinektar#more1289837 Tehát ott sem fenékig tejfel.
A magyar tokajinak a nem a Sauternes-i és Barsac-i borral kell magát összemérnie, még akkor sem, ha azok néha a kirokoncentrációval trükköznek. Nem is a fundamentalista, purista tokaji igazságmegmondókra kell hallgatni, akik szerintnem lenne szabad tokajban répacukrot felhasználni. Nyugodjon meg mindenki, kagylófaló barátainknál szabad répacukrot felhasználni, és meg is teszik.
Tehát nekünk a az első Tokaji Crue-t és nem troisime crue sauterne-t kell megcsinálnunk.
A fő különbség egyik fele benne van a Steeve Kraft anyagában: a talaj ott egy öntéstalaj sok kaviccsal, nálunk vulkáni behatás. A másik szerintem fontosabb, hogy tokajban az éjszakák hidegek, és a rothadás nemes irányba megy, mert az alacsony hőmérséklet mellett a botrytisz nem tud tombolni, és a savak lebomlása is lassabb, létrehozva a csak a tokajira jellemző sav-cukor arányt.
Szívesen megtargyalnám, akár itt is, hogy mit ért a szerző a jégbor jellegen, mert ezt nem kellene egy félmondattal elintézni, hiszen a jégbor a tokajinak, Sauternes-inek egyaránt konkurenciája.
5. shiraz 2009-08-05 12:22:00
bocs de ez is többször el van írva:
nem cyro hanem cryo!
én sok Sautnernes-it kóstoltam, de nagy maradandó élményt még nem kaptam. volt több évjárat Yquem satöbbi.
Loira völgy-i meg német édesboroktól esett már le az állam.
+1 gondolat: A Sauternes-it nem szabad egy versenyszámban emlegetni a Tokaji Aszúval, mert nem egy kategória. Más készítési módszer. Ha már Tokaji versenytárs akkor a Cuvée-k azok. (Ez a cuvée név azért tényleg vicc.)
4. Shyr Kahn 2009-08-05 10:53:07
Köszönöm a választ, de
- a pontozás azért fontos, hogy az ember tudja viszonyítani az eddigi tételekhez, élményekhez. A leírásokból ez nem derül ki egyértelműen. Ilyen egyszerű ez.
A csillagozást köszönöm. Még ha nem is tudom igazán mérni a saját értékrendszeremhez, hiszen nem igen tudom a csillagok mögött álló élvezeti értékeket hova tenni (WS 100 pontos skálát használok), de halvány elképzelésem így mégis lehet.
3. Stevie Kraft 2009-08-05 02:34:37
Re: Zoli, Shyr Kahn
A botrytisért bocsánat. Ugyanakkor, deviszont. Való igaz, hogy a Tokajink az nagyon különleges. Percig sem tagadom, miért is tenném, ha egyszer én is teljesen odáig vagyok érte.
De…1. Amíg ezt mi nem kezdjük el boldog boldogtalannak hirdetni, agresszívan szétkürtölni a világban, a tokaji megmarad mindenkinek a “hallottam róla, állítólag jó, de nem kóstoltam” kategóriájú bornak. Lassan 350 éve van ez így…
Azért, mert van egy különleges borunk, még senki nem fog könyörögni, hogy ugyan eladnánk-e belőle?
A botrytizát édesbor – amúgy nagyon szűk – piacán jelen állás szerint nemzetközi szinten a franciák, a németek és az osztrákok sokkal előrébb tartanak mint mi. Mindösszesen azért, mert pontosan tudják azt, hogy ha egy piacon sikeres akarsz lenni, akkor azt a piacot alaposan meg kell bombázni, okos marketinggel. Mi ebben jelen állás szerint gyengék vagyunk, miképp a harmat – pedig megvolna az az előny, hogy a tokaji létjogosultságát mindenki elismeri, legendák szólnak róla, tehát nem a nulláról kellene elkezdeni az építkezést.
2. Amíg Tokaj hegyalja főutcáján kétliteres zárjegyes petpalackban tudsz tokajit venni, a borvidék kimosakodása a mocsokból teljesen reménytelen. El kellene dönteni, hogy akkor most a tokaji tényleg “különleges minőségi bor”, vagy továbbra is a szociális ellátórendszer része. Mivel állami hajlandóság nincs erre, a helyieknek kellene összefogni – ahogy azt jelenleg el is kezdték – de sokkal radiálisabban kellene borvidéken belül fellépni a kóklerek ellen. Amíg a kérdés a szemét, vagy a minőségi bor közötti különbség, szerintem teljesen értelmetlen száraz vagy édes, hagyományos vagy új stílusú borokról vitatkozni. Előbb ki kéne ganézni Tokajt.
3. A tokaji, sauternes-i bor relációjában szerintem tök fölösleges a hazai hasonlítgatás, meg a bezzegezés. Attól, hogy azt hajtogatjuk magunknak, hogy a miénk jobb, továbbra is a “pancsolt” sauternes-i lesz a drágább, és ismertebb. Azt kéne észrevenni, hogy aki megissza a sauternes-it, az valszeg a tokajit is meginná. Csak valahogyan el kellene juttatni a poharába. Ennek a kimódolása a termelők feladata, magától nem fog menni.
4. A Guinness rekord szerintem ciki. A kreativitás teljes hiánya, a válasz annyi rá, hogy “és akkor mi van?”. Mutasd meg a bort, legyél vele ott akkor, ahol, és amikor a komoly döntések születnek ezekről a borokról. Ne akarjuk má’ elhinni, hogy az csúcs gasztronómia, hogyha egy kibaszott nagy lábasban főzünk lecsót, nagyobban, mint azok a szerencsétlenek, akik tavaly gondolták ki, hogy ez mekkora már… Az a Benke Laci bácsi szintje, akit én azért nem engednék a tokaji közelébe. Annyit kell csinálni, hogy a megfelelő embernek azt mondani: “Te figyelj, ezt kóstold már meg, rendelni meg itt tudsz.” (a száraz-édes paradigmára is volna egy két gondolat, de elégedjünk meg annyival, hogy a tokaji a világ borértői számára édesbort jelent. Az, hogy Szepsy jelenleg a nagy szárazborral van elfoglalva, nem jelenti azt, hogy a világban tudnák, hogy egyáltalán a száraz tokaji létezik. Az édes borral legalább egy mondattal kevesebbet kellene magyarázni…)
de mindezek előtt baromira rendet kellene rakni Tokajban. durván érdekeket sértve, embereket megbántva, akár ellehetetlenítve. El kellene már dönteni, hogy jó bort akarunk, ami minden kérdés fölött világszinvonalú, vagy továbbra is csak maszatolunk, magyarázkodunk, meg beszólogatunk a “pancsolmány” (Jézusom!
eszeteknél vagytok?) franciáknak, akikhez ez az egész el sem jut, mert miért is jutna, miért is érdekelné őket!
Shyr Kahn:
A pontok. Nos ez érzékeny kérdés, amikor nyíltan kóstolok, nem szoktam pontozni. Tudom, hogy kéne, de nem érzem szükségét. Kontextuson belül vannak a leírásaim, szemétség veletek szemben. Viszont nem hiszek abban, hogy valaki a pontszámot érezné a szájában. Úgy kell leírni a borokat, hogy azok olvasva is értékelhetőek legyenek (remélem ez sikerül olykor…) Nem hiszem, hogy komolyabb infomrációértéket hordozna az, hogy valami 87, vagy 88… (Az amúgy feltűnt, hogy a Parkernél a legtöbb bor 85 és 90 pont között van? akkor ezek most ugyan olyan borok?)
Csillagozni szoktam a számomra kiemelkedő tételeket (A Hugh Johnson használ valami ilyen rendszert). A d’Yquem a maga tökéletes komplexitásával erős négyv, vagy, na jó, öt csillag, A Climens, a Rayne Vigneau illetve a La Tour Blanche kapott három csillagot, amely három közül a Climens lepett meg a legjobban a barack miatt, de a legkomplexebb a La Tour Blanche volt (pedig ők a hetvenes nyolcvanas években botrányosan rossz borokat produkáltak, csak, hogy pletykálkodjak egy kicsit) a többiek két csillagosak, ami még mindig nagyon jó, mert nálam a kóstolt és értékelhető borok erős 80 százaléka a “jó, jó, de mitől lesz itt orgazmus?” kategória. De ez nem jelenti azt, hogy a megkóstolt ötvenegynéhány bor bármelyike ellen tiltakoznék, ha el kellene helyeznem belőlük idehaza egy-két ládával. Szerintem megoldanám…
2. zoli 2009-08-05 01:12:25
Nem akartam beleokoskodni, de annyiszor írtad le, hogy nem bírom végül megállni. Botrytis cinerea, egy db ipszilonnal, h nélkül.
Amúgy sztem részint jogos azon felsőbbrendűségi attitűd, miszerint francia pancsolmány, de itt semmiképpen ne a végtermék minőségére gondoljunk, hanem arra, hogy technikailag mennyivel nehezebben kivitelezhető egy x puttonyos aszú összehozása, mint egy akármilyen sauternes-i boré. Tovább megyek, piacorientáltabb gondolkodású helyeken Guinness-rekordokkal támasztanák alá, hogy nincs még egy bor(vagy akármilyen élelmiszeripari termék), amivel emberi kéz ennyiszer találkozna (mindez megfejelhető mindenféle gyógyászati féltudományos kimutatásokkal, miszerint életelixír, stb, stb.).
Ezt az überweinságot illene tudatosítani a borivókban, akármilyen édes bor kóstolásakor.
Majd második lépcsőként szőlőtermesztés- és pincetechnológiailag fel kellene nőni és lerázni a ránkrakódott vastag szemétréteget, hogy mindjárt le is lohasszam a betyáros, hazafias jókedvet…
1. Shyr Kahn 2009-08-04 16:30:55
Nagyon tetszik a cikk könnyedsége és részletessége, de egy dolgot hiányolok: hol vannak a pontok? A leírások értékelés nélkül összemosódnak és így nem tudja az ember, hogy Stevie mit is ajánl ezek közül elsősorban.