Na, érdekes fordulatot vett a dolog. Ezt olvassátok el:
http://www.deluxe.hu/cikk/20100111/magyar-borok-wall-street-journal

Sok fontos és érdekes elhangzott Bandi és Akov részéről is. Mindkettőtöknek sok igazsága van.

Akovnak abban mindenképpen igaza van, hogy a külcsín az mindenképpen alacsonyabb prioritással rendelkezik minden termelőnél mint a szőlészeti-borászati technológia más elemei. Nehéz kiadni akár százezer forintot is marketingre amikor erjesztőkádat, darálót is kell venni meg fizetést kell adni a munkásokat.

Ipacs Gézát nekem is ajánlották, de borzalmasan drágának találtam.

Amúgy egy kisebb termelő (értsd inkább tízezres mint százezres palackszámot piacra hozó) kétféleképpen tudja eladni a borát. Vagy vakon betolja a kereskedelmi csatornákba ahol tényleg a polcon kell meggyőzni a vevőt, hogy vásárolja meg a bort. Vagy inkább személyes kapcsolatot kiépítei egy fél tucat _jó_ kereskedővel akik foglalkoznak a borral és akik beszélnek a borról, vagyis akik személyesen juttatják el a bort a fogyasztóhoz.

Ezen utóbbi esetben az arculat az maga a termelő arca és a kereskedő szava.

Érdekes, hogy itt nagyban a pénzhez kötitek a dolgot, pedig, mint mondtam a reklámszakmában nem “pénz” a 100 ezer ft. Még akkor sem az, ha egy családot terveztetsz meg, mondjuk 3 bort, vagy négyet. Gondoljatok bele: legalább másfél-három évre tervez ilyenkor arculatot a tervező. Azzal a gondolattal is vitatkoznék, hogy “a külföldi nagy pincéknek van erre pénze”. Szerintem nem mind nagyok, sok a pár hektáros birtok, másodszor pedig, szerintem ezek zöme nem is került sokba. Inkább sokkal többet kellene foglalkozni ezzel itthon. Grafikusokat, cégeket, tervezőket bevonni. Tudjátok mit? Hogy segítsünk, meghírdetjük az első borravaló.hu címke design versenyt! Csak azt kell kitalálni, hogy milyen díjak legyenek, de van pár tippem…

Ipacs Gézáról van egyébként szó. Szerintem, mivel egyszerre több címkét is terveztetsz, szép kis summa lehet, a borod meg bent áll a pincében eladatlanul…
Az gondolom, hogy külföldön ez máshogy megy. Eleve a borászatok mérete jóval nagyobb. Ott ha van miből, akkor szerintem szivesen kifizetik az árát, mindenki egymás vállát veregeti és boldogok. Nálunk mindenki saját erőből próbál mindent megoldani, szépen, költséghatékonyan.
Viszont nem kérdés, hogy a jó címke valószínüleg – legalábbis a feltűnőek – jó befektetés is. Ha sikerül elérni, hogy a polcon (=”borfal” a hipermarketben) a te borod legyen az első, amin a laikus szeme megakad, akkor nyert ügyed van.

Bandi: Abban tökéletesen egyetértünk, hogy a vizuális megjelenés szempontjából tényleg kevés a jól átgondolt koncepció. Nekünk 30k volt a címketerv a weboldalt meg én csináltam :) néhány cimbora segítségével.

Bzoltán: bocs, de nem értek egyet. nagyon kevés teljesen átgondolt koncepció van, és itt most a megjelenésre gondolok. azzal sem, hogy marha drága lenne. Akov azt írja, hogy a legismertebb tervező 100 ezer Ft-t kér egy címkére. Bocs, de ez nem drága, főleg nem a legismertebb tervezőtől. Akár referencia is lehet, azaz, ennél csak kevesebbet kérhet bárki más. Nem vagyok benne biztos, hogy az itt szereplő címkék drágák lettek volna.

Nemrég hallottam, hogy az egyik híres magyar tervező :) 100EFt-ért vállal be egyetlen címkét. Marha drága, a cikkben bemutatottak pedig ennek a sokszorosába kerülnek.

Én azért nagy tisztelettel vitatnám hogy az ehhez hasonló ötletek hazai hiányának az lenne az oka, hogy nincsenek jól kidolgozott, a-z-ig átgondolt koncepciók.

Már az előző poszthoz is írtam, hogy az ilyen dizájn bizony pénzbe kerül és nem is kevésbe. Átgondolt koncepció az van bőséggel, de a külcsínre az esetek többségében nem jut annyi, hogy ilyen extravagáns csomagolást kapjon a bor.

Amikor valaki elhatározza, hogy felépít egy borászatot akkor ha jól akarja csinálni bizony egy átgondolt koncepcióval fut neki. Földet kell venni, ki kell alakítani az ültetvényt, pincét felújítani vagy építeni. Gépparkot vásárolni, hordókat, erjesztő edényeket csináltatni, palackozót szervezni, beszállítókat keresni. Borházat építeni vagy felújítani és elsősorban egy csapatot építeni akikkel hatékonyan lehet együtt dolgozni. Kétség kívül az arculat is fontos, de messze nem a legfontosabb.

Egy ilyen projekt beindítását 10-15 évre tervezi az ember, már ha alaposan csinálja.

A fogyasztók nem mindig látnak bele, hogy egy-egy termelő milyen bakikat követ el egy ilyen projekt futtatása során. Az, hogy a címke egyszerű az nem biztos, hogy sok mindent elárul a koncepció átgondoltságáról. Sokkal többet elárul az, hogy mondjuk puccos vendégháza már van a birtoknak, de saját traktor és permetező az mondjuk nincs (elképesztően sok ilyen van még az elismertebb termelők között is). Jó dolog az egyedi palackforma és a díszdoboz és látványos tud lenni ezeknek a megléte vagy hiánya, de szerintem sokkal többet elárul arról, hogy mennyire átgondolt a rendszer az, hogy van-e elegendő és jó minőségű erjesztőedénye, hordója a termelőnek avagy technológiai kényszermegoldásokra (erjesztési módszer, palackozási és szüreti időpont) szorul.

Manapság tényleg nem igaz, hogy a jó bornak nem kell cégér, de szerintem az átgondoltság, illetve az át nem gondoltság nem elsősorban a csomagoláson látszik.

Nem mellesleg, gyakran az egyszerűség nem kényszer avagy anyagi kompromisszum, hanem tudatos döntés.