Pár napja mindenki arról beszél, hogy a Wall Street Journal lehozott egy cikket a magyar borokról, és nem voltak túl jó véleménnyel a hazai címkéket és neveket illetően – annál inkább a borokról. Mivel mi foglalkoztunk már a címke témával, úgy gondoltuk, megér egy szavazást. A külcsín és belbecs harca.
A The Wall Street Journal szép nagy cikket hozott le nemrég horvát, szlovén és magyar borokról. Érdekes, hogy a magyar média rögtön kibogarászta a cikkből, hogy a neves lap szerint a magyar címkék sokszor vasfüggöny-korabéli rondaságok, és a fajtákat nem tudja kiejteni senki az említett országok nyelveit beszélőkön kívül. A cikk azért ennél sokkal több: felhívta borainkra a figyelmet, és méltatta őket, ezen nem szabad átsiklani.
New Yorktól Los Angelesig az amerikai borágazat számos vezetője az utóbbi években szinte belehabarodott az olyan nyelvtörő borokba, mint a Furmint, a Kékfrankos, a Juhfark és a Pošip. Magyarország, Szlovénia és Horvátország ma már nem politikai elmaradottságáról, hanem kiemelkedő bortermelő kultúrájáról ismert – fogalmazott a vezetői amerikai üzleti napilap, a The Wall Street Journal hétvégi étel-ital szekciójában.
A cikk elismerően szól a 2008-as Apátsági Pannonhalmi Tricollisrló, a 2006-os Oremus Mandolásról, és a 2007-es Pfneiszl Soproni Kékfrankosról. Több szakmabéli is megszólal benne: a New York állambeli Southfoldban a North Fork fogadó borigazgatója több, Amerikában kimondhatatlan nevű, ismeretlen magyar bort kínál, közöttük az Irsai Olivért. A híres New York-i Hearth étterem társtulajdonosa, aki az ismeretlen fajták szószólója, egyebek mellett a Juhfarkot népszerűsíti. A magyar, horvát és szlovén borokra specializálódott, hét éve működő Los Angeles-i Blue Danube vállalat alapítója, Frank Dieter elmondta: a vásárlók néhány éve még a “keleti blokk ócskaságainak” tartották a borait. Dieter azonban az utóbbi években sok partnerét meggyőzte, hogy kiváló borokról van szó. A lap szerint kisebbfajta forradalom ment végbe, a szakértők felfedezték a térség borait, ahol a több száz éves borászatokat “végül modernizálták”.
A The Wall Street Journal megállapította, hogy a térség borai közül némelyik egykor a világ leghíresebb borai közé tartozott, ilyenek voltak a tokaji régió édes nedűi, amelyeket egyenrangúnak tartottak a “legnagyszerűbb” Sauternes fajtával. A borok minősége azonban a kommunista rendszer idején – amikor termelési kvóták léteztek és az egyéni kezdeményezéseket elnyomták – erősen romlott. A minőség csak a korai 1990-es évektől kezdte elérni a nemzetközi szintet, amikor a kommunizmus bukása után a magáncégek technológiai fejlesztéseket hajtottak végre a borásztokban és szőlészetekben – olvasható a Wall Street Journalben.
Mivel mi is foglalkoztunk már többször címkékkel és design-nal, úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy megkérdezzük a nyájas hazai publikumot, mit gondolnak a magyar címkékről?
nekem a cicáscímkés tetszik.
:)
mármint a dorombor?
Mennyire jár virtuális megkövezés a gyanúért, hogy a motivált újságírás egy példájával van dolgunk?
BZ: mire gondolsz pontosan? fejtsd ki.
Csak arra, hogy a The Wall Street Journal-ban megjelent cikk nem biztos, hogy spontán lelkesedésből született. A hagyományos, nyomtatott médiában ez nem ritkaság (szerencsére az elektronikusban ez szinte ismeretlen jelenség).
Ez persze nem baj, de szerintem érdemes a helyén kezelni.
Amúgy bevallom nekem egy kicsit mindig rossz érzésem van amikor a magyar sajtó és boros közélet lelkesen felpezsdül amikor a nagy víz túloldalán bármi megjelenik a magyar borokról. A kereskedelmi és arculatépítési impaktja egy ilyen írásnak szerintem majdnem zérus.
Ha már külföld akkor jobban örülnék londoni, moszkvai, varsói, berlini,bécsi sajtómegjelenésnek és elsősorban sok-sok belföldinek.
hát, ne haragúdj, de nem tudom elképzelni, hogy a cikkért valaki is fizetett volna. több okból sem. 1) a WSJ írójának erre nincs szüksége, de ami ennél fontosabb 2) ki fizetett volna érte? melyik ország melyik borászata, melyik étterem vagy cég tulaj a sok megszólalóból. szerintem ez egy jó cikk egy jó helyen, egy olyan piacon, ami dinamikusan fejlődik borfogyasztás tekintetében, potenciálisan 250 millió fogyasztóval. Én beszéltem a Liptai Zsolttal, és persze ő sem mondta azt, hogy a kereskedelmi értéke ennek óriási, de gondoljunk bele: vezető gazd. napilap, hány olvasóval is? plusz az online verzió. Ez azért nagyon jó a magyar bornak, még több ilyen kellene. Ennek ellenére a kritika is ott van: kiejthetetlen nevek, csúnya címkék. Ezekre oda kell figyelni.
Direkt nem azt írtam, hogy fizetett hirdetésről van szó. Ha annak érezném, azt írtam volna.
Sok más módja is van a motiválásnak. Lehet, hogy valakinek (például forgalmazónak) a haverja van a dologban.
De lehet, hogy tévedek. A lényeg, hogy nem tartom sem így sem úgy rossznak a dolgot.
Jó dolog, hogy írnak a magyar borról. Ez nyilván sosem lehet rossz. A kritika is jogos, pont erről írtatok ti is a minap.
Naszóval.
Van egy ilyen borkereskedés, K-Eu-s borokkal.
http://www.bluedanubewine.com/wines/hungary/
Vessünk egy pillantást a magyar kínálatra és vessük össze a cikkben szerepltekkel…
…és ahogyan látom, ezt ti is írtátok:)