A Vinagora a legnagyobb, hazánk által rendezett nemzetközi borverseny, mely magát szerényen Közép-Európa Bor-iránytűjének nevezi, kissé esetlen magyarsággal.
Kuti Vili borújságíró-gyakornok, a Független Médiaközpont ösztöndíjasa konzekvensen végigcsócsálta a Vinagora borgáláján a cab franc-okat, a borokról és a rendezvényről szerzett benyomásait az alábbiakban fogaljuk össze.
Egy
Azért a cab franc-okat, mert ez a bordói fajta mutatja tán a legszebb változatokat nálunk, eladdig, hogy tán először kis hazánkban préseltek önálló prémium fajtabort ebből a fajtából. A magyar borokhoz konyító napnyugati szakírók is észrevették a hun francban rejlő óriási lehetőségeket, mely második otthonára talált nálunk, ahogy tán Michael Broadbent mondá.
A gálán 19 magyar cf-mintát lehetett összehasonlítani, nagy presztízs- és kis kézműves borászatok egyaránt felvonultak, ötöt emeltünk ki, szerintünk ezek voltak a legszebbek. A többiben tendencia-szerűen megjelent, szinte végigvonult a soron egy zöldpaprikás vonulat és akadt néhány túlhordózott történet is. Azok a tételek tűntek nyerőknek persze, amelyekben a terroir sajátjait, az egyediséget véltük fölfedezni.
Tiffán 07: Illatát a bőrösség uralja, a háttérben erdei gyümölcsök. Ízében cassis-t idéz. Az extra magas alkohol nem lóg ki, mivel mindenből sok van.
Sauska 07: Illatát kávézacc és a pörkölt aromák vezetik. A korty nagyon komplex, a szájban málna és feketecsoki dominancia, amit hosszú lecsengés kísér.
Frittman 07: Egészen sötét anyag, melynek illatában édes likőrösség dominál. Kissé zárkózott, de a levegőn folyamatosan nyílik. A szájban szépen mutatja a jellegzetes franc jegyeket. A korty kellemes, nem túl komplex, lecsengése közepes.
Bodri Faluhely 07: A gála legegységesebb franc-ja. Színében feketébe hajló mélyrubin. Illatában a fajta jellegzetes fűszeres jegyeit mutatja. A kortyban is a fajtajellegen van a hangsúly, csak a háttérben érezhető a barrik. Kerek, kellőképpen vastag, kiegyensúlyozott szerkezetű. Egyedi és őszinte terroir-bor.
Nagyrada, Cezar 08: Illatában visszafogott, vezető illatjegye a paprika. Ízében szépen előjönnek a fajtajegyek, málna, aszalt gyümölcsök, csokoládé. Intelligens hordóhasználat. Vékonyabb, de elegáns tétel.
Kettő
Múlt hónap elején az Iparművészeti Múzeum adott helyet a verseny utáni gálának. Nagyon sokan voltak kíváncsiak a verseny indulóira, szerencsére a múzeum aulájának tágas tere lehetővé tette a kényelmes kóstolást. Ami viszont akadályozta, az a borok hőmérséklete volt. A legtöbb bor 25-27 celsius körül fortyogott, ami nem a legideálisabb.
A kiszolgálók sokszor képzetlenek, de legalább közvetlenek voltak. Ami a borok hőmérsékleténél is kellemetlenebbnek bizonyult, az a biztonsági szolgálat viselkedése. Az esemény a kiírás szerint 8-ig tartott, már 8 előtt néhány perccel elkezdték szinte kilökdösni a vendégeket, volt olyan, akit a jegyzeteiért sem engedtek vissza.
A rendezőknek közölni kellett volna a biztonságiakkal, hogy borgálát kell felügyelniük, és nem egy ingyenes ételosztást (persze ez ott sem megengedhető). A biztonságiak bunkóságáról a budai Gourmet-n is sok panaszt lehetett hallani.
Három
A Vinagora tehát magát Közép-Európa Bor-iránytűjének nevezi, a maga 552 mintájával. A borravaló.hu több tagja rendszeresen zsűrizik a Concours Mondial de Bruxelles-en (CMB), idén is szembesültek azzal, hogy ezen a borversenyen, mely valóban a világ egyik legnagyobb tesztje a maga évről-évre növekvő számú mintájával (idén 6964 tétel érkezett, nézetünk szerint jellemzően kétezer minta fölött van súlya egy nemzetközi borversenynek), magyar borok alig vannak. Miért vajh’?
Mert a CMB kilépett az OIV, Office International de la Vigne et du Vin, a Párizsban székelő Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal és a VinoFed, a Nagy Nemzetközi Versenyek Szövetsége kötelékéből, és ez nem tetszik a Borkultúra Kft-nek. A Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft. szervezi a Vinagorát, illetve a honi borok nemzetközi versenyeken való részvételét, úgy 400-450 mintát küldve ki évente különféle bajnokságokra.
A Vinagora OIV és VinoFed-tag, a CMB nem. A CMB is OIV-tag volt, csak otthagyta a nagy nemzetközi borász-szervezetet, gyanúnk szerint azért, mert hatalmas buli és biznisz a nemzetközi borverseny-szervezés (a CMB-nek van argentin, chilei, brazil, uruguay-i és provence-i mutációja is), és a Concours vezetői úgy ítélik meg: se a korlátozó regulákra, se a tagdíjfizetésre nincs szükségük ahhoz, hogy ezt a remek bizniszt vidáman és csak a saját hasznukra bonyolítsák.
A CMB tehát önállósította magát, ezért az MSzBN Kft. ezt a versenyt nem támogatja, ide nem szervezi a mintaküldést. Ez szíve joga, de nagy kérdés, hogy a magyar borászatnak jó-e, hogy nincs jelen az egyik legnagyobb borversenyen? Nem volt jó érzés azt látni, hogy miközben mi 19 mintát küldtünk, a szlovákok 44-et, a csehek meg pont százat, nekik nem derogál a Concours, nekünk igen? Az OIV és a VinoFed bizonyára olyan varázsigék, melyek megnövelik egy kis, periferikus, ötszáz mintás borverseny súlyát, mely emlékezetünk szerint nemigen képes 700-800 minta fölé emelkedni, ami egy korrekt vidéki, nemzeti vagy regionális borverseny mérete, de nem kéne kihagyni egy olyan borversenyt, amelyen vagy tízszer annyi minta van.
Ebben a témában még:
Nagyon jó és élvezetes írás, öröm ilyet olvasni. A borelemzések soronként költészettel teltek. A borokra is kíváncsi lettem. Mondjuk az írás utolsó szakasza kicsit döcögős volt a számomra.
Néhány héttel korábban Tompa Imre újságíró ismerősöm keresett és kért információt a Concours Mondial de Bruxelles Nemzetközi Borverseny (CMB) és a nemzetközi szervezetek (OIV,UIOE,VinoFed)kapcsolatáról.
Dr.Nemtudomka írásában ennek a beszélgetésnek az elemeit vélem felfedezni, de sajnos a lényeget nem. A borversenyek száma az elmúlt években folyamatosan növekszik, a fogyasztók és a termelők számára ez láthatóan érték, de csak akkor, ha az eredmények szakszerű körülmények között, ellenőrizetten születnek. A különböző megmérettetések eredmény közlésével szemben pedig nyilvánvaló követelmény, hogy “egy nyelvet beszéljenek”, összevethetőek legyenek. Ennek a szakmai harmonizációnak, hiteles kontrollnak az elmaradása, hosszútávúan valamennyi borverseny megítélését, értelmét és jövőjét veszélyeztetheti, hiszen az “eltérő mércével” született, a bor tényleges minőségével nem megegyező eredmények megingatják a fogyasztók, versenyekbe vetett bizalmát. Ezért folyik komoly munka a borászat nemzetközi szervezeteinél és a minimális tagdíj és a “korlátozó regulák” nem öncélúak. Ismétlem, hasznos munkát végeznek, mely a bírálati körülmények, az alkalmazott bírálati módszer, a bírák képzése,a pártatlanság, stb. szakmai hátterének egységesítését is magába foglalja. Ezeknél a szervezeteknél, egyébként a jelentős versenyek többségének tapasztalatai is összeadódnak és ez is fontos tényezője a folyamatos fejlesztésnek.
A VinAgora Nemzetközi Borverseny számára pedig éppen a fentiek miatt ténylegesen nagy siker és elismerés, hogy kis mérete ellenére rendelkezik a nemzetközi, szakmai szervezetek védnökségével!
A Borkultúra NpKft minta kiküldési tevékenysége nem törekszik a versenyek mindegyikére kijutást szervezni,ez nem is lenne lehetséges. A CMB-n kívül még több más, jelentős ismertségű versenyre a magyar borászatok önállóan küldhetnek és küldenek is mintákat, kereskedelmi és marketing szempontjaik alapján.
Ha van egy borverseny 300 vagy 3000 borral, akkor a hivatalos zsűritag ebből naponta megkóstol 30-at, és általában 2 napig kóstolnak. Az érdeklődő odamegy és megkóstol 30-50 bort egyszerre. Tehát a benevezett borok száma mindkét esetben túl nagy, hogy a verseny egészéről, az összes borról nyilatkozzon bárki is.
A különbség, hogy a zsűri (zsűrik) általában 5 vagy 7 tagú (tagúak), tehát a kollektív bölcsességben bízhatunk. Persze ha a zsűrinek csupa olyan tagja van aki életében ott először kóstol jégbort, évjáratos pezsgőt, tokajit, akkor gáz van.
No most én ilyeneket hallottam a Concours Mondial de Bruxelles-ről. :(
Most léptem be és most írok előszőr a borravalo.hu rovatán, így elhatárolódva a Dr. Nemtudomka általánosító és nevére jellemző véleménytől. Ő kb 3-szor vett részt a CMB versenyen, míg Zilai Zoltánal két évtizede járjuk borászként a nemzetközi és világversenyeket. A brüsszeli verseny valóban egyedülálló és az utóbbi években profitorientáltan szinte csak a borhoz valamicskét értő és cikket író sűrűn cserélődő újságírókat és nem a nemzetközileg elismert borbírálókat hívják bírálni. Brüsszel, Párizs, Bordeaux, London nem azonosan cseng az érmek szempontjából, mint Bukarest, Ljubljana vagy éppen Budapest. Hiába rombolják a magyar borokhírnevét, vagy a VINAGORA versenyt,mely a számítógépes kiértékeléssel a legautentikusabb,szakmailag magasra értékelt és minden kereskedői, újságírói és egyéb befolyástól mentes verseny, ahol a nemtudomka és egyéb nem szakirányú végzettségű borértőnek nevezett és nemzetközi kitekintéssel nem rendelkezőket eddig még nem láttam a zsüriben, ahol kezdetek óta részt veszek, így látom a fejlődést és a különbséget más versenyekhez képest. Nekem elhihetik, hogy ma mindenki a borfeleslegeitől igyekszik szabadulni, melyben az érem szerzés reménye miatt sok a gyenge minőség. A benevezett borok és a kapott érmek arányában a magyar borok nagyon is irígylésre méltóak!
Már alig várom, hogy a Boregyetemen meghallgassam Dúzsi Tamást, aki a rozé boraival a Mondial du Rosé világversenyen évek óta bizonyítja világelsőbbségünket.
OK, a bírálat egységesítésére törekvést értem, bár ez nem zárja ki, hogy korrekt legyen egy olyan verseny, mely nem veti alá magát ennek a processzusnak és a CMB akkor is hétezer mintát jelent, ergó jót tenne a magyar borászatnak a nagyobb jelenlét. Sokan nem értik, miért nem vagyunk jelen nagyobb erőkkel, Marc Vandenberghe úr, a belga whisky-expert a legjobb indulattal kérdezte tőlem, hogy miért van ez így, hisz’ a világ egyik legnagyobb, évről-évre növekvő mintaszámú versenye kiváló kommunikációs és promóciós lehetőséget biztosítana a Vandenberghe úr szerint a román és bolgár borkultúránál sokkal többre hivatott, óriási adottságokkal megáldott magyar borászat számára.
Annak, hogy sok újságírót hívnak meg egy versenyre, lehet az is oka, hogy ők reprezentálják a fogyasztót, és hát a bor termék. Attól, hogy vki borász, nem biztos, hogy jó ítész, by the way. Az évjárat, az időjárás ismerete sokszor túl megbocsátóvá teszi őket a szőlő iránt, például, és sokan bizony nem eléggé gyakorlottak a nemzetközi pontozásban (ez az új generációra nem vonatkozik). Az, hogy a borújságírók közt sok a gyüttment, nem szakmai végzettségű, ahogy ezt Sárkány úr kedvesen kihangsúlyozta, nem zárja ki, hogy valaki alázatosan, szorgalmasan és szakszerűen igyekszik közvetíteni, amit megértett a borokból. A borhoz valamicskét értő újságírók között-mellett olyan nímandok is ott nyalták a mézet, mint André Dominé, Pierre Casamayor, Christian Callec, Alain Vironneau, Thomas Brandl, Marc Vandenberghe, vagy a WineDoctor (Ed Finstein). És hát a nagy Sárkány Péter, aki kétségtelenül évtizedek óta röpdöz versenyől-versenyre, nagy érzékkel és gyakorlattal használva ki a lehetőségeket.