A Vinagora a legnagyobb, hazánk által rendezett nemzetközi borverseny, mely magát szerényen Közép-Európa Bor-iránytűjének nevezi, kissé esetlen magyarsággal.
Kuti Vili borújságíró-gyakornok, a Független Médiaközpont ösztöndíjasa konzekvensen végigcsócsálta a Vinagora borgáláján a cab franc-okat, a borokról és a rendezvényről szerzett benyomásait az alábbiakban fogaljuk össze.
Egy
Azért a cab franc-okat, mert ez a bordói fajta mutatja tán a legszebb változatokat nálunk, eladdig, hogy tán először kis hazánkban préseltek önálló prémium fajtabort ebből a fajtából. A magyar borokhoz konyító napnyugati szakírók is észrevették a hun francban rejlő óriási lehetőségeket, mely második otthonára talált nálunk, ahogy tán Michael Broadbent mondá.
A gálán 19 magyar cf-mintát lehetett összehasonlítani, nagy presztízs- és kis kézműves borászatok egyaránt felvonultak, ötöt emeltünk ki, szerintünk ezek voltak a legszebbek. A többiben tendencia-szerűen megjelent, szinte végigvonult a soron egy zöldpaprikás vonulat és akadt néhány túlhordózott történet is. Azok a tételek tűntek nyerőknek persze, amelyekben a terroir sajátjait, az egyediséget véltük fölfedezni.
Tiffán 07: Illatát a bőrösség uralja, a háttérben erdei gyümölcsök. Ízében cassis-t idéz. Az extra magas alkohol nem lóg ki, mivel mindenből sok van.
Sauska 07: Illatát kávézacc és a pörkölt aromák vezetik. A korty nagyon komplex, a szájban málna és feketecsoki dominancia, amit hosszú lecsengés kísér.
Frittman 07: Egészen sötét anyag, melynek illatában édes likőrösség dominál. Kissé zárkózott, de a levegőn folyamatosan nyílik. A szájban szépen mutatja a jellegzetes franc jegyeket. A korty kellemes, nem túl komplex, lecsengése közepes.
Bodri Faluhely 07: A gála legegységesebb franc-ja. Színében feketébe hajló mélyrubin. Illatában a fajta jellegzetes fűszeres jegyeit mutatja. A kortyban is a fajtajellegen van a hangsúly, csak a háttérben érezhető a barrik. Kerek, kellőképpen vastag, kiegyensúlyozott szerkezetű. Egyedi és őszinte terroir-bor.
Nagyrada, Cezar 08: Illatában visszafogott, vezető illatjegye a paprika. Ízében szépen előjönnek a fajtajegyek, málna, aszalt gyümölcsök, csokoládé. Intelligens hordóhasználat. Vékonyabb, de elegáns tétel.
Kettő
Múlt hónap elején az Iparművészeti Múzeum adott helyet a verseny utáni gálának. Nagyon sokan voltak kíváncsiak a verseny indulóira, szerencsére a múzeum aulájának tágas tere lehetővé tette a kényelmes kóstolást. Ami viszont akadályozta, az a borok hőmérséklete volt. A legtöbb bor 25-27 celsius körül fortyogott, ami nem a legideálisabb.
A kiszolgálók sokszor képzetlenek, de legalább közvetlenek voltak. Ami a borok hőmérsékleténél is kellemetlenebbnek bizonyult, az a biztonsági szolgálat viselkedése. Az esemény a kiírás szerint 8-ig tartott, már 8 előtt néhány perccel elkezdték szinte kilökdösni a vendégeket, volt olyan, akit a jegyzeteiért sem engedtek vissza.
A rendezőknek közölni kellett volna a biztonságiakkal, hogy borgálát kell felügyelniük, és nem egy ingyenes ételosztást (persze ez ott sem megengedhető). A biztonságiak bunkóságáról a budai Gourmet-n is sok panaszt lehetett hallani.
Három
A Vinagora tehát magát Közép-Európa Bor-iránytűjének nevezi, a maga 552 mintájával. A borravaló.hu több tagja rendszeresen zsűrizik a Concours Mondial de Bruxelles-en (CMB), idén is szembesültek azzal, hogy ezen a borversenyen, mely valóban a világ egyik legnagyobb tesztje a maga évről-évre növekvő számú mintájával (idén 6964 tétel érkezett, nézetünk szerint jellemzően kétezer minta fölött van súlya egy nemzetközi borversenynek), magyar borok alig vannak. Miért vajh’?
Mert a CMB kilépett az OIV, Office International de la Vigne et du Vin, a Párizsban székelő Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal és a VinoFed, a Nagy Nemzetközi Versenyek Szövetsége kötelékéből, és ez nem tetszik a Borkultúra Kft-nek. A Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft. szervezi a Vinagorát, illetve a honi borok nemzetközi versenyeken való részvételét, úgy 400-450 mintát küldve ki évente különféle bajnokságokra.
A Vinagora OIV és VinoFed-tag, a CMB nem. A CMB is OIV-tag volt, csak otthagyta a nagy nemzetközi borász-szervezetet, gyanúnk szerint azért, mert hatalmas buli és biznisz a nemzetközi borverseny-szervezés (a CMB-nek van argentin, chilei, brazil, uruguay-i és provence-i mutációja is), és a Concours vezetői úgy ítélik meg: se a korlátozó regulákra, se a tagdíjfizetésre nincs szükségük ahhoz, hogy ezt a remek bizniszt vidáman és csak a saját hasznukra bonyolítsák.
A CMB tehát önállósította magát, ezért az MSzBN Kft. ezt a versenyt nem támogatja, ide nem szervezi a mintaküldést. Ez szíve joga, de nagy kérdés, hogy a magyar borászatnak jó-e, hogy nincs jelen az egyik legnagyobb borversenyen? Nem volt jó érzés azt látni, hogy miközben mi 19 mintát küldtünk, a szlovákok 44-et, a csehek meg pont százat, nekik nem derogál a Concours, nekünk igen? Az OIV és a VinoFed bizonyára olyan varázsigék, melyek megnövelik egy kis, periferikus, ötszáz mintás borverseny súlyát, mely emlékezetünk szerint nemigen képes 700-800 minta fölé emelkedni, ami egy korrekt vidéki, nemzeti vagy regionális borverseny mérete, de nem kéne kihagyni egy olyan borversenyt, amelyen vagy tízszer annyi minta van.
Nagyon jó és élvezetes írás, öröm ilyet olvasni. A borelemzések soronként költészettel teltek. A borokra is kíváncsi lettem. Mondjuk az írás utolsó szakasza kicsit döcögős volt a számomra.
Néhány héttel korábban Tompa Imre újságíró ismerősöm keresett és kért információt a Concours Mondial de Bruxelles Nemzetközi Borverseny (CMB) és a nemzetközi szervezetek (OIV,UIOE,VinoFed)kapcsolatáról.
Dr.Nemtudomka írásában ennek a beszélgetésnek az elemeit vélem felfedezni, de sajnos a lényeget nem. A borversenyek száma az elmúlt években folyamatosan növekszik, a fogyasztók és a termelők számára ez láthatóan érték, de csak akkor, ha az eredmények szakszerű körülmények között, ellenőrizetten születnek. A különböző megmérettetések eredmény közlésével szemben pedig nyilvánvaló követelmény, hogy “egy nyelvet beszéljenek”, összevethetőek legyenek. Ennek a szakmai harmonizációnak, hiteles kontrollnak az elmaradása, hosszútávúan valamennyi borverseny megítélését, értelmét és jövőjét veszélyeztetheti, hiszen az “eltérő mércével” született, a bor tényleges minőségével nem megegyező eredmények megingatják a fogyasztók, versenyekbe vetett bizalmát. Ezért folyik komoly munka a borászat nemzetközi szervezeteinél és a minimális tagdíj és a “korlátozó regulák” nem öncélúak. Ismétlem, hasznos munkát végeznek, mely a bírálati körülmények, az alkalmazott bírálati módszer, a bírák képzése,a pártatlanság, stb. szakmai hátterének egységesítését is magába foglalja. Ezeknél a szervezeteknél, egyébként a jelentős versenyek többségének tapasztalatai is összeadódnak és ez is fontos tényezője a folyamatos fejlesztésnek.
A VinAgora Nemzetközi Borverseny számára pedig éppen a fentiek miatt ténylegesen nagy siker és elismerés, hogy kis mérete ellenére rendelkezik a nemzetközi, szakmai szervezetek védnökségével!
A Borkultúra NpKft minta kiküldési tevékenysége nem törekszik a versenyek mindegyikére kijutást szervezni,ez nem is lenne lehetséges. A CMB-n kívül még több más, jelentős ismertségű versenyre a magyar borászatok önállóan küldhetnek és küldenek is mintákat, kereskedelmi és marketing szempontjaik alapján.
Ha van egy borverseny 300 vagy 3000 borral, akkor a hivatalos zsűritag ebből naponta megkóstol 30-at, és általában 2 napig kóstolnak. Az érdeklődő odamegy és megkóstol 30-50 bort egyszerre. Tehát a benevezett borok száma mindkét esetben túl nagy, hogy a verseny egészéről, az összes borról nyilatkozzon bárki is.
A különbség, hogy a zsűri (zsűrik) általában 5 vagy 7 tagú (tagúak), tehát a kollektív bölcsességben bízhatunk. Persze ha a zsűrinek csupa olyan tagja van aki életében ott először kóstol jégbort, évjáratos pezsgőt, tokajit, akkor gáz van.
No most én ilyeneket hallottam a Concours Mondial de Bruxelles-ről. :(
Most léptem be és most írok előszőr a borravalo.hu rovatán, így elhatárolódva a Dr. Nemtudomka általánosító és nevére jellemző véleménytől. Ő kb 3-szor vett részt a CMB versenyen, míg Zilai Zoltánal két évtizede járjuk borászként a nemzetközi és világversenyeket. A brüsszeli verseny valóban egyedülálló és az utóbbi években profitorientáltan szinte csak a borhoz valamicskét értő és cikket író sűrűn cserélődő újságírókat és nem a nemzetközileg elismert borbírálókat hívják bírálni. Brüsszel, Párizs, Bordeaux, London nem azonosan cseng az érmek szempontjából, mint Bukarest, Ljubljana vagy éppen Budapest. Hiába rombolják a magyar borokhírnevét, vagy a VINAGORA versenyt,mely a számítógépes kiértékeléssel a legautentikusabb,szakmailag magasra értékelt és minden kereskedői, újságírói és egyéb befolyástól mentes verseny, ahol a nemtudomka és egyéb nem szakirányú végzettségű borértőnek nevezett és nemzetközi kitekintéssel nem rendelkezőket eddig még nem láttam a zsüriben, ahol kezdetek óta részt veszek, így látom a fejlődést és a különbséget más versenyekhez képest. Nekem elhihetik, hogy ma mindenki a borfeleslegeitől igyekszik szabadulni, melyben az érem szerzés reménye miatt sok a gyenge minőség. A benevezett borok és a kapott érmek arányában a magyar borok nagyon is irígylésre méltóak!
Már alig várom, hogy a Boregyetemen meghallgassam Dúzsi Tamást, aki a rozé boraival a Mondial du Rosé világversenyen évek óta bizonyítja világelsőbbségünket.
OK, a bírálat egységesítésére törekvést értem, bár ez nem zárja ki, hogy korrekt legyen egy olyan verseny, mely nem veti alá magát ennek a processzusnak és a CMB akkor is hétezer mintát jelent, ergó jót tenne a magyar borászatnak a nagyobb jelenlét. Sokan nem értik, miért nem vagyunk jelen nagyobb erőkkel, Marc Vandenberghe úr, a belga whisky-expert a legjobb indulattal kérdezte tőlem, hogy miért van ez így, hisz’ a világ egyik legnagyobb, évről-évre növekvő mintaszámú versenye kiváló kommunikációs és promóciós lehetőséget biztosítana a Vandenberghe úr szerint a román és bolgár borkultúránál sokkal többre hivatott, óriási adottságokkal megáldott magyar borászat számára.
Annak, hogy sok újságírót hívnak meg egy versenyre, lehet az is oka, hogy ők reprezentálják a fogyasztót, és hát a bor termék. Attól, hogy vki borász, nem biztos, hogy jó ítész, by the way. Az évjárat, az időjárás ismerete sokszor túl megbocsátóvá teszi őket a szőlő iránt, például, és sokan bizony nem eléggé gyakorlottak a nemzetközi pontozásban (ez az új generációra nem vonatkozik). Az, hogy a borújságírók közt sok a gyüttment, nem szakmai végzettségű, ahogy ezt Sárkány úr kedvesen kihangsúlyozta, nem zárja ki, hogy valaki alázatosan, szorgalmasan és szakszerűen igyekszik közvetíteni, amit megértett a borokból. A borhoz valamicskét értő újságírók között-mellett olyan nímandok is ott nyalták a mézet, mint André Dominé, Pierre Casamayor, Christian Callec, Alain Vironneau, Thomas Brandl, Marc Vandenberghe, vagy a WineDoctor (Ed Finstein). És hát a nagy Sárkány Péter, aki kétségtelenül évtizedek óta röpdöz versenyől-versenyre, nagy érzékkel és gyakorlattal használva ki a lehetőségeket.