Heimann Zoltán borosgazda a minap egész hosszan beszélt a rádióban arról, hogy szerinte mi a helyzet a boros világban, mi van a közösségi kezdeményezésekkel, az olasz import borral, a nulla toleranciával, a jó minőségű olcsó borokkal és persze Szekszárddal. Érdemes rászánni az időt, és elgondolkodni azon, amit mondott.
Heimann Zoltán az inforádió Aréna című műsorában azt mondta: ő borosgazda. A földdel, szőlővel gépekkel dolgozik, bort palackoz – nem lehet csak a mítoszról beszélni, fennkölten.
Az idei termésről csak annyit mondott: a régi sváb mondás szerint erről akkor beszélünk, amikor lent van a pincében. Amire sokkal jobban kitért: az alkotmányosságig belemenve kellene rengeteg dolgon változtatni, ő például kivenné a jövedéki körből a bort, amibe azért került bele, hogy ne lehessen hamisítani, és mint tudjuk: lehet.
Kitért arra, hogy a borágazatot kiemelt ágazattá kellene tenni, már csak az országimázs miatt is. Az egész rákfenéje az, hogy a borászoknak nagy lobbi ereje van ugyan, de nagy a széthúzás, az egymás érdekeinek kioltása. Ezen kellene nagyon gyorsan változtatni. Közösségi összefogásokat sürget, szerinte ez a kulcsa a dolgoknak. Azt a részt kimondottan érdemes meghallgatni, amit válaszolt Exterde Tibor elképesztő kérdésére, hogy miért van széthúzás a borászok között.
Az interjú teljes egészében meghallgatható itt.
Ebben a témában még:
Fantasztikus interjú, sok bölcsességgel, megfontolandó okossággal. Egy magyar termelő, aki tovább lát 5 évnél.
Szinte olyan klasszis hanganyag, mint ezek, itten:
http://www.derekhegy.hu/hangtar/137-szepsy-istvan.html
http://www.derekhegy.hu/hangtar/135-bussay-laszlo.html
Hallgassátok!
Jó és érdekes interjú. Heimann úr nagyon pozitív embere a magyar borvilágban és tényleg nagyszerű, hogy a fia továbbviszi a valóban jól csengő nevet.
Ugyanakkor Heimann úr szerintem a szép célokhoz és nagy ideákhoz képest meglehetősen konformista stílust képvisel. Az ő tapasztalatával, tekintélyével, kapcsolataival szerintem megengedhetne magának egy bátrabb, konfrontatívabb hangnemet is.
Rossz a bortörvény, a hegyközségek nem mások mint gittegyletek, a fogyasztói kultúra beteg, a piacon volument jelentő termékek nagy része nemcsak vacak, hanem megkérdőjelezhető módon és alapanyagból készül. A falvak üresednek ki, az agrármunkának kevés a becsülete.
Lenne miről beszélni.
Persze mindezzel együtt mindig szívesen hallgatom, olvasom Heimann Zoltán gondolatait és véleményét.
Végre hallok egy olyan embert, aki nem okoskodó, vagy okos akar lenni, hanem bölcs…