Megint itt az ősz, itt a nagybetűs Borfesztivál, amelyről ezúttal is folyamatosan beszámolunk, mint rendesen. Ami idén kicsit más, hogy három neves borásszal lehet koccolni, mert engedték, hogy írjak róluk pár sort.
Az igazi borbuzi minden évben nagy terveket sző, itinereket állít össze, hogy mit, hol, hogyan és mikor fog megnézni a várban tartott Borfesztiválon, mely itthon a legnagyobb ilyen esemény. Nos, bevallom, közülünk is készülnek így páran, legalábbis, amit kivettem kósza mailekből, de én idén csak úgy a vakvilágba megyek bele. Úgy döntöttem, abszolút társasági eseményként tekintek most erre, lesz pár stand, amit barátságból, érdeklődésből megnézek, de alapvetően azért megyek fel, hogy jól érezzem magam.
Azért ez nem teljesen igaz, van ún. kötelező (ámbár élvezetes) eleme is ennek az idei fesztiválnak: megjelenik három kötet, amit végül is nem nekem lenne tisztem itt beharangozni, ezért inkább idelinkelem, hogy miről van szó. Emiatt aztán állandó jelleggel tartózkodom majd a nagyszínpad melletti Jaffa standnál (82-es), ahol szerdán, pénteken és szombaton 15 órakor Lőrincz Gyuri, Szepsy István és Heimann Zoltán dedikálja a róluk szólót. Az érdeklődőket közösen meghívjuk egy-egy pohárra az említett urak boraiból, lehet velük csevegni egyet. Mindenkit szeretettel várunk!
A Borfesztiválról pedig azért, ahogy szoktuk, jelentünk idén is.
Ebben a témában még:
Jómagam két évvel ezelőtt elhatároztam, hogy többet nem megyek a “nagybetűs Borfesztiválra”. Elképesztőnek tartom az árakat, akár a belépődíjat, akár a kóstolójegyek és kóstolók, illetve ételek árait nézzük. Ha feleségemmel ketten megyünk, akkor alsó hangon 20-25 ezer forint egy kora délutántól estig tartó “kikapcsolódás”.
Tavaly hosszabb vitát folytattam egy internetes fórumon Gál Péterrel, a fiatal egri borásszal arról, hogy a nagybetűs rendezvényen való megjelenés milyen célt szolgál: üzlet vagy promóció? Jómagam (bár nem vagyok borász) úgy gondolom, hogy a jó bornak is kell a cégér, és egy ilyen rendezvény elsődleges célja az kell, hogy legyen, hogy a pincészet bemutatja magát és a borait. OK, egyetértek azzal a kifogással, hogy maga a megjelenés, a standbérlet, utazás, alkalmazottak, stb. többszázezres kiadást jelentenek a pincéknek (itt a szervezők felelőssége, illetve a hazai bormarketing kérdése is felvetődik) de a kiadások bőven megtérülnek a közvetlen bevételekből és a közvetett jövőbeli hasznokból.
Ezen a hétvégén tartják Greve in Chiantiban a hagyományosan megrendezésre kerülő Chianti Classico fesztivált. Bár feleségemmel terveztük, hogy idén is kimegyünk a rendezvényre, sajnos ez mégsem jön össze. Három éve voltunk ott először és nagyon jó tapasztalataink voltak. 8 eurot fizettünk a pohárért és a 10 kóstolójegyért fejenként, de ezért gyakorlatilag végigkóstoltuk a mintegy 30 borászat kínálatának kb. felét. Volt, ahol egy jegyet sem kértek tőlünk, volt ahol kettőnktől egy jegyet fogadtak el és 3-4 féle bort is meg tudtunk kóstolni ezért. A palackozott borokat a szokásos kereskedelmi árhoz képest 10-30%-kal alacsonyabb áron kínálták. Átlagban nagyjából 7-8 euro/palack áron vásároltunk nagyon jó minőségű borokat (tele is lett a csomagtartó).
Miért nem lehet ebben a szellemben magyarországon borfesztivált rendezni? Miért kell az üzletet előtérbe helyezni? (még egyszer hangsúlyozom, nem csak a borászok a hibásak, a szervezők legalább ennyire ludasak) Miért nem lehet a magyar bornak úgy hírverést csapni, hogy a fogyasztók, a fesztiválra kilátogató közönség ne érezze magát átverve?
@ldr: az árképzéssel abszolút egyetértek, sajnos nagyon drága sok minden. emellett ez a legnagyobb ilyen hazai esemény, sok mindenkivel ott lehet találkozni, stb, stb, szóval másrészt meg kihagyhatatlan. azt javaslom, célzottan, ha nem is terv szerint kóstoljunk, a kaját meg egy az egyben kihagyom a tavalyi 3000 forintos kolbász után.
Igen, az is lehet egy megoldás, hogy az ember kis hátizsákban visz magával némi sajtot meg kenyeret, és meghúzza a felső határt, hogy 4 vagy 5 jegynél többet nem költ egy kóstolóra. Belépőjegy 2.300 Ft/fő, 10 tétel kóstolás átlag 4 jegy/tétel összesen 4.000 Ft, mindösszesen 6.300 Ft/fő ebben az esetben is. Nem kevés.
DE: valóban ez a legnagyobb ilyen esemény, valóban sok borásszal lehet találkozni (jó esetben még 1 percnél hosszabb ideig is lehet beszélgetni némelyikkel) szóval ezek lehetnek azok az érvek, amelyek a “menni” mellett szólnak.
egyszóval van pro és kontra, nehéz a döntés. Kinézek az ablakon, esik az eső… Inkább nem megyek…
Azért örömmel olvasok majd az élményeidről, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a tapasztalatod az idei nagybetűsről.
Remélem nem probléma, ha mégoly kicsi szereplőként is, de megosztom itt veletek a pult másik oldalának az élményeit.
A legutóbbi három évben, – gyakorlatilag azóta, hogy van kereskedelmi forgalomban kapható – borunk kinn voltunk a várban. Szerencsére a Zwack borkereskedés meghívásának tettünk eleget így a standbérlet költségei minket nem terheltek. Ezzel együtt még jgy sem volt olcsó mulatság, mert a kiszállás és a kimért bor költségei (hiszen a jegyek a vendéglátónké volt) nem elhanyagolhatóak.
Ami a borfesztiválban nagyon jó volt az a nyugalmasabb kora délutáni időszak amikor jellemzőbben szakmai látogatókkal, hardcore borrajongókkal lehetett találkozni és beszélgetni. Ilyenkor még nem volt tömeg, nem volt túl nagy zaj és a lacikonyhák sem füstölték még fel az egész terepet. Szóval ha szép volt az idő akkor még akár bort is lehetett _kóstoltatni_.
A késő délutánok majd az esték (főleg a hétvégiek) viszont nekem gyomorforgatóak voltak. De tényleg. Rendesen kerülgetett néha a rosszullét. Nyilván az én gyengeségem, de ha a vendéglátóipar vonzana akkor nyilván az lenne a szakmám és abban dolgoznék.
De nem vagyok vendéglátós és az az össznépi kocsmáltatás ami a fesztiválon folyik tőlem mérhetetlenül távol áll. Szeretek borozni, szeretek zenét hallgatni és sült kolbászt tolni az arcomba fehér kenyérrel, de valahogy más léptékben és más stílusban mint ahogy ez a várbeli fesztiválon esténként alakul.
Ha nem jöttek volna ki jó barátaim és cimboráim akkor bizony nagyon befordultam volna. Alkalmanként üdítő volt már-már belemenekülni egy tartalmasabb beszélgetésbe és konkrétan hálás voltam ha valaki őszinte érdeklődést mutatott.
Persze megértem, hogy egy ilyen fesztivált nem az órákig beszélgető kóstolgató borvájárok taltják el, hanem a masszív vedelés.
Ez annyira így van, hogy a legtöbb kiállítón nagy nyomás van, hogy kimérjen annyi bort amennyivel fedezni tudja az egész móka költsé geit. Ez egészen olyan már-már abszurd helyzetet is tudott szülni, hogy több somlói kolléga bizony kíméletlenül elkérte még tőlem is a kóstolójegyeket.
A látogatók egy tetemes része bulizni és vedelni, a kiállítók ugyancsak nagy része pedig kocsmáltatni megy el a fesztiválra. A kereslet szépen megtalálja a kínálatot és viszont. Nincs is ezzel semmi baj, de aki érdemi fogyasztói-termelői találkozónak képzeli a várbeli borfesztivált az téved.