Mindamellett, hogy a pinot noir szerintem az egyik legnehezebben értelmezhető világfajta, mindenkinek van valamilyen fix elképzelése arról, hogy milyen kell legyen a belőle készült bor.
A vélemények pedig nagyon kevés ponton metszik egymást: már a színt illetően sincs konszenzus, hát még a jellemző illatok, vagy a tannin megengedhetősége kérdésében. A ma vizsgált palackom csak a Radovin-ben beszerezhető, néhány száz készült belőle csupán. Van ugye a válogatás, ez pedig a „dűlős” tétel, a meszes-agyagos, jó képességű Landordból. Ahhoz képest, hogy milyen fiatal, épp csak közepes intenzitású téglás-mahagónis árnyalatot mutat, de nem öregedően. Ez azért lehetne egy közös nevező, de láttam én már „drága” franciát ennél jóval sötétebbnek is.
Na akkor inkább az illatokat nézzük: földes-csipkebogyós, könnyed, egzotikus fűszerekkel dolgozó, kedves-kellemes felhő, nem orrbavágós, de jó szálazni. Kikandikál egy kis étcsoki is a végén – kacsintás ez a hordóra, nem zavaró, épp csak észrevenni. A nem túl testes kortyban is az izgalmas keleti fűszerek játszanak elöl, sok hecsedlis, fehér ribiszkés vonulattal. Tannin is van jelen és ha valakit ez megzavar újfent Burgundiára kell hivatkoznom: sokszor hisszük, hogy a pinot szinte tanninmentes fajta, de ez nem így van. A szerkezetet illetően a sav és az alkohol is intenzívebbre van hangolva: előbbi nem citrusos, inkább csak a lecsengésben hosszan visszhangzó friss ribiszke, utóbbi pedig a végig tetten érhető szolid kesernye formájában. A finis egyébként az első szippantással előbújt cseresznyés-földes hangulattal, szép lassan távozik. Ha egy mondatban kellene jellemeznem ezt a bort, akkor azt mondanám, hogy „rég ittam ilyen jól sikerült kadarkát”. Az ára talán kissé magas (3990 Ft), de nem is terem minden bokorban. Négy csillag.
Ajánljuk:
Örülök a négy csillagnak, annak már kevésbé, hogy kadarka jellege van. A Pinot és én, értjük egymást jól. Bosszantó, hogy életem során mindössze egyetlen, kiváló hazai Pinot-val találkoztam. Meggyőződésem, hogy a Pinot a világ egyik legjobb vörösborát adja, egynek a 100-ból ezt mindig sikerül elérnie. Elkötelezett termelő kell hozzá. Az “ilyet is készitek”, hozzáállás messzemenően nem elég.
Meg szabad kérdezni, hogy melyik volt az a kiváló hazai?
Természetesen.
Tiffán 2001-es Várerdő Pinot Noir-ja volt számomra a csúcsbor.
A szakma, az egyébként túlérett 2000-es Pinot tapsolta halálra, de az idő és a minőség, a szenzációs 2001-es évjáratot igazolta. Kiváló magyar bor (volt).
Valóban, az egy igen szép bor volt. Utoljára talán 2007-ben találkoztam vele.
Az agyontapsolt 2000-est 2009 májusában kóstoltam utoljára (Borkollégium “Villányi Potenciamustra”), nem volt rossz az sem, bár semmi “pinósat” nem írtam róla a jegyzetben.
Nekem is vannak emlékeim a Várerdőről. Kicsit fás, kicsit cukros, nem igazán pinós bor ami lazán kétszer annyiba került mint a Géza pinója.
Szerintem is Tiffán az egyik hazai pinot termelő, aki rendszeresen jót szállít. De nekem egyértelműen a Ráspi 2005 a csúcs.
Azért az agyontapsolt 2000-es nagyot villantott azon a rendezvényen, egyedi és gazdag borrá érett.
Sajnos a tavaly kóstolt 2001-esünk már igencsak a végét járta.
Nekem 2 db villányi Pinot maradt emlékezetes a többi pont olyan mint Bzoli ecsetelte az előbb. Egy 2004 Vylyan és egy 2006 vagy 2007 Gere Weninger ennyi !