Két emblematikus syrah, két eltérő karakter és terroir. Ezek már nem saját utolsó palackjaim voltak – azoknak már korábban a nyakára hágtam – hanem gyűjtőtől, gyűjtői áron utólag vásárolt darabok. High hopes, ahogy a Pink Floyd mondaná.
Jó design, a lélektani háromezres vonal alatti ár (így talán még „kísérletnek” is belefér) és a palackban egy izgalmas bor.
Súlyosan minerális, rusztikus illatú bor, kenyérhéjas, kovás, zölddiós, magas savtartalommal és alkohollal. Komoly és fejtegetni való.
Nyugodt szívvel merem leírni: nem csak egy „újabb boros buli” volt a minap a Gerbeaud-ban. A Terroir Club és az In Vino Consulting rendezvényén olyan borászatok mutatták be boraikat, akikre a terroir-szemlélet, organikus vagy biodinamikus gazdálkodás, esetleg a kissé elkoptatott „kézművesség” a jellemző.
Nem akarok hozsannázni, de Rado megint elég jól ráérzett, hogy mi kell a fogyasztónak: egy jó kiállású palack, benne egy komoly, gyümölcsös bor és egy baráti árcímke.
Évről évre ahogy közeledik a november, egyre inkább észreveszem magamon, hogy kezdem megszeretni az újborokat, a Szent Márton-nap körüli eseményeket.
Új arc a villányi albumban Bodor Bence, aki 2009-ben először palackozott saját neve alatt bort és ezeket most be is mutatta (egyelőre a szakmai közönségnek). Skimming-jelleggel estem be a kóstolóra, nagyjából harminc percem adatott és nem bántam meg, hogy a kíváncsiság győzött a hétfő délutáni rohanás felett.
Nagy bor Mendoza-ból (Argentína), löszös-homokos-meszes, szegényes talajról, atipikus szőlőfajtából szűrve.
CSetvei, miklósCSabi (meg egy kis VéCSei). A gyönyörű idő és a borozási kedv győzött a tunyaság felett, ezért idén ismét elzarándokoltam Mórra, hogy kicsit megfürödjek a helyi bornapok forgatagában.
Csavarzár, arany kapszula, letisztult és fiatalos címke, mindez pedig miklóscsabi, az egyik móri bástya neve alatt. Mi kellhet még?
Legutóbbi hozzászólások