Apró kicsiny farm Stellenbosch közepén, ex-francia ex-mérnök és az ő venyigéi. Töksötét rubin, semmi nem süt át. Illatra fűszer, főleg bors, de nem agresszív, meg bőr és dohány.
Kraft toszkán beszámolójának harmadik, befejező része. Chianti Classico szívében sürgött az újságírótruppal, négy borászatot látogattak meg. Ebből kettő hatalmasat szólt, róluk essék most szó. A fajta továbbra is a Sangiovese, de a formák egy kicsit kerekebbek, a bor teltebb, kevésbé szikár. Történelmi családok, történelmi fajtákat szüretelnek történelmi domboldalakon, generációról generációra adják egymásnak a kapanyelet a [...]
Folytatódik Kraft toszkán kalandja. Föl a hegyekbe vezetett az út, mentünk Rufinába. (ejtsd rúúfina, és semmi esetre sem ruffffííína), amely egy helyi nagy borászcég neve. A borászatlátogatás kimaradt és egyből a királyi palotát céloztuk meg, ahol a Consorzio tagjai várták a csapatot, nem limonádéval.
Nehogymá’ szó érje a ház elejét, hogy borblog létünkre még egy nyomoronc Sassicaia kóstolójegyzetre se telik. Ehun e a Toszkán csoda.
Amikor ezt a tisztelt olvasóközönség olvassa, Stevie Kraft éppen Chianti Rufina felé zötyög az autóbusszal. Újra Toszkánában a borravalo.hu. A kéjhömpöly ezúttal a Chianti vidéken kapja telibe Kraftot, de a bátor újságírócsoport ellátogat Montecarlo DOC-be, illetve Carmignano DOCG-be is. Amíg a komoly terepmunka megkezdődik, StevieKraft egyetlen célt tűzött ki maga elé: Trippa de Fiorinát beszerezni, [...]
Jó pár magyar bor szerepelt az angol Imbibe magazin tematikus kóstolóján. A kóstoló eredménye a januári számban jelent meg. A borok nem mostak le semmit, nincs aranyérem, mégis nagyon-nagyon fontos, hogy asztalra kerültek. StevieKraft ott volt a kóstolón, mi több, a megjelent cikket is olvasta. Most beszámol, elemez, jövőképet vázol.
Aki kiböki Collioure-t a vaktérképen, az kap egy törött claret dugót, jó régit. A termelő a délnyugati törvényen kívüliek képviselője, lázadó bor ez, tökéletesen egyben tartva.
Volt azért valami mélyen szimbolikus abban, hogy éppen most tört el. Tekertem bele egy délfrancia csudába (Le Pierre Blance, ha jól emlékszem) aztán húznám kifele, putty. Szeva. A spirál bent maradt a dugóban. A csonk meg a markolaton. Az is jellemző, hogy nem üvöltöttem fel hogy “ajóbúsku…” hanem kértem valakitől egy másikat, kitekertem betekertem, és [...]
Naná, hogy meg kellett találniuk. Pont nekik. Pont az istenverte gender tanszék üzletasszony brigádjának kellett kigöngyölnie a sunát a szalvétából. És most szürcsölik az ingyenpezsgőt (NAGYON kell nekünk ez a megrendelés), amit a poharukba töltök, miközben megpróbálom fékezni a belső röhögésből fakadó kézremegést.
Anno alkalmi vételből okosítottuk, jó kis Medoc. Semmi extra egyszerűen egy remek minőségű CabSav dominálta Claret. A 2003-as most van csúcson.
Legutóbbi hozzászólások