Aki szokta olvasni az írásaimat tudja, hogy régóta van egy enyhe syrah-fixációm. Így volt ez most is.
Névnapra szóló vacsorához csaptam ki az asztalra a Perrot-Minot Gevrey Chambertint. Az, hogy hogyan jutottam hozzá erőst a „netuddmeg” kategória.
Badarkának indult, mára Bodorka lett, de úgy tűnik, csak a badarság maradt. Ha valaki keresi a hobbi pincék avíttas hordóinak ízét, hát ebben a borban megtalálja.
Friss, ropogós, primőr aromákkal dolgozó, nagyon szekszárdi és nagyon kadarka borral van dolgunk. Fűszeres, játékos, finom.
A Fertő tó környéki meleget adja vissza ez a jópofa, enyhén szénsavas, koncentrált, almás, édesköményes bor.
Nyitáskor azonnal mézédes vilmoskörtét érezni, ízben zöldalmás, grépfrútos. Szuper bulibor, a pénztárcát is kíméli.
Lendületes, fanyarédes illatbomba, szuper árérték arányon a mátrai manufaktúrából.
Az átlagosnál mélyebb színű, részletgazdag rozé, friss szamócával, cseresznyével, meggyel, édes fűszerekkel. Zamatos, friss, tetszik.
Jópofa, könnyed, parfümös gasztrobor, nem csak libához – simán elcsúszik egy muflon pörkölttel is.
Minden elkötelezettség nélküli, úgymond egyéjszakás kis spanyol ez, semmi komoly következménnyel.
Legutóbbi hozzászólások