Buja bor, negédességgel, mézzel és virágokkal, citrusokkal és barackmagos kesernyével. Jó, hogy egyre többet látni cirfandlit a polcokon.
Éppen akciós áron pattant a kosaramba két palack is ebből, mint kiderült éppen jókor. Nagyon sokáig már nem húzza, most éppen csúcson van.
Súlyosan minerális, rusztikus illatú bor, kenyérhéjas, kovás, zölddiós, magas savtartalommal és alkohollal. Komoly és fejtegetni való.
Nagy bor került a kezembe, azonnal ki is bontottam, már csak a név miatt is, ami kötelezett. Mármint a dűlő neve. Így aztán lőttek az objektivitásnak már az elején.
Elképesztő jó árérték arányú, zamatos, finom cucc pattant a kosaramba a múltkor. Az ilyesmikért érdemes állandóan szondázni a polcokat.
Ahogy korábban is írtam, kicsit hanyagolva lettek nálam – teljesen indokolatlanul – a Frittmann-borok. Egyszerűen nem jöttek szembe velem, egészen mostanáig.
Hanyagoltam mostanában a Frittmann-borokat, semmi okom nem volt erre, pusztán kikerültek a látóteremből.
Nem akarok hozsannázni, de Rado megint elég jól ráérzett, hogy mi kell a fogyasztónak: egy jó kiállású palack, benne egy komoly, gyümölcsös bor és egy baráti árcímke.
Vidám, friss, szomjoltó rosé ez, melyből nem elég egy palackkal beszerezni.
Évről évre ahogy közeledik a november, egyre inkább észreveszem magamon, hogy kezdem megszeretni az újborokat, a Szent Márton-nap körüli eseményeket.
Legutóbbi hozzászólások