Három napos menet, kétszáz kóstolt bor és párlat, valamint három mesterkurzus után kissé megfáradva próbálom summázni a valóban nagyívű eseményt.
Szerintem nincs olyan, hogy főzőbor, mégis vettem. Óriási öngól a magyar borászatnak hiperekben pillés bort árulni, mégis vettem. Ami kiderült: lehet iható bort venni ennyiért, de néha a borász sem tartja be szabályt, hogy rossz bort ne adjon főzésre.
Hagyománya ugyan lehet a természetesen édes Riojának, de valljuk be: a kutya se hallott róla eddig. Most azonban elkezdtek vele komolyabban, kereskedelmi szinten is foglalkozni egyes pincék.
Sokat gondolkoztam azon, hogy mivel kezdjem: sopánkodjak, vagy áradozzak. Sopánkodjak azon, hogy nálunk nem működik a marketing fele ennyire sem, vagy azon, hogy minőségben és árban versenyképes termékek szűkítik tovább a magyar bor piacát? Áradozzak arról, hogy milyen viszonylagos lazasággal “összedobtak” egy harminc napos programsorozatot a szervezők, ami mögé szintén viszonylagos lazasággal odaáll Chile igazán [...]
Az első kérdés az, hogy érdemes-e a furmint szekerét tolni? Azért muszáj feltennem ezt a kérdést, mert már tavaly hallottam olyan hangokat, amiben általam komolynak tartott emberek kritizálják a kezdeményezést, mondván az csak Tokajnak és némileg Somlónak jó.
Igazán nívós, rendhagyó eseményen volt szerencsém részt venni minap, a nemrég átadott Jásdi pincészet éttermében: huszonpár, főleg Balaton környéki (de akadtak kivételek) borász jött össze, hogy megmutassák egymásnak, és a szűk érdeklődői körnek, hogy az ő értelmezésükben milyen is az olaszrizling.
Két emblematikus syrah, két eltérő karakter és terroir. Ezek már nem saját utolsó palackjaim voltak – azoknak már korábban a nyakára hágtam – hanem gyűjtőtől, gyűjtői áron utólag vásárolt darabok. High hopes, ahogy a Pink Floyd mondaná.
Az újév első napjaiban nem előre, hátra néztem: arra voltam kíváncsi, mit tartottunk a kóstoltak közül legjobbnak tavaly. Érdekes felfedezéseket tettem, menet közben ezek fel sem tűntek. A 2011-es bor toplistánk.
Ahogy ilyenkor szokásunk, adunk pár tippet arra, mivel búcsúztassuk az óévet, és köszöntsük az újévet. Egy palack pezsgő ünnepélyessé teszi az eseményt, na de milyen legyen? Champagne? Cava? Spumante? És mit tegyünk másnap?
Nyugodt szívvel merem leírni: nem csak egy „újabb boros buli” volt a minap a Gerbeaud-ban. A Terroir Club és az In Vino Consulting rendezvényén olyan borászatok mutatták be boraikat, akikre a terroir-szemlélet, organikus vagy biodinamikus gazdálkodás, esetleg a kissé elkoptatott „kézművesség” a jellemző.
Legutóbbi hozzászólások