Kevesen értik meg pontosan, hogy mit is jelent a Tamás jelenléte a hegyen. Személyében az egyetlen és első szakmailag képzett és kifogstalan hozzáállású fiatal borász jelent meg a Somlón. Nem voltprogramozó, nyugdíjas manager, befordult gépjárművezető, egykori gépész, hanem egy pengén képzett borász aki az ország egik legjobb műhelében taulta a szakmát.
Az intuíció, stílus, tehetség nem az egyetemen jön, de mindezek birtokában az sem baj, ha egy borász tudja mi az az acetobaktérium, kémialag mi is történik az almasavbomláskor és pontosan tudja, hogy növényélettanilag mi is történik a szőlőben.
Szóval nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mekkora lehetőség a Somlónak egy ilyen gazda.
Ami pedig a borát illeti, szerintem beszédes, hogy amikor nyáron a Takács Lajossal összefutottunk a Somlói Borok Boltjában akkor összebeszélés nélkül mindketten Vándort ittunk.
]]>A természetességet talán könnyeb kommunikálni, mert a környezet és a fogyasztó egészségére van kihegyezve a lényege. A kézművesség pedig szerintem védhetőbb, mert foglalkoztatási és vidékmegtartó, hagyományművelő hatásról van benne inkáb szó.
A hitelesség és a tisztaság az közös érték mindkettőben.
]]>1. tessék mán mondani, hogy hun vannak a Varga borok?
2. jó napot kívánok! ma este vacsorára (többek között) libamájból készül a fő fogás, ön melyik jelenleg jó áron kapható aszút ajánlja hozzá?
de jó hogy van nekünk ilyen Agrárgazdasági Kutató Intézetünk, mert szerintük a második pont többször fordul elő, mint az első.
]]>Not found, error 404
The page you are looking for no longer exists. Perhaps you can return back to the site’s homepage and see if you can find what you are looking for. Or, you can try finding it with the information below.
……………
…
.
Tény, hogy voltak komoly betlik a sorban és tény, hogy a felszínre került nem kevés súlyos technológiai probléma.
Ugyanakkor a gyengeségeit, problémáit őszintén feltáró borvidékbe úgy beletörölni a lábát ahogy azt a WinFlow cikk is tette szerintem méltatlan. Sőt, szerintem sokkal nehezebben ér célba még a helytálló kritika is, ha az bulvárosan alázva van csomagolva.
Szerencsére többségében segítő és építő hangvételű beszámolók születtek a résztvevők tollából. Ilyen volt például az itt is megjelent poszt Miától, vagy a Ripka Gergely és Repnik Szabolcs posztja.
]]>Az éjszakai pincetúrát viszont csak javasolni tudom, az a szakmázós-pontozós kóstolás ellentéte. Nálunk még egy hely van a kocsiban.
]]>Amúgy tegnap előtt az Inforádióban már le is jött az interjú. Szóval egy kis kontextus: http://inforadio.hu/sound2.phtml?a=%2Faudio%2F0004a%2F0004a304a.mp3
]]>A Somlói Borok Boltjáról még annyit, hogy bár valóban nincsen előszűrés a polcra kerüléshez, viszont lényegében a teljes kínálat kóstolható, helyben. Vagyis nem zsákbamacskát árul az Éva. A kedves vevő kér egy pohárral a borból és ha tetszik akkor eldönti, hogy vásárol-e belőle avagy sem. Ezt én nagyon sportszerű formátumnak tartom.
A másik apróság, hogy a rendezvényre minden termelő 3 palack bort küldött. Ha palackhiba vagy dugósság lehetősége merült fel, akkor azonnal bontottuk a tartalék palackot. Egyetlen dugós bort fogtunk ki, minden más esetben a két kontrol palack tartalma megegyezett az első palackéval.
Számunkra nagyon tanulságos volt a buli. A meghívott résztvevők nagyon szigorúak voltak a borokkal. Pont ahogy kértük őket.
]]>Egyrészt ugye mindenki azt pumpálja, hogy kell a kitekintés és szükség van a külföldi borok ismeretére, hogy kontextusba kerüljenek a magyarok. Ez szép meg jó.
De például már a Bortársaság kínálatának is 30%-a külföldi bor. Persze tudom én, hogy a sales volume az ami számít az pedig még messze nem lehet 30%, de azért mégis.
Ennyire jól megy már a jó (!!!) magyar bor kereskedelme, hogy külföldre kell nyúlni a nagy hiányban? Amikor egy kereskedő külföldi bort ajánl a magyar vevőven a magyar bor helyett, akkor hogyan érzi magát egy magyar bortermelő? Amikor egy magyar étteremben, magyar sommelier külföldi bort kínál a magyar vendégnek akkor mit tesz hozzá az amúgy is kemény ellenszélben dolgozó magyar borágazathoz.
Nem tudom, tényleg nem tudom… én magam sok külföldi bort iszom és itt a asztalom mellett is két karton külföldi (Elzász és Wachau) bor áll, mert tanulni kell. De, hogy én egy vendégnek ne magyar bort kínáljak azt nem tudom elképzelni. Az első a Somló, a második a Balaton és a harmadik a Mátra. Ennyi elfogultság és lokálpatriotizmus talán még nem hülyeség. Vagy az?
]]>Melyik mérés az? :) Megnézném magamnak!
]]>Midleton Very Rare (blend) 55-60 ezer Ft körül
Bushmills 21 year old (single malt) 45 ezer Ft körül
Jameson 18-year-old (blend) 25 ezer Ft körül
Connemara Cask Strength (single malt) 17 ezer Ft körül
Redbreast 12-year-old (pure pot still) 13 ezer Ft körül
Green Spot (pure pot still) 12 ezer Ft körül
Jameson 12-year-old (blend) 11 ezer Ft körül
Black Bush (blend) (Bushmills) 10 ezer Ft körül
Powers Irish Whiskey 7500 Ft körül
enjoy!
]]>Jó lenne majd a skótokról és a canadaiakról is olvasni, esetleg ármegjelöléssel, hogy láthassuk, melyik után sóvárgunk csak és melyiket vehetjük meg… :)
]]>http://chuckcowdery.blogspot.com/2009/02/why-spelling-matters.html
]]>Jó cikk, csak kicsit felületes.
Viszont Balogh Zoltánnak igaza van abban, hogy nem a kénre kéne fókuszálni. Röhej, hogy csak a kéntartalmat kell jelölni a címkén. Én annak örülnék, ha minden szintetikus adalékanyagot fel kellene tüntetni.
]]>Sokan megfeledkeznek arról, hogy a borászati kén gészségre károshatása elenyésző az alkohol káros hatása mellett. A legfontosabb az lenne, hogy ésszel, mértékkel és tudatosan fogyasszunk.
Amúgy manapság kezd divatja lenni a kénmentes és az alacsony kénnel való borkészítésnek. Ami nem rossz dolog, de aránytalanságnak érzem, hogy a természetes borkészítésben pont a ként találják meg sokan mint fogodzót. Van még pár tucat élelmiszeripari adalékanyag és a szőlészetben használt szintetikus vegyszer amelyek ellen én ésszerűbnek tartanám a küzdelmet.
]]>Amennyiben ez valóban egy „fricska” akkor ez ultra szánlamas :(
]]>Naszóval…
Az a baj, hogy a borok kiválasztásának a formátuma majdnem olyan mint amit évek óta mantrázok, de úgy tűnik, hogy a szervezők mégsem értették meg a lényeget. Az szép dolog, hogy kifizetik a nevezett borok árát, de a lényeg az az lenne, hogy a piacról szerezzék be a bort. Vagyis azt a bort mérjék be amt a fogyasztó is levesz a polcról és ne azt amit a legtökéletesebb körülmények között tárolt a termelője. Most nem a közismert csalásra referálok, hogy sokan egy külön tartályban/hordóban de ugyanazon OBI szám alatt kóstoltatnak és versenyeztetnek borokat, mert ez más téma. Hanem egészen más egy bort utaztatni, napoztatni a boltok polcain és szenvedni a nagykerek hulladék raktáraiban mint egy stabil borospincében fektetve érni. Ezért nem beküldősnek kellett volna lennie a dolognak, hanem beszerzősnek. Szerintem egy nap telefonálással és 20-30 email kiküldésével a termelők nélkül is be lehet szerezni 800-1000 fehér vagy vörös bort a forgalomból. A kereskedők is tapsikolnának és a logisztika is egyszerűbb lenne.
A második baj pedig az, hogy a maga a válogatás legalábbis vitatható szakmaisággal folyt. Rekord idő alatt (ha jól tudom egyetlen nap leforgása alatt) darálta be a kóstoló bizottság a borokat. Ez azt jelenti, hogy vagy mindenki megnyalt 700 bort egy hózóra vagy táblákra darabolva 2-3 ember nyalt meg monduk 100 bort. Nem kell magyarázni ugye, hogy egyik miért rosszabb a másiknál. Minden kapkodós (értsd költséghatékony) borvrerseny veszte az amikor a rohanás miatt egy-egy jó bor elbukik a dilettáns és figyelmetlen kóstolón vagy éppen egy harsogóan populáris, de amúgy gyenge bor is el tudja csavarni a zsűri fejét.
Ennek az ellenszere pont az, hogy egy nap kevés bort kóstol a zsűri és minden bort többen és többször kóstol meg több zsűritag. Csak ilyen módszerrel lehet a tévedéseket megelőzni.
Harmadrészt, amirők sokan hallgatnak, az az, hogy bizony sokan nem neveztek be ebbe a programba. Tudomásul kell venni, hogy ma Magyarországon az állami szerepvállalás valamiben szükségszerűen taszíthat jó embereket és vonz hulladékokat. Ezt a magyar közélet amúgy zseniálus módon pártállástól függetlenül is tudja. A lényeg pedig az, hogy egy olyan seregszemle amely nem vonzza az élmezőnyt az bizony sérült hitelességgel indul.
Végül…de messze nem utolsó sorban… Szerintem nagyon nem érti a magyar borvilág problémáit az aki azt hiszi, hogy az n+1. aranyzsiráf pecsét és k+i. boros kiadvány az ami helyreteszi a dolgokat. Még az sem segítene, ha a külföldi képviseleteken nem a dankópistákat locsolnák, hanem a kiadványból vásárolnának. Egyszerűen nem az a baja a magyar bornak, hogy a köz ne tudná kik csinálnak jó bort. Mert a köz pontosan tudja.
A Nemzeti Borkivállóság Program kommunikációja pedig botrányos… volt ez szoftos összezördülésem a fácsén a miniszteri biztos asszonnyal aminek a biztos asszony részésről az lett a vége, hogy hát ő megpróbált engem felhívni (gyerekaltatás után 3 órával) és hát nem vettem fel. Azóta én hívtam 2-szer, írtam neki 3 SMS-t és hagytam az egyik munkatársának fácse üzenetet… na azóta se kép, se hang. Úgy tűnik, hogy aki kritizálni merészel az levegőnek van nézve.
Na szóval… ezúton is üzenem a miniszteri biztos asszonynak, hogy a magyar bor megreformálásával kapcsolatban legközelebb akkor jelentkezzen amikor a hegybírók nem fűtött irodában ülve adják ki bemondásra a származási igazolásokat, hanem a terepen előre pontosan felmérik, hogy melyik ültetvényről mennyi termésről kérhet papírt a gazda… Mert kedves miniszteri biztos asszony, innen üzenem, hogy ez a rákfenéje az egész magyar borvilágnak.
]]>