És jött a doktor…

A tavalyi év fehérborait mutatta be pár alapvető fehérborász Rókusfalvy épülő fogadójában. Az alábbiakban nem megyünk végig minden kóstolt tételen, azokat emeljük ki, amelyek nekünk tetszettek és megpróbáljuk összefoglalni azokat a stilisztikai különbségeket, melyeket érzékeltünk. Hangsúlyozva, hogy ez a szöveg egyetlen kóstoló szubjektív szövege.

Elsőként Rókusfalvy Pál meglepően jó borai vonultak el. Azért mondjuk, hogy meglepően, mert végre is Rókusfalvy kábé az ezredfordulóig médiapali volt, nyilván az ott akkumulált tőkéitől igyekszik megszabadulni a borászkodáson keresztül. Mindig respektet érdemel, ha valaki képes megvalósítani az álmait, mert az élet lényege az álmok megvalósítása és nem a hírek világa, mondja tán Kierkegaard, Rókusfalvy a hírek világából jőve képes megvalósítani az álmait, nem kis dolog.

Szal Pali borai meglepően jók. „Édesek”, teltek, csillogó, szépen csendülő savaik vannak, hűvös karakterű, koncentrált, jó balanszú, nagyon etyekies jószágok. Tartalmas Pinot blanc-jára 83, a még rendezetlen, de intenzív, izgalmas, vegetális-zöldpaprikás, dilis Sauv blanc-jára 84, a szűztermés Pinóra 86 pontot adtam. Pinószínű, teljesen eperkompót-illatú, kóstolva még nyers, az ágyaspálinkából titokban kievett aszaltszilvára emlékezető ízű, szép karcsú szerkezetű, telt ízű-nyeletű pinó ez.

Hernyák Laci borai mintha többnyire nem mutatnák azt a csillogó-hűvös-etyekies savvilágot, mint a Rókusfalvyéi. Kivéve a Sauv blanc-t, amin tanítani lehetne, milyen is a nagyon sauv blanc-nak az a didaktikusan füves illata, melyet egyébként etyeki szelektált élesztők segítenek érvényre jutni (86 pont). A többi tétel kevésbé tűnt lendületesnek. A Szürkebarátnak mintha lett volna egy kis oxis stichje-jellege, de nem tűnt nagyon izginek, ahogy a Zöld veltelinitől és a pinótól is elviseltem volna kicsit nagyobb intenzitást.

Bott Frigyes úr ismét egy más stílust képviselt: borai melegebb, „édes”, lágyabb benyomást keltő, egységes és pasztellszínű borok, azaz nem nagyon élénk színeket mutatnak, a színt metaforikusan értve. Szép a tartalmas, fűszeres, gyümölcsös, egész szájat betöltő finom szőlőtanninal ékes, tüzes Pinot blanc (86 pont). Nagyon tudatosan megfogalmazott, nem nagyon vibráló-izgalmas stílusnak tűnt ez a stílus ezen az estén, ami, tudjuk, nem sokat jelent.

Légli Ottó borai mintha még nem tartanának ott, ahol a többiek tételei, hátrébb vannak a fejlődésben, nem tükrösek és nem tiszták, ezzel együtt az egyszer fejtett, tartályos Rajnaija már szép. Amikor ezek a borok készre érnek, komplexebbek bármelyik magyar rajnainál, a jövő heti Figyelőben a Borpulton a hetes Gesztenyést énekeljük meg (90 pont), mert ma ez az egyik legszebb magyar fehérbor. Sauv blanc-ja más, az ezredforduló utáni sauv blanc-paradigmaváltás jegyében fogant, nem az a zöld-egreses-füves-farkasalmás-macskapisis- tartályos irályt, hanem az érett, sárga, „édes” stílust képviseli, mert „a fajta eszköz, nem előzheti meg a szőlőfajta karaktere a bor karakterét”, mondja Légli Ottó.

És jött a doktor

Bussay László doktor a Rókusfalvy-hordóminták kóstolásától derült kedéllyel vezette elő borait, eredeti és kedves stílusát a már ugyancsak egyre jobb kedélyű publikum hálásan fogadta, magunk igyekeztünk elhatárolni magunkat a doki karizmájától és nem hagyni, hogy személyisége befolyásolja a borok adta benyomásokat. Ugyanis a borok tán a legjobbak voltak ezen az erős estén. Valami egységes vidámság árad belőlük, mint a dokiból, olyan „kérek még és még”-típusú borok. Először jött egy könnyed, növényes, kedves és lendületes Zöld veltelini (88 pont), majd egy hihetetlen illatokkal köszönő, kiegyensúlyozott olasz (84 pont), egy vidám rajnai, ez nekem nem jött be annyira, egy mézillatú hárslevelű. Őt egy meglepően piszok jó Csókaszőlő követte átlátszó málnaszőrszínnel, fűszeres, pemetecukorkás illattal, ánizsos, szép aromákkal, meggyes vezető ízjeggyel és szép egyensúlyú, karcsú szerkezettel, 88 pont. Ezután egy nem egysíkú, vibráló pinot jött rubinszínnel, mozgó-fejlődő-változó illattal, harmonikus, telt, ivós karakterrel, 89 pont. Befejezésképp egy nem parfümös és nem gejl, harmonikus, ízlésesen kicsit édes tramini jött, 89 pont. Egységes lendület jellemez minden Bussay-bort, érdekesek, nem uncsik és fő vonásuk ez a kedves jóivásúság is.

Korábban:

Eper és vér – néhány Heimann-bor ürügyén

Prága otthonos

Borzuhatag 2: Malatinszky Cabernet franc-ok vertikális tesztje

Hozzászólások

  1. mondta

    9. kántorbandi 2009-03-08 20:47:02

    koma, ez elég demagóg. szerinted a MW-k hogyan kóstolnak. van objektív megközelítés, és ha ezt nem tudod megérteni, nincs miről beszélgetni.

    8. koma 2009-03-06 13:42:25

    Viszont a Bussay, Légli, Bott borokról jó megint jókat olvasni. Nekem Hernyák Laci borai immár két éve masszívan csalódást keltenek, eleinte úgy tűnt, hogy ő lesz a legizgalmasabb etyeki borász – az áttörés elmaradt. Akkor már Debreczeniék indulása ígéretesebb.

    7. koma 2009-03-06 11:42:49

    nincs objektív teszt, ha én elmegyek a haverjaimmal kóstolni, akik kb ugyanannyi bort kóstoltunk, és kihozzuk a legjobb pinot-nak a felsőpalkonyai pista bácsi pinot-ját az adott sorból, majd ugyanazt a sort lekóstolja 15 MW, és kihozzák a burgundiai pista bá-ét, akkor mi van? objektíve kinek van igaza? szubjektíve?
    szerintem pont az a jó a borokban, hogy nincs objektív igazság. főleg egy bizonyos szint (legyen mondjuk 90 wset pont) felett nincs. ott már hangulatok és érzelmek is vannak. (no meg marketing)

    6. kántorbandi 2009-03-06 08:09:11

    koma, pont az a lényeg, hogy objektív vélemény legyen egy borról. sok minden alapján lehet ilyet alkotni, pl. egyensúly, komplexitás, sav-tannin-alkohol szint, fajtajelleg, stb. analitikus megközelítés létezik. ennek ellenére, persze, hogy szorul NÉMI szubjektivitás a dologba, hiszen ha mindenki ugyanúgy kóstolna, nem kellene kóstolókat tartani, elég lenne, ha én elmennék és megírnám. viszont több száj többet érez alapon, ha tesztelünk és összevetjük az eredményt akkor sokkal objektívebb képet kapunk a borról, melyben nem az a lényegi mondanivaló, hogy ÍZLIK-e.

    5. koma 2009-03-05 21:46:15

    ettől még minden kóstolás szubjektív. még az mw-ket is folyamatosan az a vád éri, hogy a pontokat (a spekulatív elemeken – értsd meg vannak véve kilóra) alapvetően a saját ízlésük határozza meg, márpedig ott már elvárná a laikus, hogy egy jó borról jót mondjanak, függetlenül attól, hogy az ő ízlésüknek nem fekszik. szóval csak a hangsúlyozás feleslegességére próbáltam utalni. személy szerint utálnám, ha valaki objektív véleményt nyomna egy borról.

    4. Stevie Kraft 2009-03-05 01:42:26

    re.: Koma
    A dottore ezen cikkében arra próbál utalni, hogy most nem a kántorbandi által említett bizottságos, ojjektívos értékelés felől próbál közelíteni a borokhoz… Hanem, hogy mi volt az, ami ott, akkor istentelenül beütött.

    Lehet a borokat analitikailag is tesztelni, 97%-ban ugyan az lenne midegyik, a maradék 3%ról meg persze köteteket lehetne írni. De a pipettás-kémcsöves mókát hagyjuk meg az OBI-s savanyujóskáknak, éppen elég kárt okoznak vele… A helyzet az, hogy az igazán objektív az tud lenni, amikor sok világot látott ember kinyitja a száját, oszt beengedi a bort… Ennél jobbat jelen állás szerint nem tudnék mondani… Ha meg az analitikai értékek érdekelnek, nosza ragadj lakmuszpapírt, de bele ne igyál!

    3. kántorbandi 2009-03-04 18:08:03

    koma: biztos hallottál már a tesztekről… tudod, többen kóstolnak, eredményt összemérik. izé.

    2. koma 2009-03-04 09:27:16

    “Hangsúlyozva, hogy ez a szöveg egyetlen kóstoló szubjektív szövege.”

    A többi kóstoló leírása az mi? Karton bor hosszú hetekig történő, elmélyült faggatása? Objektív tényezők beemelése az érzékelésbe (szájba elhelyezett minilabor)?

    1. Shyr Kahn 2009-03-03 13:54:11

    Egy szimpatikus vidék szimpatikus borai. Sajnos nem nagyon kóstoltam etyeki bort mostanság, de ami késik nem múlik. Talán majd az Etyeki Pincefesztiválon májusban.
    http://www.pincefesztival.hu/

Minden vélemény számít!