Hej, mambó, mambó Italiano!

200-250 ezer hektoliter olasz bor érkezett be feketén Magyarországra idén, szakértők számításai szerint. A hatóság nem hatékony a folyamat megakadályozásában, bár miniszteri szintű program van hirdetve. Közben sok minden sérül, a borágazat a legjobban.

Három olasz rendszámú kamion suhan szépen egyenletesen a festői balatoni tájban. A magnóból Zucchero hangja ütemesen recseg, a sofőrök dúdolnak, a rakomány lötyög. A kamionon fordulnak, a sofőrök egy eszpresszó mellett szusszannak, a jelenet megismétlődik. Többször. Sokszor. Csak a táj változik (mind magyar borvidék) és tán a magnóból előtörő hangok – ez CD-készlet kérdése. Éppen a magyar borpiramis alapjának teljes átrendeződősének, a fogyasztók átverésének és tetemes adócsalásnak vagyunk tanúi.

„Gulls in the sky and in my blue eyes, You know it feels unfair, There’s magic everywhere(Zucchero: Wonderful Life)

Varázslat van mindenhol, így igaz, és sajnos nagyon nem tűnik fairnek a dolog, enyhe eufemizmussal élve. A Balatonnál az összes fuvaros egész nyáron azon röhögött, hogy napi három kamion korzózott az utakon összevissza, mondta el Jásdi István. A csopaki bortermelő szerint a hatóság teljesen hatékonytalan az ügyben. De nem csak a Balatont érinti a dolog. Heimann Zoltán szekszárdi borász (és borvidéki elnök, és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökségi tagja) szerint Szekszárdon ugyanez volt a helyzet: a legolcsóbb kategóriában az olasz import az egész országot behálózza.

Miről is van pontosan szó? Arról, hogy óriási különbözet van az olasz export és magyar import adatok között. A dolog nem új keletű, 2007 óta (!) próbálják felhívni rá a figyelmet – hiába. Horváth Csaba, a HNT főtitkára elmondta: az olasz behozatal mennyiségéről az Il Corriere Vinicolo című szaklap és a KSH adatainak összevetéséből tudnak, borellenőrző hatóság és pénzügyőri adatbázis nem érhető el a HNT számára.

Az első félévben több mint 500 ezer hektoliter bor érkezett Olaszországból Magyarországra az olasz statisztikák szerint, a magyar statisztikák ugyanakkor csak e mennyiség mintegy felét mutatják ki. 200-250 ezer hektoliter bor tehát feketén jön be, információink szerint ezt úgy oldják meg, hogy egy szállítólevéllel érkezik több rakomány. A szakértők 1300-1500 kamiont emlegetnek éves szinten. Az olasz termelők örülnek: állítólag már mi vagyunk az első számú exportpiac mostanra.

Az export dotálva van, le tudják nyomni az árakat, a behozónak pedig nem éri meg szőlőt felvásárolni, mert olcsóbban jut hozzá literenként a kész borhoz. Ami egyébként a laborteszteken teljesen ok, minden előírásnak megfelel kategóriájában.

Akkor mi a gond? Több is van: a magyar borpiramist gyökeresen változtatja meg, rövidtávon a hatását már kifejtette, az alsó kategóriában már túlnyomórészt ilyen borral találkozni. Hosszútávon azonban az egész rendszert veszélyezteti, akár a borágazat legnagyobb gondjának is tekinthető. Felváltja például a háztáji termelőket, mivel már nem vásárolnak fel bort, szőlőt, ők halálra vannak ítélve. Az egy-két hektáros kisbirtokok, présházak tönkremennek. Arról nem is beszélve, hogy a magyar fogyasztónak fogalma sincs arról, hogy mit iszik, azon kívül, persze, hogy bort. Itt van még a forgalombahozatali járulék és az áfa kérdése is. Ezek a borok nyilván nem járulnak hozzá semelyikhez, csökkentve ezzel mind a borágazat (bormarketing, ellenőrzés) bevételeit, mind az állami kasszát. És nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ezzel az egésszel csak a felszínt kapargattuk.

Jásdi István nem is érti, hogy miért nem lép fel ez ellen senki keményen: már 2010-ben, mikor a termés fele lett az előző évinek, lehetett sejteni, hogy trükközés lesz, mondja. A borász szerint különösen a szőlőtermelőket teszi tönkre rövidtávon a helyzet. Heimann Zoltán szerint csupán politikai szándék kérdése, hogy pont kerüljön az ügy végére. A szlovén példa tökéletes erre: ha oda valaki egy kamion szőlőt be akarna vinni, az első rendőr megállítaná, és addig néznék az autót, amíg le nem rohadna róla a rakomány. Finom összekacsintással a bürokrácia képes lenne arra, hogy megakadályozza ezt – mondja.

A hatóságnak nyilván el is jutott a tudomásáig a dolog, intézkedéseket is foganosítottak, november elején tettek is hangzatos kijelentéseket, hatásokról eddig nem tudunk.

Más jellegű büntetésekről azonban hallani. Jásdi Istvánt (és még vagy 1000 kistermelőt) például azért büntette meg a leánykori nevén OBI-ra hallgató MgSZH mert az „OEM” felirat szerepelt a címkéjén, ami így nem helyes. Tegye fel a kezét most, aki tudja, hogy helyes! Most az tegye fel a kezét, aki tudja, egyáltalán mi az az OEM! Hát igen. Állítólag úgy kell ráírni, hogy „Oltalom alatt álló eredet megjelöléses bor” – de ez nem derült ki világosan számunkra az MgSZH honlapján található információkból. A lényeg egyértelműen az, hogy nem a lényegre koncentrál az ellenőrzés.

Közben a kivitelünk évek óta stagnál 650-700 hektoliteres szinten. Horváth Csaba szerint ugyan most mindenki a kínai piac felvirágzásában bízik, nekünk a környező uniós országok jó minőségű palackos borral való ellátásában kellene gondolkodnunk.

Van benne ráció, előtte azonban kezdeni kellene valamit az olasz kamionokkal.

Minden vélemény számít!