Osztom az észt

Egy jó barátom nemrég járt Észtföldön, hol is burjánzó és gazdag italkultúra fogadta. Mivel borilag teljes mértékben import felhozatal volt, ilyen téren madárláttával nem tudott kedveskedni. Tudott azonban sörök és ciderek terén a tágabb régióból, melyek körében hasonlóan gazdag kínálattal találkozott. Ezt az észt sort osztom most meg.

„Betértünk egy bisztrószerű helyre, melyről kiderült, hogy három dolgot olvasztottak egybe: biciklis bolt, borbár és kávézó volt. Ugyanúgy lehetett latte machiatót kapni, mint kulacstartót vagy egy palack jó bort. A design pedig tökéletesen ötvözte mindezt.” – meséli Bacsi legutóbbi észt kalandozásait.

Az élmény italkultúrális szempontból meghatározó volt, ennek bizonyítékként landolt a borhűtőmben fél tucat észt sör és cider, melyeknek felbontására adandó alkalmat kerestem. Mi sem lehetett ennél jobb, mint egy családi ebéd, születés és névnapok bepótlása, együttlét. Ünnepnapokon nálunk hal van, most rántott süllő (méretéből adódóan akár süldőnek is hívhatnánk) került azt asztalra, melyhez tökéletes társnak tűntek az észt palackok. Mint később kiderült, nem mind – de majdnem.

A sort mi nem ebben a sorrendben kóstoltuk, de utólag szerzett tudás birtokában így adom tovább, hátha valaki kedvet kap egy hasonlóhoz.

Olvi Sandels 4,7%

Közepesnél valamivel világosabb arany szín, egyenletesen felszálló, ritkás nagyobb buborékok, a hab sem túl sűrű. Viszont pintes (0,568 liter) kiszerelésben jön, ettől a doboz is kicsit nagyobb. A híres hős tábornok, Johann August Sandels nevével ellátott finn ászok (pilseni) sör már 1971 óta arat sikereket. Erős és lágy sör, hirdetik a finn és svéd feliratok, s ez így is van: az alkohol nem gyenge, de a 4,7%-ot meg sem lehet érezni, úgy csúszik a szájban. Illatra tiszta, nem túlzóan komlós, ízre is közepesen intenzív, jól iható pilseni sör, a végén komlós, és enyhe citrusos grépfrútos lecsengéssel. Kezdetnek tökéletes.

Saku Karl Friedrich

Barátainak csak Karl – így ismerik Észtországban is az egyik legkedveltebb sört, mely Karl Friedrich Rehbinderről, a Saku sörfőzde alapítójától és az észt sörkultúra vezéregyéniségéről kapta a nevét. Egyszerű ászoksörnek (azaz német és angol nevén lagernek, ez azon belül is pilseni) tartják, erre azonban rácáfol: közepesnél mélyebb arany szín, apró és intenzív felszállású buborékok, tömött, sűrű hab. Erőteljes élesztős-komlós illattal nyit, fanyar gyümölcsösséggel és fűszerekkel. Itt már 5%-os az alkohol, de nem érezni, van koncentráció, malátás édesség és fanyar fehérhúsú gyümölcsösség is.

Rekorderlig Kusbär Cider

Áttértünk a ciderekre. Ahogy többször is írtam már, a magyar ciderkultúra dühítően gyenge. Ugyan az elmúlt években fel-feltünedeztek nemzetközileg ismert nagyobb márkák a hiperekben, a választék még mindig siralmas. (Viszont, jelent meg magyar szereplő is a piacon – róluk később részletesen beszámolok!)

Egres cider, nem a megszokott, gondoltam, ezért ezzel érdemes kezdeni a sort. Vártam a klassz, fanyar, savanykás egres zamatot. Hatalmas tévedés volt. A visszafogott címke brutális gejl belsőt takar. Tutti frutti, Hubba-Bubba és Donald rágót idéző, iparilag előállított illatfelhővel nyit, majd ezt tökéletesen hozza szájban is. Ez a klasszikus alko-pop rászoktatós ital, egres (?) ízesítésű körte cider, diszkrét ruhába öltve. Nagy csalódás.

Sun Cider Isabella Grapes

Az előző vattacukor-pofontól óvatosan szagoltam meg, és semmi jóra nem számítottam. Itt sem egy klasszikus alma ciderről lesz szó, ez nyilvánvaló, hiszen szőlőaromával, vagy szőlőlével ízesített. Sőt, egyenesen Isabella csemegeszőlővel. És erre nem cáfol rá. Otellós parfümös-virágos-édes illat, szájban is alapvetően csemegeszőlő, némi citrussal. Parti ital ez is, jéggel tökéletes koktél alternatíva lehet, de korántsem olyan gejl, mint az előző. Elmegy.

Kiss Plum Cider

Na ennél már eleve kíváncsivá tett a csomagolás: a doboz tetején lévő borítás nem csak tisztán tartja a fedelet, de nívósnak is mutatja az italt. A dobozon felirat: valódi gyümölcslével készült. Jobban megnézve (miután gyanút fogtam az ízénél), ez körte juice, nem szilva. Szilva valószínűleg csak aroma formájában van benne, alma cider alap, körtelével felsegítve, némi szilva színnel és aromával. Szájban lédús körte és érett szilva, némi citrus, jégkására öntve elfogadnám bármely vízparton.

Saku Mõdu

Itt a sor végén szerepel, de ezt ittuk elsőnek – sajnos. A Saku sörgyár világos ászkolt söreiről híres, gondoltam, ez is hasonló – semmi nem utalt a címkén a mézre, a sárga színen kívül. Pedig egy igazi különlegességről van szó: mead, azaz mézsör ez, méghozzá tradicionális módon elkészítve. A magyarul márcnak is nevezett ital ősrégi dolog, tán megelőzi az árpa és búzasöröket is. Több receptúrája ismert, van, hogy csak méz és víz keverékét erjesztik, ezek inkább mézbornak nevezhetők. Jelen esetben a Saku sörgyár arra tett kísérletet, hogy felélessze a gabonás mézsört. Klasszikus árpamalátás sör ez, amit mézzel erjesztettek.

Borostyán szín, vadmézes, főtt kukoricás, malátás illat. Krémes textúra, sok apró buborékkal és dús habbal. Szájban édesfűszeres, mézes, élesztős, citrusos, intenzív ízű sör. Hosszan marad a szájban. Ha a sör a folyékony kenyér, ez a folyékony teljes kiőrlésű, vajas-mézes kenyér. El lehet vele üldögélni.

Minden vélemény számít!