// bejegyzés

Isszuk

Somlói oximoron

closeEz a bejegyzés több mint egy éve született, és lehet, hogy elavult információkat is tartalmaz!

Oximoron, jutott először eszembe, mikor évekkel ezelőtt azt hallottam, hogy a somló-hegyi gazdák évjáratbemutatót tartanak, újborokkal.

Mert ugye tudjuk, hogy a somlói az egyik leginkább érlelést megháláló fehérboros vidékünk, nem ritkán hat-nyolc-tíz év után is tud fejlődni egy szebben sikerült juhfark, vagy hárslevelű. Ezeket a borokat hordóból kirántva kóstolni feleslegesnek, de legalábbis furcsának tűnik. Pedig idén ez már az ikszedik alkalom, korábban a Vinoport, most a Borkollégium égisze alatt fut a rendezvény.

Nehéz feladat még az olyan, somlóit bevallottan sokat kóstoló és ivó embernek is, mint én. Nehéz jósolni, nehéz az újszülöttekbe belelátni az életerős felnőttet, tippelni meg nem érdemes. Tanulni viszont nagyon sokat lehet, ha az ember figyelemmel kíséri az egyes borok későbbi fejlődését, akkor később jobban fog tudni következtetéseket levonni már idejekorán. Márpedig lássuk be, az évjáratkóstoló márciusban idejekorán van.

Pont ez az oximoron: hiába van szerintem idejekorán, szeretem a somlóit kócosan is, és örülök a kóstolónak.

Egyetlen év volt, mégpedig a 2010-es, amikor nem hallottuk egyöntetűen a borásztársadalomtól, hogy ez egy remek évjárat volt. Nincs ez másként 2011-el sem, pedig úgy gondolom, hogy bőven voltak buktatók. Ez a buktató elsősorban a csapadékhiány, emiatt pedig az átlagostól eltérő szüreti időpontok. De nem akarok fanyalogni, nyilván 2010 után egy kiszámíthatóbb, kiegyenlítettebb, meleg ciklus már mindenkinek kijárt.

Akiknél kóstoltam:

Csetvei Krisztina – A nap meglepetése és egyben legjobbja: tiszta, üde, precíz, lendületes, szép borokat hozott. A rizling reduktív, gyümölcsös, csipetnyi mineralitással, a juhfark pedig hordót is kapott, van súlya és tartása, finoman fűszeres, mégis légies.

Fekete Pincészet – Régebben lehetett találkozni idősebb hordóra utaló nyomokkal, ez a 2011-es évjárat vonatkozásában nem igaz. Koncentrált, régi stílusú és férfias borok, kifejezett ásványossággal, nagy testtel, tisztán és határozott savakkal. Klasszik-Somló.

Kreinbacher Birtok – Az általános tapasztalatom, hogy visszavettek az újfából, sokkal jobban szóhoz tud jutni az alapanyag is, kifejezőbbek a borok, remek a hárslevelű és a juhfark, nagyon ígéretes lesz a syrah is.

Hollóvár Pince (Takács Lajos) – Megint és még mindig kiváló, nagyon koncentrált, igen ásványos borok, ahol a fajtajelleg háttérbe szorult. A magas alkohol lehet egyedül a buktató.

Bazaltbor – Új címkék vannak a palackokon, az üveg nyakán is szokatlan, mandzsetta-szerű díszítés. Ismét új fejezet kezdődik, úgy tűnik. Kedvesebb, lazább borok, üdítő, nyárias karakterrel, kevesebb éles sav és kő van bennük.

Bogdán Családi Pincészet – Alacsonyabb árkategória, magasabb tőketerhelés, új design. A Primavera nevű rizlingszilváni igazi hölgybarát üdítő, némi szén-dioxiddal. A juhfark itt is mokány.

Kissé kócosak voltak még egyes borok, de izgalmaktól kifáradva, elégedetten tértem haza. Hálás vagyok a szervezőknek, mert az egyik kedvenc borvidékemet újra és újra elhozzák a pesti fogyasztóhoz. Volt meglepetés, negatívum pedig alig. Mivel Kolonics Karcsihoz nem jutottam el és ezeket a sorokat épp vasárnap délután írom, most fogom magam és bontok tőle valamit, hajrá Somló!

„Az oximoron (jelentése elmés-ostoba) retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros gondolati egységbe.”

Kapcsolódó:

Ajánljuk:

Etyek? Metyek!
Két nem tipikus Chenin
Etruszk csillagok
A Sabaros eszű Laci
Osztom az észt
Tescós borok I.
Mivel koccintsunk a pápára?

8 hozzászólás ehhez: “Somlói oximoron”

  1. Bevallom, egy kicsit fáradok és kezdem elveszteni az amúgy éltető lendületet, hogy újra és újra, leírjam elmondjam a véleményemet az évjárat bemutatóval kapcsán.

    Ugyanis szerintem kivétel nélkül minden sajtóbeszámoló és blogposzt megfeledkezett pár igen jelentős részletkérdésről.

    Az októberben szüretelt borok márciusban még nincsenek készen.

    Ezt ugye eddig is mindenki tudta. Persze, persze, nem érettek még a borok, mondta mindenki. De messze nem csak erről van szó.

    A lényeg az az, hogy az évjárat-bemutatón _NEM_ azt a bort kóstolta a közönség ami majdan palackba fog kerülni. Nem az érettség miatt, hanem konkrétan analitikailag nem az lesz a kész bor.

    Egyrészt simán az egalizálás előtt van még a legtöbb termelő. Az egyes szüreti fordulók vékonyabb, vagy éppen combosabb borai külön hordóban érnek. A palackozás előtti fejtés-derítés-szűrés is erősen meg tudja változtatni a bort. Akár előnyére, akár hátrányára.

    Ha egy ilyen kóstolón a leendő fogyasztó fellelkesedik és ezzel a lelkesedéssel veszi meg a kész bort ami nem váltja be az elvárásait akkor azzal a fogyasztó is és a termelő is rosszul jár. Ha pedig a bor jobb lesz (nem pusztán érettebbb, hanem az egalizálás és a szűrés révén konkrétan más), illetve a mostani formája még gyengébb, akkor a sajtó és a fogyasztó már most hátrébb sorolja az adott bort.

    Sok helyen leírtam, hogy nem tudok egyetlen olyan íróról sem aki a félkész művével fizetős felolvasó estet tartana. De nem ismerek olyan zenekart sem aki félig begyakorolt darabbal turnézni indulna. A sportolók sem az edzésidejüket hasonlítják össze egymás között.

    Egészen más dolog bekukkantani egy műhelybe és elbeszélgetni a gazdával, hogy mi is a helyzet, hol is tart a munka és egészen más egy eseményre jegyet szedni.

    Igen, valóban vannak a világ menőbb borvidékein korai évjárat-bemutatók, de ezeken a borvidékeken kicsit mások az alapok. Az ilyen események jellemzően a szakmának szólnak. A kereskedőknek, sommeliereknek és szakma kritikusainak. A mi esetünkben pusztán egy ilyen szakmai kóstolónak nincsenek meg az alapjai. Sem szakmai, sem anyagi.

    Ezzel együtt a szívem szakad meg, hogy nem tudok lelkesedni egy Somlói kóstolóért, mert a szervezők hatalmas munkát és nem kevés pénzt fektettek ebbe az eseménybe. De szerintem ezt a munkát és ezt a pénzt nem ilyen rendezvénybe kellene fektetni. Nem most és nem így.

    Egy ilyen bemutató a közösségileg és kereskedelmileg működő, egységes és összetartó borvidéken lehet tartani. Márpedig a legtöbb somlói gazdának még a korábbi évjáratok is a pincékben állnak és nem a tudatos palackérlelés miatt. Tyúkperek és kicsinyes veszekedések fékezik a borvidéket, nincsen semmilyen közös koncepció a Somló jövőjét illetőleg és a legalapvetőbb ügyekben is nehéz 2-3 termelőnél többet egy olyan asztalhoz ültetni ahol komoly dolgokról van szó.

    Egész egyszerűen, túl korainak és túlságosan előre rohanónak érzem ezt az évjárat bemutatót. Először itthon kellene rendet raknunk és megfogalmaznunk, hogy mi is a Somló és mit is tudnak a somlói fajták. Majd ha ez megvan és jó irányba halad a szekér és a kereskedőkkel, gasztrósokkal közösen megtudjuk teremteni a szakmai és anyagi hátterét egy rendszeres évjáratkóstolónak akkor lesz értelme nekifutni a dolognak újra.

    Írta: BZoltan | április 2, 2012, 09:01
  2. Zoli: ezért lett a címe oximoron – nekem is vérzik a szívem, de közben nagyon szorítok a Somlónak. A szavaidat köszönöm, döntően egyetértek velük.

    Írta: Fater | április 2, 2012, 09:51
  3. Egyetértek BZoli-val. Engem az keserít el, hogy egy nagy közösségtől nem várható el mindig az összefogás, de a somlói gazdák nincsenek olyan sokan, hogy ne lehetne azt megteremteni. És itt nem azokra gondolok, akik maguknak termelnek, hanem azokra, akik befolyással is bírnak a dolgok menetére. Rossz azt hallani és látni a borfogyasztónak, hogy az egyik legkedvesebb borvidékemen nincs összefogás és ez már a laikusoknak is egyre nyilvánvalóbb.

    Írta: CABERne | április 2, 2012, 09:56
  4. @ CABERne:
    A dolgok menetére bárki lehet befolyással aki vállalja annak a kockázatát, hogy súlyos konfliktusba keveredek azokkal akik szerint jelenleg minden frankó a Somlón.

    Mostanában többször is hosszasan beszélgettem például a Bodor-Kós Norbival aki a Kreinbacher birtok ilyen jellegű álláspontjáért felelős. Értelem szerűen vele adott a közös nevező. A Takács Lajos álláspontja is olyan ami bőven vállalható. Néhány hónapja beszélgettem Tornai Tamással és szerintem ő is tudja, hogy mi a jó irány. A Laposa Bence értelem szerűen ugyancsak képben van a teendőket illetőleg. Szerintem Fekete Béla bácsi is pontosan tudja, hogy mi a jó irány. A többi olyan termelőnek akik képesek minőségi bort termelni csak annyi teendője lenne, hogy félretegyék a tyúkpereiket és a Somló szempontjából kicsinyes konfliktusaikat… na és a saját, rendszerint nagyon rövid távú érdekeiket. Nonszensz, hogy a hegy két igen jó borokat termelni képes gazdája a Kolonics Károly és a Györgykovács Imre egy nevetséges veszkedés (pereskedés) miatt nem képesek együtt dolgozni. Meg még van ilyen konfliktus és öri-hari a hegyen nem kevés… Simán le lehetne forgatni egy brazil szappanopera több évadját hazánk legkisebb borvidékén. Persze a saját problémája mindenkinek óriási… de ameddig a többi borvidék zajos sikereket ér el pusztán a közösségi gondolkodás eredményeként addig a Somló egy helyben toporog. Az elmúlt tíz év nagyobb horderejű közösségi eseménye kivétel nélkül és kizárólag a Kreinbacher birtok csapatának és a gazda nagyvonalúságának köszönhető. De ez nem egy fenntartható modell. Nem fejőstehén a Kreinbacher József sem, még akkor sem, ha mint a harmadik legnagyobb termelőként nekik talán a legfontosabb, hogy haladjon előre a hegy. Mert ugye más dolog 4-5 ezer palack bort és 1-2 családot eltartani és más egy 30 hektáros birtokot eredményesen üzemeltetni.

    De ameddig az irigység, büszkeség, intrika és kapzsiság a rendező elv addig messzire nem jutunk.

    Én már sokszor mondtam, most is megismétlem. A fogyasztók nagyon sokat segíthetnének abban, hogy amikor legközelebb találkoznak a kedvenc somlói termelőjükkel (legyen az bárki) akkor minden megkérdezi, hogy a jó borokon túl mit tesz a hegy jövőjéért? Jó lenne, ha a gazdák éreznék, hogy a fogyasztóknak nem szimpatikus az a toporgás és kicsinyes perpatvar ami folyik. A fogyasztó azt szeretné látni, hogy egy élettől zsibongó, progresszív borvidék a Somló ahol évről évre nemcsak a borok javulnak, hanem az infrastruktúra, vendéglátás és a borvidék általános koncepciója is.

    Írta: BZoltan | április 2, 2012, 10:46
  5. Valóban az évjárat bemutatók nagy kihívás elé állítják a szervezőket. Ha fiatalon eladható borokat kóstoltatnak, akkor azt a palackozás után célszerű megtenni. Ha érleltként akarják eladni, akkor a hordóminták kóstolására nagyon változó az optimális időpont. Nem lehet célként kitűzni, hogy minden év március idusán.

    Írta: hegyaljai | április 2, 2012, 12:54
  6. @ BZoltan:
    “Ha egy ilyen kóstolón a leendő fogyasztó fellelkesedik és ezzel a lelkesedéssel veszi meg a kész bort ami nem váltja be az elvárásait akkor azzal a fogyasztó is és a termelő is rosszul jár.”

    egy kicsit más, de hasonló kategóriába futottam bele pár héttel ezelőtt. tavaly decemberben rendeztünk egy kóstolót, többségében primőr borokkal. az esemény végeztével észrevettem hogy maradt egy bontatlan Juhász Pinot Noir rozé (’11), hazavittem hát és megkóstoltam. teljesen odáig voltam érte, de a nem akciós árat sajnos én nem tudom kifizetni, szóval maradtak az emlékek. mostanra sikerült összehoznunk egy rozé vásárt, melynek keretében beszerzési áron adtuk a borokat, többek között az említett Juhász palackokat is. ahogy megérkezett az új szállítmány, már bontottam is a kartont és rohantam fizetni. itthon aztán kicsit furcsálltam a bort, mert ez mintha rosszabb lenne annál, amit decemberben ittam. megnéztem a palackot és kiderült hogy bizony, ez már egy küvé…(vonalkód persze stimmt) hónapokat vártam rá, akinek lehetett elsők között ajánlottam, mostantól viszont nem fogom. vásárolni sem.

    Írta: italosztaly | április 2, 2012, 16:41
  7. @ italosztaly: nekik kettő rozéjuk van, nem? az egyik a “sima”, amiben változik a házasítás összetétele, nincs is leírva, hogy éppen mi kerül bele. A másik, ami nagyobb bor ennél, a Paptag rosé, ebben csak a Paptagról van merlot, cabernet s. és kékfrankos.

    Írta: Kántorbandi | április 3, 2012, 13:04
  8. @ Kántorbandi:
    Paptag rozéról beszéltem, de mindegy is mert azonos a vonalkód (tudom bizonyítani). amit tavaly kóstoltam az pinot noir-ból készült és van a palackon egy piros Primőr feliratú matrica. az ugyanazon a vonalkódon beérkezett új adagon már nincs ez a cimke, beltartalma pedig kékfrankos és merlot. bocsi ha tegnap nem fogalmaztam teljesen érthetően.

    Írta: italosztaly | április 3, 2012, 15:40

Hozzászólás

Jelentkezz be a hozzászóláshoz!



Legutóbbi hozzászólások

  • Kántorbandi: @ BZoltan: Zoli, nem az, legyél is lokálpatrióta. Én azonban azt képviselem, hogy tanuljuk meg a bort...
  • BZoltan: Hát, nem tudom. Vegyes érzéseim vannak amikor azt látom, hogy bővül a külföldi borok kínálata. Egyrészt ugye...
  • Kántorbandi: @ hegyaljai: mi köszönjük!

Csatlakozz!