Szokásos húsvéti cikkünk

A kedves Olvasó szokásos húsvéti cikkünket látja, amely anno “Borok sonkához, tojáshoz” címszó alatt vált hírhedtté. Azzal kezdtem, hogy a szokásos, és én is a szokásost fogom sulykolni. Azért meglepetések lesznek.

Bár, ahogy ezeket a sorokat írom az Önök kedvéért és lehetőleg némi okulásul, odakint sűrű pelyhekben hullik a hó és kedélyes harminc centi vastagon ült meg a kert minden szegletében. Szóval nem rövidnadrág, de hókotró dukál a húsvét hétfőhöz és talán egy kis fagyálló is kelleni fog a kölnibe.

Az extrém hidegre való tekintettel az első szó, ami beugrott, a jégbor. Főleg a reggeli szélvédő-vakarászás után vannak fura, de nem indokolatlan képzettársításaim (jég és bor, Illinskillin, Vylyan Vince-napi áldás hófehérben, jéggel és borral). Hagyjuk ezt, gondolom idén is a télből a tavaszba átmenet nélküli váltását éljük és mire az i.t.Közönség ezen sorokat olvassa, kb. húsz fok lesz. (No, ne panaszkodjunk, ez az idő tökéletesen megfelel a hó végi időjárásnak. A januárinak).

De zúgjon a Haec dies quam feit Dominus, s a szent áhítatot követő pillanatokra megpróbálom csokorba szedni (szigorúan tematikus jelleggel) szerény ajánlásomat.

Legyen az eleje valóban a sonkához tojáshoz. Egy etyeki fehér a Kertész Pincétől, mondjuk egy szürkebarát. Kövek és virágok, selyemcukorka, fűszernövények, licsi és selymesség. Szellőztetni kell, tehát óvatosan adagoljuk, nehogy túl hamar a nyakára hágjunk.

Ha pedig vörös, akkor kadarka (mondtam, hogy a szokásos lesz). Gróf Buttlerre esne a választásom – a VinCE-n kóstoltam és úgy maradt tátva a szám, hogy a jegyzetfüzetbe nem került semmi. Jó irányba halad a hajó: igazi egri savak, zsír, fűszerek, elegancia és tűz, amire emlékszem.

Második felvonás a vendégek. Borissza házban olyan bor kell a locsolóknak, ami csúszik és esetleg

vissza is tudnak kérdezni (ez most akkor rozé?). Tehát a borunk siller legyen. Mostanában a tolnaiak lopták be magukat a szívembe szebbnél-szebb rőtségekkel. Ilyen volt pl. a Fabro pincéé, ami finom őszibarackos illatra épít egy kis rozés “every fruit” háttéren, fűszeres korttyal, amit édesség keretez.

Simán csúszik, és ha megvolt óvatosan támogassuk ki a locsolókat a hóra.

Utolsó előtti a desszert – mint műfaj hagyományosan ki szokott maradni – pedig minden rendes háznál kerül a locsolóknak valami édes, rigid állagú, kisméretű, esetleges alakú házi süti. Ehhez pedig a legfontosabb hozzáfűznivalóm jelenleg, hogy kevés aszút iszunk.

A felmérés szerint (brit tudósok?!) bizony szinte csak karácsonykor isszuk, esetleg valamilyen jeles évfordulókor (rossz esetben a haverok hoznak kamura átcímkézett, teaszínű, átlátszatlan “hetvenhármast” a születésnapra). Itt az ideje, hogy húsvétkor is nyugodtan bontsunk egyet.

Ha pedig már hagyományt alapítunk, akkor hagyományos suli, legyen pl. a Matyisák-Vízkeleti 99-es hatputtonyosa. A Rákóczi-túrósig biztosan legyűri az elénk tolt finomított szénhidrát-bombát. Vitálisak a savai, a hársméz, dió, kajszilekvár aromái szépen adják az ívet, nem fognak csalódni. Percekig rágcsálható az utóíz, ahogy a jégen csúszkálva hazafele próbálunk navigálni.

Aki pedig a párlat mellett döntene, szolid kikacsintással a “borzasztó képzavar” húsvéti nyúlra (sejti valaki, hogyan került Pilátusként a Credoba??) igyunk Brill Sárgarépa párlatot. Boltban véve és a 0,35-ös palackot leosztva is ezerkettőre jön ki a feles, de szembántalmaink nem lesznek, mert valami mázsás mennyiség van beszuszakolva egyetlen palackba a jó magyar répából.

Sporttársaim! Itt egy remek alkalom az ivásra (is), örüljünk a feltámadásnak, legyen áldott húsvéti ünnepe mindenkinek.

“Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.”

Hozzászólások

  1. Kántorbandi mondta

    Fater, kösz! Hangosan röhögve olvastam. Ami még eszembe jutott: a tormához valami karakteres illene, mondjuk egy jó rusztikus tokaji furmint, nekem Ábrahám jutott eszembe. De, ha nem szentségtörés, akkor jöhetne valami sherry (száraz is, félédes is) is, vagy ha magyar kell, akkor szamorodni.

  2. Kántorbandi mondta

    valami lájtosabb shirazzal egyetértek, kimondottan az ausztrál vonalból, némi eukaliptuszos felhaggal – az megy a rozmaringhoz, meg a bárány egyébként is jellegzetes zamatához, adom.

Minden vélemény számít!