A repülőgépen pohárnyi jeget adnak a chardonnay-hoz. A helyiek nyomják a poharaikba. Dél-Afrikában majd mindenhol jég dukál a fehérhez, a „rídvájnhoz” nem. Ezután indul a bortúra Stellenbosch-ba.
Peter Klingler barátom visszament Németországba, ezzel egy kis űr keletkezett a magyar rizlingfronton. Ezt az űrt lehet, hogy nem sokan érzékelték – én nagyon is, mert Peter nehéz fába vágta a fejszéjét: a borwerk.de oldalon németül próbált magyar borokat népszerűsíteni a németeknek, a magyar szájakat pedig a riesling.hu oldalon működtetett webshopjával próbálta meg – a [...]
A bátai borászról többször írtunk már, csendben és határozottan halad előre. Fajtajelleges és a tájat is közvetítő borai rendre jó arculattal és vállalható áron érkeznek a fogyasztóhoz.
Mostanában szívesen iszom egri vöröset. Tudom miért van ez, két jó okot is mondok rögtön: kissé meguntam a robosztus borokat, a lakkos gyümölcsösséget, harapós tanninokat. Néha jól esik, de “csak úgy” nem ezt keresem. Savgerincre és frissességre vágyom. A másik ok az, hogy jó az egri bor, a vidék pedig felfedezni való, sok a kedves, [...]
Szomolya az egri borvidéken található falucska, amely vulkáni, riolittufás talaján és kaptárkövein kívül ma már két borászról is híres: Kaló Imre mellé felzárkózik Vámos Attila és az Attila Wine.
Dugig volt tömve az A38 állóhajó a fenti duett, mint hívószó hallatán. Bőséges túlfoglalás volt az estre, vagy harmincan lemaradtak a villányi bor és a rézfúvós zene találkozásáról.
Báta szebb napokat látott, eldugott kis település a Sárközben. Zsákfalu, mely elé a nagybetűs élet forgalomirányítója zsákutcatáblát helyezett ki. Ennek ellenére vannak páran, akik régi fényében szeretnék látni a települést – hisz egykor gazdag halászfalu volt, virágzó borkultúrával, melyről tanúskodnak a régi pincék –, és az adottságokat kihasználva megmutatják, mire képes. Bősz Adrián ilyen.
A terroir-hangzatos, dűlős nevek szépen beszivárognak Villányba. A házasítás kékfrankos és syrah, nekem a syrah volt a hívószó (Bock syrah-ültetvénye is főleg a Bocorban van).
Ordas nagy melléduma lenne azt állítani, hogy a borszakíró, meg a borértő nem iszik. Iszik, csak nem veri nagydobra, hogy az orrfelhúzós, köpőcsészével andalgós, hozzáértő-fejes arculatát sérelem ne érje. Titokban, otthon, vagy szűk baráti körben.
Nem hagyott nyugodni a kíváncsiságom, hogy vajon a Tesco hazájában milyen borokat találok a polcon a középkategóriás szegmensben. Ezért nemrég, kint jártamkor betértem egy vidéki Tescóba és leemeltem a polcról három palackot. A választási alap az volt, hogy ne menjünk (ha lehet) 10 font fölé, és ugyanazon fajtából legyenek az összehasonlíthatóság kedvéért. Szerencsém volt, három [...]
Legutóbbi hozzászólások