cabernet franc
Heimann Fransiscus 2007
Nem egy nyári habkönnyű bort bontottam, ellenkezőleg. Kellett a tartalom, az erő, az ősök tisztelete, és valami más. A Fransiscusszal pont ezt kaptam. Faltam.
Vida La Vida Merlot 2006
Szeretni való, koncentrált, illatban gazdag, elegáns vörös ez, Vidáék felsőházából, amely eszembe juttatta azt a bizonyost.
Chateau Cheval Blanc 2004 – Fehér ló, drágán
Tömény málna a Chateau Cheval Blanc 2004, igaz, még nagyon-nagyon fiatal. Kortyonként 3000 forintért. Nagyon apró fegyelmezett kortyokat tessék elképzelni!
Kis cabernet körkép II.
Az első részben francokat faggattunk Barta Wineworld Rolandnál, aztán jöttek a sauvignonok. Némi kavar azért volt az ügyben (lásd Grande Selection), de ezt a kételyt most tegyük félre.
Kis cabernet körkép I.
Két körben faggatunk „öreg” cabernet-ket Barta Wineworld Rolandnál. A sor több ritkaságot, elfeledett, régi sztárt tartalmazott, mindenképpen izgalmasnak volt mondható. Elsőként a franc-oknak futottunk neki, szám szerint tizenöt volt a sorban, 1995-től 2007-ig.
Remete Siller 2009
Vesztergombi József szaki műhelyében készíti azokat a borokat, melyekről mindig három dolog jut azonnal eszünkbe: karakteresen szekszárdiak, írtó jók és pofátlanul olcsók.
Misebor helyett
Amikor vakkóstolón járok, mindig elgondolkodom rajta, hogy mennyire kiváló műfaj ez a borok megismeréséhez vezető úton. Ilyen kóstoló után felbontani egy üveg bort és meginni egészen szürreális élmény, sőt pazarlás, de legalábbis fura. Másfelől olyan nem-borisszákat is be lehet játékos módon vezetni a mi borissza világunkba, hogy egyetlen fordulóban mutatod be a borok elfogulatlanul ítélt [...]
Bordeaux-i siker
Érdekes, hogy Brüsszel után Bordeaux-ban is sok volt a cabfranc a díjat nyert magyar borok közül. Szép eredményeket értünk el, 3 arany, 11 ezüst és 17 bronz, az egész mezőnyből 6 cabfranc volt, fajtaszinten a legtöbb. A három arany Egert és Szekszárdot és Villányt dicséri. Krisztusi korba ért a Bordeaux-i verseny, a Challenge International du [...]
Villányi tavasz II. – vendéglátás mesterfokon
Maradtunk még Villány nyárnak is betudható mediterrán tavaszában,és a Vylyan után a vendéglátóink, Polgárék pincéjét látogattuk meg. A felhozatal olyan volt, amilyennek Polgárékat megismertük: összetett, koncentrált vörösök, melyekhez csatlakozott néhány játékosan könnyed fehér. A vendéglátás része pedig egyszerűen lenyűgöző volt.
Villányi tavasz I. – a csúcs felé
Villányban jártunk, tavasz van ott, sőt, már majdnem nyár. Az ország szubmediterrán borvidékén, ahol az országos átlaghőmérsékletnél 4-5 fokkal melegebb van, pezseg az élet. Régi adósságainkat róttuk le, méghozzá nagyon szívesen,bár az adóhivatalhoz tudna így viszonyulni az ember: a Vylyannál és a Polgár pincénél voltunk. Az ember áthajt Villányon, megkerüli a hegyet, átmegy Nagyharsányon, majd [...]
Legutóbbi hozzászólások