Egy ideje figyelem a nemzetközi borsajtóban, hogy fel-felüti a fejét az a vélemény, mely szerint a rizlingekben nem erény, sőt hiba a petrolosság. Mivel alap tantermi tézis egy jó elzászi ilyenfajta illata, érdeklődéssel követem, mi lesz ebből. Én nem tartom hibának. De ki vagyok én egy Humbrechthez vagy Chapoutier-hez?
Hogy mi jut eszembe Csopakról? Hamvas szavai a három és fél decis mértékről, meg arról, hogy egyszer egész télen csopakit ivott. Mostanában egyre inkább a Tamás Pince is.
Egy karakteres csopaki csataló, melyben a virágok, gyümölcsök és ásványok szépen egészítik ki egymást.
Ki ne emlékezne a Szemelt Rizlingre, mely az első mindenhol elérhető több mint korrekt, középsúlyú versenyző volt, pehely árkategóriában? A sztori folytatódik.
Nemrég volt szerencsém Bécsben és Kismartonban tölteni némi időt, így ismét alkalmam nyílt kicsit ismerkedni az Esterházy pincészet boraival. Most azonban nem csak a kastélynál átadott új borbárt néztem meg, hanem ellátogattam a pincébe is.
A nyúlnak megint sikerült kisebb borcsokrot tojni, idén nyolc bor van benne. Vörösök, fehérek, magyarok és egy olasz, olcsók, drágábbak, magyar és világfajták, sonkához, tojáshoz, bárányhoz, meg a nehezebb húsvéti tálakhoz. Mindenkinek, aki keresi, mit bontson az ünnepi asztalhoz. Húsvéti borajánlat.
Somló a legkisebb, de annál jobban imádott borvidékünk, amiért hajlandó vagyok csatarendbe állni akkor is, ha egy ilyen „nehéz” évjáratról is legyen szó, mint 2010. A rendezvény idén a Petőfi Irodalmi Múzeumba költözött a Borkollégium szervezésében: nem ragozom, hiba nem volt. A jelszó kivételesen a gyors fogyasztás lesz: amíg 2009 egy hagyományos somlói évjárat öt-tíz-húsz-ötven [...]
Türelmetlenségem oda vezetett, hogy a vasárnap délutánt megint egy somlói borral kellett töltenem (éljen). Türelmetlenség, mert kartonszámra kéne álljon itthon, akkor tíz évig kóstolgatnám és nem csak egy palackot három évesen. Ez a bor viszont a türelmetlenekkel is kegyes, mert minden cseppje élvezhető már most (bár alaposan kiszellőztetni javasolt).
Aki (refor)mer, az nyer. Már munkájának kezdetekor is, mert valamiben úttörő lehet. Egyelőre a legtöbb bortudor szeme tágra nyílik, ha meghallja, hogy valaki sangioveséből présel bort a Szent György-hegyen. A 2HA pincészet fiatal és motivált borásza, Török Csaba a boraival oszlatja el a kétségeket, mely borok sűrű, koncentrált, egyedi karakterű élményborok. Az ember úgy érzi, [...]
„Borújságíróként” (horribile dictu!) jótékony homályba kellene burkolni az egyéni preferenciákat és csak második szándékból dícsérni vagy kritizálni, de muszáj megjegyeznem, hogy Szászi Endre borait szeretem.
Legutóbbi hozzászólások