szakma
Hát nem megcsinálta?
A londoni Spitalfields piacon lévő Le Bouchon Breton étterem nyerte meg a brit Harper’s borszakmai magazin több díját Londonban. Hogy ez minket miért érdekel? Mert saját ecsénk, a kiváló StevieKraft tavaly augusztus óta az étterem vezető sommelier-je, a díj megszerzésében vastagon része volt.
Törések, kalandok, számvetések
Volt azért valami mélyen szimbolikus abban, hogy éppen most tört el. Tekertem bele egy délfrancia csudába (Le Pierre Blance, ha jól emlékszem) aztán húznám kifele, putty. Szeva. A spirál bent maradt a dugóban. A csonk meg a markolaton. Az is jellemző, hogy nem üvöltöttem fel hogy “ajóbúsku…” hanem kértem valakitől egy másikat, kitekertem betekertem, és [...]
A szalvétába tekert sunák esete
Naná, hogy meg kellett találniuk. Pont nekik. Pont az istenverte gender tanszék üzletasszony brigádjának kellett kigöngyölnie a sunát a szalvétából. És most szürcsölik az ingyenpezsgőt (NAGYON kell nekünk ez a megrendelés), amit a poharukba töltök, miközben megpróbálom fékezni a belső röhögésből fakadó kézremegést.
Bor, tudomány és Alice
Miközben majd az egész boros magyar net arról harsogott, hogy itt van, meglett a 18. magyar nemzetközi borakadémikus, szépen csendben, a borravaló egyik alapítója, Stevie Kraft zsebébe gyűrte a diplomáját (17.-ként), hazaballagott, és azt tette, amit minden rendes férfi tenne ilyenkor: megivott egy palack jó bort a kedvesével. Aztán agyonhallgatta az egészet. De kiderült. Elmesélte [...]
Borbuzi-e vagy?
Egy külhoni bejegyzés kapcsán mi is elgondolkodtunk róla, hogy milyen csoportba lehet osztani a honi boros közönséget. Te milyen boros vagy – borlárva, borsznob vagy valódi borbuzi?
Gazdálkodj okosan
A Gőgös Sommelier nem halt meg, csak átalakult: átadta magát teljében a tavaszi-nyári forgatagnak. Dolgozott rohadék módon, embertömegeknek szolgált szürcsölnivalót. Mégis, mikoron félhullán ágya felé esett hogy levedlett pingvinjelmezével és fekete propellerével egy síkba kerüljön, kitüremkedett belőle ez a néhány sor.
Harctéri élmények
Már a nyáron ezzel riogatták, és végül belekerült kötésig. Londoni sommelier-nk túlélte a karácsonyi szezont. Persze, elméletben fel lehet rá készülni, gyakorlatilag, khm, túlélő lehet az ember, meg szerencsés. Az írás megkésettségének annyi az oka, hogy a sommelier most már tud tíz percet úgy ülni, hogy ne aludjon el azonnal.
A gőgös sommelier újból lesújt!
Most a kiegészítő figurákról essék szó, úgyis, mint bár. A bármennel (mixer? csapos? a csicska a pult mögül?) bármiféleviszonyok boncolgatása. És végezetül, essék szó az ellenségről is! Londoni sommelier-nk durva lesz, kíméletlen, és mindenkit elküld oda, ahova való…
Újabb kulisszatitkok
Sommelier-nk Londonból újabb féltve őrzött titkokat oszt meg a szakmáról. Annak szépségeiről és árnyoldalairól. Jelen állás szerint elsősorban a francia vendéglátásról. Az ígérethez híven folytatódik a vendégtípusok gonosz boncolása, és igen, végre lekerül a lepel a nagy vendéglátóipari ásványvíz svindliről…
A gőgös sommelier
Sommelier úgy lesz az emberből, hogy felvetetik vele a pingvinruhát, hóna alá nyomják a borlapot, és aztán odataszigatják az asztalhoz. “Jó napot” – mondja – “én vagyok a sommelier. Mit innának?”. A fenébe a felhúzott orral, meg a szakma szépségeivel. Egy valódi londoni sommelier (húúúúhaaaaa) itt és most arról fog írni, hogy milyen is ez [...]
Legutóbbi hozzászólások