Karádi-Bergerék kifacsarták a hegyet, adtak hozzá némi citrust meg marcipánt, így született ez a bor.
Kínlódásom a Somló megismerését illetően Tokajra hatványozottan igaz: bonyolultabb és nagyobb terület, megdöbbentően változatos klimatikus és talajviszonyokkal. Aki egy mondatnál mélyebben kíváncsi az ügyre, olvasson a könyvtárnyi rendelkezésre álló irodalomból, én csak azt tudom fenntartani, amit már egyszer leírtam: le kellene térdelnünk, hogy Tokaj a mienk.
Pofás és nehéz burgundi palack, a címkén egy régi tokaj-térkép. Kiforrott arculatnak tűnik, pedig most találkozom először a pincészettel.
Üdének és frissnek ígért, és az is, de jóval többet ad, mint az általában ilyen jelzőkkel illetett bor. Buja, többrétű, izgalmasan gyümölcsös.
Lassú, viszkózus cseppek rajzolják tele a poharat, illatban először csonthéjas-mandulás jegyek mutatkoznak, majd fehér virágok, viasz, tömjén és földesség, de körte, érett alma, mogyoró és grillázs is jelen van.
Mokány bor, markáns savakkal, ásványokkal és alma-chutneyval. Nem divatosan könnyű, meg kell vele küzdeni, de megéri.
Jó látni, hogy két fiatal borásztehetség az öreg Tokajban olyan borokat tud készíteni, amelyeken már egyértelműen érezhető a kezük nyoma. Van stílusuk, ezt nem lehet túlmisztifikálni: kiváló területeken dolgoznak, hagyományos fajtákkal és a kitartás úgy tűnik, egyre jobb eredményeket hoz.
Általában nem ragadom meg a billentyűzetet, ha ilyen borral találkozom, de ebben az esetben kivételt tettem, mindenki okulására.
Nagyméretű plasztikázásba kezdett a Tokaj Kerház: szeretnék eltűntetni az avittas, dohos konotációkat és frissnek, fiatalosnak, minőséginek mutatkozni. A ráncfelvarrás részeként rendeztek egy muzeális aszúkóstolót, amit lehetetlen volt kihagyni: a legfiatalbb bor 1988-as, a legidősebb 1940-es volt.
A Nyitányon nyílt alkalom (muhaha) végigcsócsálni mindazon aszút, melyet a röneszánsz tagjai olyannak találtak 2007-ből, hogy érdemes. Ez nagyon tetszett.
Legutóbbi hozzászólások