A világ minden november harmadik csütörtökjén arra gerjed, hogy szerezzen legalább egy palackkal a katonai pontossággal pont arra a napra időzítve polcokra kerülő Beaujolais Nouveau-ból, a világ legnagyobb borsvindlije keretében. Pedig hát ott van a franciáknak a minálunk született Szent Márton, aki saváriai (egyes források szerint pannonhalmai) létére a tours-i bazilika alatt nyugszik. Mifelénk inkább a Márton-nappal lehet az újbort összekötni, na meg a libát, hagyományosan, ami fura egy dolog, találjon benne magyarázatot az, aki akar. (Tényleg, most azért esszük meg a libákat, mert elárulták a Mártonunkat, aki emiatt tours-i püspök lett?!)
Na, mindegy, végül is ő a magyar értelmiségi archetípusa, sokra vitte külföldön, nagy ember lett belőle, kijár neki a tisztelet, temetésének napját emlékezzük meg november 11-én. (8-án hunyt ugyanis el, 397-ben). A korábban felvetett kérdésre több libával kapcsolatos néphagyomány adhat választ, pl. ?aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik?, vagy ?ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton borongós tél?, és satöbbi, satöbbi. Ezek számtalan változata fellelhető már most gyakorlatilag minden étterem külön ajánlatában. Ami minket ennél jobban érdekel, hogy ebbe a néphagyománnyal dúsított kora keresztény mátrixba hogyan illeszkedik a bor kérdése. Miszerint: a bornak Márton a bírája.
Hogy is van ez? Az egész libakultusz természetesen már megvolt a germánoknál, meg nyilván a rómaiaknál is – Wotan libaáldozatai, Aesculopius, a megújuló élet istenének ünnepe, a fellegvár szent libái – aki akar, nézzen részletesen utána. Minket most a praktikus okok érdekelnek. A tavasszal kikelő kis libák pont novemberre híztak meg kellően, télen meg úgysem lehetett tovább etetni. Ilyenkor egyébként a libapásztorok is téli pihenőre mentek, éves járandóságukat sokszor libában kapták meg. Vagyis: pont ekkorra lettek ?készen? a libák, egész évben csak nézte őket az ember nyálcsorgatva, ideje volt kipróbálni, milyenre is sikerültek. Ehhez adjunk hozzá még két dolgot: már a rómaiak is borral, borpárlattal vagy alkohollal itatták a libákat, hogy zamatosabb legyen a húsuk, nagyobb legyen a májuk (lett volna akkor Négymancs, ma nem lenne Márton-nap, mi?). Plusz épp ekkorra forr ki a must borrá, meg lehet nézni, milyen lett a szüret, előzetesféle arról, milyen lesz az adott évjárat. Lehet enni meg inni. Kell ennél több ok? Nem kell, hogy kéne már.
Főpróba
Most a szekszárdi borászoknak csinálunk egy kis reklámot. Azért nekik, mert szeretjük őket. (Őket is.) Főpróba néven, Heimann Zoltán szervezésében a fővárosi libára és iránymutatásra váró nagyközönség a szarvas téri Arany Szarvas vendéglőben találkozhat többek között a következő pincékkel: Bodri, Dúzsi, Heimann, Sebestyén, Takler és a volt Liszt pince, a Baron von Twickel. A libator 18.30-kor kezdődik, (étlap itt), pár fogást hadd emeljünk ki (no, hadd): libamáj paté hajdinás kenyéren, libanyak vargányás libamájjal töltve, szilvás lilakáposztás rétes körettel, sütőtökös máktorta ? bocs. Ja igen, a teljes este 7000 forintba kerül fejenként, ami teljes bor sorral meg a svédasztallal igen barátinak mondható.
Ha valaki meg szeretne osztani velünk más Márton-napi haddelhadot, kommentezze alant.
Korábban:
