Szeptemberben volt tíz éve, hogy nem a fióknak írok, hanem a netre is kirakom, sőt néha ki is nyomtatják azt, amit a borokról gondolok. Nem dicsekvés: a legnehezebb ebben az állapotban az, hogy elmozdítsanak a holtpontról.
Van egy dolog, ami permanensen, egy másik pedig, ami aktuálisan lázba hoz: a vakkóstoló, mint kortalan műfaj és a narancsbor, ami visszanyúlás a gyökerekhez. A Mitiszol fesztiválon mindkettő lesz, ráadásul rendhagyó módon.
A vakkóstolás általában azt jelenti, hogy a palackok takarva vannak, így csak érzékszerveinkre hagyatkozhatunk. Itt viszont mi leszünk letakarva, márpedig teljesen: vaksötét teremben, minden külső
benyomást kizárva lehet kóstolni. Én voltam a Láthatatlan kiállításon, megdöbbentő volt. Ugyanez borral leöntve pedig már most lázba hoz.
A narancsborokat pedig – ha már semmi nem tud kibillenteni a kisujjeltartós „tudom mit iszok” állapotból – kóstoljátok meg a helyszínen. Opálos (narancs)szín, zéró fajtajelleg és tannin, a hosszú héjon tartás (néha pedig az érlelőedények különlegessége) egészen egyedi dolgokat hoz létre. „Ahogy őseink csinálták.”
Autentikus, organikus, öko – 11 borvidék, közel 30 borászat és 100 bor, gyertek mitinni.
