Az újév első napjaiban nem előre, hátra néztem: arra voltam kíváncsi, mit tartottunk a kóstoltak közül legjobbnak tavaly. Érdekes felfedezéseket tettem, menet közben ezek fel sem tűntek. A 2011-es bor toplistánk.
Vannak, akik szerint a szubjektív kiemelés, ti. melyik borra emlékszünk vissza legjobbként az évből sokkal jobb és tartalmasabb, mint az éves termésből összegereblyézni a pontszámokat. Én nem így gondolom: először is, eleve szubjektíven kóstoltunk egész évben, és a slukkokban mindig ott volt a tartalom is. Másodszor pedig, ha nem nézném át ilyenkor a listákat, akkor sosem jönnék ré dolgokra.
Például arra, hogy 2011-ben csupán öt darab 5 csillagos bort találtunk, ami kevesebb, mint a fele a 2010-es sornak. Ráadásuk a magyar borok aránya is leromlott ebben a kategóriában, tavaly csak egynek sikerült ide kapaszkodnia, és ugyan tavalyelőtt is több külföldi volt itt, azért a magyarok aránya magasabb volt. Az is látszik, hogy idén az 5 csillagnál elég magasan volt a léc. Érdekes még, hogy az ötösök közé bekerült egy cider is, nagy jövője van még ennek az italnak itthon is.
A 4.5 csillagnál azonban már szépen javítottak az arányon a magyar borok, itt csupán egy külföldi van, ahogy elég jó az arány a magyarok számára a 4 csillagos kategóriában is, ahol 17 magyarral szemben van 5 külföldi bor. Két ?nem bor? is bekerült ide, egy whiskey és egy olasz likőrspecialitás.
Mindennek ellenére 2011 nekünk szép év volt, ahogy ezt a listát elnézem. Csak reménykedni tudok benne, hogy az idei legalább ilyen jó lesz. BUÉK!
Ünnepeltünk, kerek évszám volt, ehhez olyan palackot kellett nyitni, amely méltó az eseményhez. A Schramsberg már ott figyelt a borhűtőben pár éve. Ki kellett nyitni.
Royal Tokaji Szt. Tamás 6 puttonyos 2003
Nagy bor, nagy melegben, ellentmondásos, de tökéletesen elfeledtette a körülöttem lévő világot, a kánikulával együtt.
Oliver?s Dry Herefordshire Cider (kb. 2008)
Valami szakmai kiállításfélén, még 2009-ben futott össze StevieKraft a Tommal, megveszekedett Herefordshire-i almaborásszal. Annak idején Tom Oliver hozzávágott egy üveg száraz cidert.
Chateau Lafite Rothschild 1979
Nem véletlenül benchmark bor ez: 32 éves és bőven élete teljében van. Rendkívül rétegzett illat és íz, közben semmi otrombaság test, tannin és alkohol téren.
Nehogymá? szó érje a ház elejét, hogy borblog létünkre még egy nyomoronc Sassicaia kóstolójegyzetre se telik. Ehun e a Toszkán csoda.
Gál Lajos Pincészete Kántor-tag 2009
Nagy bor került a kezembe, azonnal ki is bontottam, már csak a név miatt is, ami kötelezett. Mármint a dűlő neve. Így aztán lőttek az objektivitásnak már az elején.
Radovan ?Személyes kedvenc? Cabernet Franc 2008
Nem akarok hozsannázni, de Rado megint elég jól ráérzett, hogy mi kell a fogyasztónak: egy jó kiállású palack, benne egy komoly, gyümölcsös bor és egy baráti árcímke.
Patricius Tokaji Aszú 6 puttonyos 2007
A Nyitányon nyílt alkalom (muhaha) végigcsócsálni mindazon aszút, melyet a röneszánsz tagjai olyannak találtak 2007-ből, hogy érdemes. Ez nagyon tetszett.
Apró kicsiny farm Stellenbosch közepén, ex-francia ex-mérnök és az ő venyigéi. Töksötét rubin, semmi nem süt át. Illatra fűszer, főleg bors, de nem agresszív, meg bőr és dohány.
Józsi bácsinál többször jártam már, ezt a bort azonban nem sokszor van szerencsém kóstolni. A remete nem is készíti sokszor, ez előtt 2003-ban volt utoljára.
Takács Lajost nem láttam a Furmint Februáron (vagy túl korán jöttem el, vagy ő rejtőzött megfelelően), ezért másnap este megérdemeltnek éreztem tőle is bontani valamit
Buja bor, negédességgel, mézzel és virágokkal, citrusokkal és barackmagos kesernyével. Jó, hogy egyre többet látni cirfandlit a polcokon.
Mészáros Pál Szekszárdi Cabernet Sauvignon 2009
Elképesztő jó árérték arányú, zamatos, finom cucc pattant a kosaramba a múltkor. Az ilyesmikért érdemes állandóan szondázni a polcokat.
Évről évre ahogy közeledik a november, egyre inkább észreveszem magamon, hogy kezdem megszeretni az újborokat, a Szent Márton-nap körüli eseményeket.
Teljes nevén: Familia Deicas Preludio Barrel Select Lote n9 2009, Juanico, Uruguay. Diego Perez a Parcero, a Defensor focicsapat örök rajongója vágta hozzá Krafthoz ezt a palack uruguayi nehéztüzérségi fehéret.
Vistalba Tomero Petit Verdot Reserva 2008
Nagy bor Mendoza-ból (Argentína), löszös-homokos-meszes, szegényes talajról, atipikus szőlőfajtából szűrve.
Összetett, lecsiszolt, jól megkomponált bor ez a Vipava-völgyéből. Lehetne szuperszlovénnek is mondani.
Török Csaba ?Személyes kedvenc? Szent György-hegyi Olaszrizling 2010 válogatta Radosevics Radovan
A hosszú cím nem véletlen, Radó ?saját használatra? palackoztatta ezt a válogatott tételt.
Ortega Fournier Centauri Sauvignon Blanc 2008
Van az a mondás, hogy mindenből lehet sauvignon blanc-t csinálni és a gyakran sablonossá váló próbálkozások között néha nehéz érdekeset találni. Most azt hiszem sikerült.
Karádi-Berger Narancsi Furmint 2008
Karádi-Bergerék kifacsarták a hegyet, adtak hozzá némi citrust meg marcipánt, így született ez a bor.
Karádi és Berger Selectio 2008
Izgalmas, telt és sokrétű édes bor, mely nem elsősorban desszertnek való, ezért aztán ódzkodnék a szerintem különben is hibás desszertbor kifejezéstől.
Gábor Ákos Pátyi Rajnai Rizling 2009
A minap a Pátyi Pincenapokon jártam: kedves, családias rendezvény, félig a pincékkel tarkított erdőben, nyakon öntve egy adag búcsúhangulattal.
Légli Géza Landord Pinot Noir 2009
Mindamellett, hogy a pinot noir szerintem az egyik legnehezebben értelmezhető világfajta, mindenkinek van valamilyen fix elképzelése arról, hogy milyen kell legyen a belőle készült bor.
Finomra hangolt olaszrizling, mely egyszerre adja a fajtajelleget, a helyi köveket és a hordós érlelés zamatait. Becsapós, mert könnyen iható, mégsem habkönnyű tétel.
Jásdi Lőczedombi Olaszrizling 2009
Lehengerlő olaszrizling mely jól is iható, de el is gondolkodtat. Koncentráció, rétegzett aromavilág, sziporkázó savak.
Tamás Pince Csopaki Olaszrizling 2007
Hogy mi jut eszembe Csopakról? Hamvas szavai a három és fél decis mértékről, meg arról, hogy egyszer egész télen csopakit ivott. Mostanában egyre inkább a Tamás Pince is.
Tamás Pince Csopaki Szürkebarát 2008
Tán a legjobb rozé, amit valaha ittam, fordult meg a fejemben. Kis csúsztatással persze, hisz fehérszőlő szülötte ez a bor.
Királyleányka és zöldveltelini küvé, üde primőr illatokkal, vidám savgerinccel. Igazi nyári tutiság.
Jásdi Csopaki Olaszrizling 2009
Egy karakteres csopaki csataló, melyben a virágok, gyümölcsök és ásványok szépen egészítik ki egymást.
Villa Tolnay Rhein Riesling Badacsony 2009
Egy nagyobb munka kapcsán sikerült ellátogatnom a Villa Tolnay birtokra. A teraszon ülve, a délutáni napfényben iszogattuk ezt a figyelemreméltó rajnait.
Valahogy szeretem a Limoncellót. Persze kell az is hozzá, hogy az ember éppen túllegyen egy komoly vacsorán, lehetőleg taljánföldön. Az Aqua di Cedrót most először próbáltam, nálam veri a Limoncellót.
Régi kedvencem, most, hogy egy pohárnyi maradt az üveg alján, végre rászántam magam, hogy írok róla, pedig régóta tervezem. Valahogy azonban mindig magával ragadott, a klaviatúrát meg félretoltam.
Türelmetlenségem oda vezetett, hogy a vasárnap délutánt megint egy somlói borral kellett töltenem (éljen). Türelmetlenség, mert kartonszámra kéne álljon itthon, akkor tíz évig kóstolgatnám és nem csak egy palackot három évesen. Ez a bor viszont a türelmetlenekkel is kegyes, mert minden cseppje élvezhető már most (bár alaposan kiszellőztetni javasolt).
Telt, nagytesű, harapnivaló, buja bor. Ilyenkor tavasz tájt az ember könnyedebb kalandokra kezd vágyni, ez a palack azonban már egy jó ideje kacérkodott velem, bontottam hát. Nem egy pillangó.
A nagyfiam születésnapját ünnepeltük, ragyogott a négy gyertya a tortán, ragyogott a gyermek szeme. Olyan bort kellett nyitni, amely méltó az alkalomhoz. A hatos Áldás bikavér az volt.
Alvaro Palacios Camins Del Priorat 2008
Priorat szinte a semmiből lett az egyik legfelkapottabb borvidék. Ez a bor szép, tükrös rubin színű, elegánsan visszafogott gyümölcsökkel.
