Chateau Pichon Longueville (Baron) 1997

A megmentett Báró. Valamelyik világtalan az étteremben benézte dugósnak (na persze, hogy nem volt az).

Ott gubbasztott szegény háromnegyed palack a bárban, mintha Esterházy Péter keveredett volna futballhuligánok közé. Naná, hogy el kellett hozzam.

A Chateau Pichon Longueville Baron a Pichon-Lalande birtokegyüttes kisebbik darabja (a másik a Pichon Longueville Comtesse de Lalande). A birtokokat örökösödési osztozkodás címén választották ketté. Pauillacban, a Medoc legértékesebb részén fekszik a 70 hektár, amelyet 1855-ben a második osztályba soroltak. Kétharmad CabSav, 35% Merlot, 4% CabFranc, 1%Petit verdot. 1987-ben az AXA rázta gatyába, azóta az egyik legjobban teljesítő bordeaux-i birtokok egyike.

Mély gránát szín, rubin maggal, a perem viszont vizesedik, tizenhárom éves borról van szó, na! Az illat egy kicsit oxidálódott (egy két napja nyitva állhatott már a szerencsétlen). Ami leginkább megüti az orrot az egyrészt a bőrös, húsos illat, másrészt meg mögötte a kicsit lekvárosodó feketeribizli.

Van gyümölcs bőven, még tart a bor rendesen. A savak élénkek, közepesre hangoltak, a tannin lekerekedett, de azért ott van még a közepes fölötti tartományban. Elég férfias világú bor ez, még így a lejtőn lefele is. Íze intenzív, itt több gyümölcsöt mutat, feketeribizlit, szedret elsősorban. A húsos füstösség elsősorban a háttérben érződik. Az alkohol közepes fölötti, de nem lóg ki. Nem nagyon hosszú, a lecsengésben a bőrös lekváros jegyek dominálnak. Öt csillag.

Hozzászólások

  1. Irsai Olivia mondta

    Az lett nekem mondva, hogy itt szóljak, hogy szerintem nem volt a fent említett tétel annyira hangsúlyosan bőrös vagy dohényos. Sok egyéb is bejátszott ott: fakultan volt cseresznyés, meggyes, szilvás is. A bor szépsége – szerintem – a bársonyosságban volt, semmi sem lógott ki, nagyon egyensúlyban volt egymással minden. Mostanra nagyon letisztult egésszé érett össze. Nagy élmény volt nekem is.

Minden vélemény számít!