Dugóhúzó teszt: S-klassze

Adott az üveg, és benne a dugó. 4-7 centi parafa, fényezve, vagy zúzalékból összeragasztgatva, esetleg ugyanilyen hosszúságú habgumi darab. A bor élvezetéhez az embernek legelőször ezzel kell megküzdeni. És íme, a probléma mára megoldást lelt, úgy véljük a dugóhúzás problematikáját az emberiség mára megnyugtatóan kezeli. Vannak persze kényszerhelyzetek, amelyben feltűnhet egy-egy fakanál, vagy lakáskulcs, de az esetek többségében kéznél van az acélspirál, erő szorozva erőkarral… De hogyan lehet egy egyszerű gasztro-készségből a vágy titokzatos tárgya? Mit tud egy dugóhúzó 250 euróért?

Az egykaros, támasztékos dugóhúzóval az emberiség számos zsákutca után mára letudott egy komoly problémát. Bármikor használható, egyszerű készség, ami elfér a zsebben-zsákban-táskában, nem nehéz, és ami a legfontosabb, nem kell vele erőlködni. Igen arról a kis fémfüles jószágról van szó, amelyen sokan egyszerű sörnyitónak nézik a legfontosabb alkatrészt, jelesül a támasztékot. Használata egyszerű: furdancs tökig beteker, támaszték az üveg szájára fekszik, és a nyél felhúzásával már kint is van a parafa, ohne erőlködés, vagy borfröcsölés. Magyarországon pincér-dugóhúzóként is ismert a szerkezet, amit a szakzsargon nemes egyszerűséggel drekónak nevez, a keletnémet DREKO vállalattól importált első szállítmány fémnyélbe ütött márkaneve után – de erről majd később, bővebben.

Bár egyesek talán azt mondhatják, hogy egy S-osztályú Merga is arra való, hogy az ember A pontból B pontba jusson vele, akár ha egy Suzukit használna, az ilyen hasonlítgatás érzéketlenséget tükröz és elkerüli a valódi szándékot. Egy S-klassze ugyanis nem arra való, hogy A pontból B pontba jussunk vele és kész, hanem arra, ahogy A pontból B pontba jutunk vele. Mobilität mit Stil. Miután tehát megoldódott egy nagy probléma, megszületett a megoldás, azt lehet tökéletesíteni, cifrázni.

Mint minden borral kapcsolatos dolog esetében, a Laguiole-nál is a történet a lényeg, hiszen alapvetően mégiscsak egy egyszerű szerszámról van szó, amivel dugókat rántanak ki palackokból, semmi több. Luxus dugóhúzónk története néhány kiváló kocsmai verekedéssel kezdődik. Van Dél-Franciaországban egy kis falu, a neve Laguiole. Kiejtése értelemszerűen: lajol (kérjük, ne keressen összefüggést a szóalak fonetikája és írásmódja között, nem ezért szeretjük a franciákat – és nézzék csak meg az angoloknak készült honlapot – na ugye). Szóval, ebben az alapvetően marhatenyésztéssel foglalkozó faluban, egy helyi ifjú, bizonyos Jean-Pierre Calmes a szülei fogadójában dolgozott segéderőként. Egy komolyabb csetepatéban az úri közönség a megszokott módon előkapta spanyol eredetű késeit, a Capujadou-t, amelyet amúgy zsebben hordtak, és a hétköznapi használat mellett kisebb-nagyobb vitás ügyeiket intézték vele. Az ügy lezárását követően az egyik ilyen kés ottmaradt egy asztalba bökve, miután az úri közönség a gendarmerie kíséretében távozott. Ezt csodálta meg Jean-Pierre Calmes, és úgy döntött, hogy a vendéglátózás helyett ennek a késnek a tökéletesítésére teszi fel az életét.

A klasszikus penge, árral

Először megalkotta a tökéletes bicskát, de a penge minősége mellett a hozzáadott értékre is odafigyelt, ezért a késeinek különleges fákból, meg szaruból faragott nyelet, mégiscsak kellemesebb beleket ontani, ha az ember kezébe egészen belesimul a bőrbarát anyag. A bicskára a helyi marhatenyésztők örömére előbb egy ár is került, amivel a felpuffadt marhákat gyógyították, jobb, ha nem tudjuk hogyan. Aztán a XIX. század közepén már ott a késen a dugóhúzó is. A pengét rögzítő rugót egy kis rovar díszíti, ez pedig egy nemzetet oszt ketté, hisz alapvetően kétféle francia van: az egyik szerint az illető rovar méh, a másik szerint viszont légy van a Laguiole bicskák rugóján. Az internet csodás dolog, számtalan módon szolgálja a fejlődést, lám a cég honlapja ebben az ügyben Salamon királyként szolgáltat igazságot, a legyeskedőknek rovására. (Lásd bal felső sarok.)

Damaszkuszi módszertan is helyet kap

A nyolcvanas évekre pedig már az egész falu céhes manufaktúrában készíti a világ legdrágább bicskáit, késeit, étkészleteit, szivarvágóit és dugóhúzóit. Mivel időközben gyérültek a kocsmai verekedések, de a piacot szerették volna megtartani, a Laguiole azon borisszákhoz fordult, akiknek nincsenek vérre menő vitás ügyeik, és a bicskanyitogatás helyett inkább a dugóhúzásra koncentrálnának. Guy Vialis tervezte meg a gyár dugóhúzóit. A nyél íve megegyezik a bicskáéval, ezért épp azt a magabiztosságot érezhetjük, amit Francois a régi szép időkben, mikor kést rántott Jean-Baptiste-re. Jó érzés, annyi szent. A cég remekül érzett rá a borsznobokban rejlő piacra, ezért ha valaki úgy érzi, hogy ébenfa, vizibivalyszarv, elefántcsont vagy akár mamutagyar (!) nyelű dugóhúzó nélkül nem tud bort nyitni, bizalommal forduljon hozzájuk. A nyélbe – ahogy a késébe is – kereszt alakban hat kis ezüstszeget kalapálnak: a helyi marhapásztorok állítólag ehhez imádkoztak, amikor kint voltak a jószággal a hegyekben. Szép hagyomány, amiről megint csak órákat lehet beszélgetni, anélkül, hogy észrevennénk: egy dugóhúzóról folyik a társalgás.

Hogy teljes legyen az elitizmus diadala, a Laguiole minden évben megkeres néhány díjnyertes sommeliert, és tervez a nevükkel egy szériát. Mint azt Richard Anselmo, a cég sajtósa elárulta, az idei nagy eresztés a japán Tasaki úr által aláírt és jóváhagyott limitált széria, mahagóni és szaru nyéllel, piros bőrtokban.

Tasaki úr sajátja

Emellett a kínálatban ott van a minősített borbuzik (és sci-fi rajongók) társaságát manapság leginkább izgalomban tartó fejlesztés, a Clef du Vin, azaz a borkulcs. A borgyűjtők legjobb barátja és titkos fegyvere lehet a jövőben az illető eszköz. A dolog lényege, hogy a dugóhúzónkból kihajthatunk egy pengét, amelybe beleültettek egy négy fém ötvözetéből álló kicsiny korongot. Az eszközt elszabadult katonai fejlesztők dolgozhatták ki egy titkos laboratóriumban, valahol a csehszlovák hegyek alatt. A lényeg, hogy ha egy pohár borba lógatjuk a készséget, akkor az (mármint a bor) a fémek hatására percek alatt öregszik éveket, így megállapíthatjuk, mennyi ideig érdemes még érlelni egy tételt. Mármint úgy tessék elképzelni, hogy minden másodperc egy évet jelent, amennyiben egy deci borba mártjuk a Clef-t – a bor pedig reagál, és megmutatja, hogy salátába vagy kristálypohárba való-e annyi év után. Nem láttuk/kóstoltuk még működés közben, (ha valaki már találkozott vele, írja meg a tapasztalatait) de azon leszünk, hogy hamarosan tesztet írhassunk erről a csodafegyverről, amely köré külön Laguiole dugóhúzót építettek.

A kulcs…

És akkor jöjjön a csatapróba. Bár Magyarországon a készséget egyelőre senki sem forgalmazza, de azért hogy-hogy nem, került már a kezünkbe. A rugó tökéletes, a furdancs úgy pattan ki a nyélből, mint az ostorcsattanás, minden precízen, olajozottan működik, semmi lötyögés, semmi csiszkatolódás. A benne rejlő kiskés az ólomkapszulát is viszi rendesen, az acélhegy spiráljának külső oldalán pedig van egy kis perem, így lehetetlen ferdén tekerni, és nem töri a dugót. Működik na, nagyon frankón. És nem attól, hogy ilyen-olyan kolibripéniszcsont-nyele van, hanem azért, mert a tökéletességig ki van találva a formája, a működése. Ugyanakkor megnyugtató a tudat, hogy nélküle is lehet teljes, boldog, tartalmas életem. Talán…

Hozzászólások

  1. mondta

    10. KaberNet 2007-02-23 16:09:06

    Re: 2. Siklósibácsi

    Hamarosan jön az emeletes olasz fenegyerek tesztje, nem olyan magas kategória, mint a Laguiole, van belőle műanyag is, szarú is!

    Re: kisfröccs

    Köszönjük az épületes hozzászólást! Öröm ilyen olvasóknak írni!:)

    9. kisfröccs 2007-02-23 14:07:49

    1, Isten áldja a sznobokat, hiszen belőlük él a művészet. Az igazi műértők túl kevesen vannak, hogy eltarthatnák!
    2, Ez a dugóvonó a luxusipar terméke, amely évszázadokon keresztül hol a gazdaság húzóágazata volt, hol az új technológiák kifejlesztésének színtere, s ahogy azok elterjedtek, leszivárogván az alanti régiókba is, a tömegek javát szolgálták, majd később, ha a gazdagok már új játék után néztek.
    3, Ha van valami, ami maga az öncélú luxus az a mi szívszerelmünk, a bor. Kinek húsz, kinek ötszáz, másnak ezer Eurótol fölfelé ez már maga az anyagi romlás, vagy a végső kiköltekezés, mégis tesszük, vesszük, kóstoljuk, hogy érzékszerveinket kényeztessük, élményeket gyűjtsünk, többet tudjunk meg a természetről, a borászról, a korról, a kultúráról, nem utolsó sorban önmagunkról. Tegye szívére a kezét és úgy esküdjön az itt fanyalgó, hogy beledugná-e az orrát, nyelvét egy 1945-ös Mouton Rotschild-ba, ha tehetné? Mi az hogy! Nagyon is! Ha tehetné! Többségünk nem teheti, de csak hallkan jegyezném meg, hogy Szepsy legjobb dolgozatainak penetrációja sem szociális, vagy népélelmezési kérdés!
    4, Ha ez az izé úgy van megcsinálva, ahogy a képek mutatják, akkor a tapintása, a fogása, egy célszerű mozdulatot tökésletesen kiszolgáló formája, valami extrát ad a bor várható élvezete miatt már amúgy felajzott érzékeinknek. Több lesz tőle az élmény, nem kevesebb. Ha megteheted és örömet ad, vedd meg, ha nem élveznéd, akkor se költs rá, ha volna miből, egyébként meg miért fanyalogsz?!
    Az a körömlakkos módszer viszont engem is érdekelne!

    8. Siklósibácsi 2007-02-22 09:18:04

    …és ennyi pénzért mégcsak nem is emeletes,hogy könnyebb lenne az ember dolga vele…;)

    7. izé 2007-02-21 14:30:15

    körömlakkos üveggel hogy lehet nyitni? nem értem…

    6. Pötty 2007-02-19 22:15:47

    Azt hiszem én inkább maradok a körömlakkos üveg tetejénél (olyan nőiesen). Nálam az tökéletesen bevált a borhoz való hozzájutásra.

    5. KaberNet 2007-02-19 19:43:43

    Re: 2. Karner Zsolt”megesküdnék rá hogy DREKO a klasszikus vendéglátós eszköz neve” Kösz! Igazad volt, javítottuk. Meg diszleksziásak is vagyunk :D

    4. ööööööö 2007-02-19 19:09:10

    hát nem tudom… valahogy eddig is sikerült minden üveg bort kinyitni, szerény vélemény szerint az ilyen “nézdmábammegmilyendrága” dugóhúzó egyszerű sznobizmus. nem hinném, hogy más lesz a bor íze tőle :)

    3. Karner Zsolt 2007-02-19 18:40:46

    megesküdnék rá hogy DREKO a klasszikus vendéglátós eszköz neve

    2. guvatgenya 2007-02-19 16:29:25

    Na ja!
    de szükség van rá egyáltalán? Mamutagyar, meg elefántköröm… szerintem a bor a lényeg!

    1. Atti 2007-02-19 15:29:25

    Drága, mint az állat, de a majd “jómódú”, sznob leszek, akkor veszek egy ilyet. :)

Minden vélemény számít!