Ihaj, csuhaj, dizájngasztró!

Zakatol a Design Hét, a tematika része a gasztró is, hát ebből mi sem maradhattunk ki, főként nem, hogy olyan borospalackokra leltünk, hogy lelkünk bazsarózsáját azonnal megszállta a ihlet múzsájának szerelmetes tubicája. Azt mondják, hogy korhely lettem, kocsmajáró lett belőlem, éjszakáról éjszakára, muzsikaszó nóta járja, ihaj, csuhaj, dizájngasztró magyarosan.

Nagyban beindult a Design Hét, mely most gasztronómiával is foglakozik. Rengeteg program, izgalmas formatervezés és dizájn várja a látogatókat. Meg lehet például ezüstműves iparművészek szőlő és bor ihlette alkotásait tekinteni, és még számtalan más izgalmas és előremutató dologgal találkozhatunk. Ilyenkor bújik bele az emberbe az ördög, láttuk mi már a szép magyar művészet sötét oldalát is, de bekaptuk már a bika farkát más országból is. Körülnéztünk tehát a rögvalóság magyar gasztrodizájn világában, és bizony, kincsre akadtunk, mert aki keres, az talál. A borravaló hozzájárulása a Design Gasztrohéthez.

A premiumfolk.hu oldal jóvoltából betekintést nyerhettünk abba, hogy a derék kalocsai kézművesek milyen finomságokon dolgoznak, csak, hogy legyen mit a csipkés terítőre tenni neves ünnepnapokon. Ami biztos, hogy egy háztartásból sem hiányozhat, az alaptörvény alapfokú szintű kiadványa mellől, az a szürkemarha formájú üveg, fehérborral töltve. Nyilván szürkebaráttal, naná. Fura is lenne benne egy egri leányka.

Az ilyen analógiák mentén a bikavér már csak egy lépés, nehogy ne legyen hova tölteni, hát természetesen, a bika formájú üveg dukál. De nem ám akármilyen, támadó bika! Teli férfias erővel, momentummal.

Na de a magyar nép lovas nép, hát egy táltos paripa nem hiányozhat egy ilyen gyűjteményből, hogy nézne az ki?! Még jó, hogy a szorgos alkotók erre is gondoltak, zabolátlan csatamént formáltak, s bele vörösbort álmodtak. Egy Szászi Endre Bitang például milyen jól nézne ki benne, mi?

Azt tudjuk, hogy a természetjáró emberek szeretik a jóféle itókát, biztos nem szólnak rosszat a vadászok sem, ha egyik kedves pillanatukat, mondjuk, mikor egy vadkan két szeme közé dörrentettek (na jó, tudjuk, hogy nem oda szokás, csak a stilisztika diktálta ezt) egy nagyot, nem csak a falon lévő trófea, de a kisasztalon lévő formás, s igen jóféle itókát tartalmazó bor is megörökítené. Hát mi sem egyszerűbb.

Persze, nem mindenki a vadkanra ugrik, s nemesebb vadnak gondolja a szarvast, tán még pörköltben is jobban szereti. Meg aztán, a szarvas nagyon közel is áll a honi borkultúrához, jusson csak eszünkbe a Heimann pince, egy ilyen palackban milyen jól mutatna valamelyik boruk!

Aki azonban inkább a flintáját szereti, mint az azzal űzött s ejtett vadat, annak is tudunk kedveskedni, rögtön párban. Így egy jó puskaporos-kovaköves minerális somlói és egy szépen füstöltre pörkölt barrikolt veressel kínálhatja meg a kedves kollégákat egy jó fácánlövészet után.

A Fehova-tanúinak, s nem csak nekik, hanem egyenesen a „legjobbaknak”, férjnek, barátnak, focistának, azaz gyakorlatilag mindenkinek ajándékozható a következő alkotás, nekünk azonnal Puskás Öcsi jutott eszünkbe, mi mást is lehetne egy ilyen labdás palackba tölteni, mint a kedvenc olaszrizlingjét?

Ha pedig nem találtuk meg a fentek között azt, mi szívünkhöz közel áll, érdemes körülnézni a tuti kategóriában, ahol a „különleges” üvegek kaptak helyet, úgymint „gitár, motor, stb.” Na, hát azért innen csak ki tudunk választani magunknak valami hozzánk illőt.

S ha mégsem, hát marad a biztos befutó, hogy legyen hova a rozét is tenni, ne árválkodjon már ott egy szimpla kis palackban, az meg már milyen? Oda neki a szőlőfürt formájú üveget, melyet csappal láttak el, hogy a kitöltéssel se kelljen annyit bajlódni.

Na most, jó borhoz dukál a jó muzsika, ezt mindenki tudja. Legyen bármely alkotás is választásunk a fentiek közül, az ajándék átadásakor, szimpla poharazgatásnál ajánlott egy szép dalt énekelni, mely stílusban pásszol a választott palackhoz. Mi a következőt javasoljuk:

Azt mondják…

Azt mondják, hogy korhely lettem, kocsmajáró lett belőlem,
Éjszakáról éjszakára, muzsikaszó nóta járja.
Mi gondja rá a világnak, mit vétettem, minek bántnak,
Hisz már olyan réges régen, lefutott a nap az égen.

Nem kérem én tőled számon, hova lett a boldgoságom,
Rég múlt idők legszebb álma valóra már úgysem válna,
De ha majd a falu alszik s ablakidnál nóta hallik,
Ki ne kacagd legszebb álmom, temetem a boldogságom.

De nyugodtan válogasson bárki kedvére, erről a szép CD-lemezről. Egészségünkre!

Minden vélemény számít!