Érdekes változások előtt áll a rumipar: az elmúlt időszak egyre megengedőbb amerikai politikája gyökerestől alakíthatja át az eddigi berendezkedést. A Bacardi komoly döntések, a Pernod Ricard pedig nagy lehetőség előtt áll.
Az Egyesült Államok egyre szorosabbra fűzi kötelékeit Kubával. A két ország közötti felmelegedés kereskedelmi szempontokból sem mindegy, sőt. Eddig, az érvényben lévő kereskedelmi embargó miatt egyetlen csepp ?valódi? kubai rum nem csorgott le a masszív piacot jelentő, mintegy 320 milliós amerikai piac torkán ? egészen, amíg a barátkozási újhullámban Barack Obama elnök tavaly decemberben nem enyhített a rendelkezéseken. Ezek értelmében most minden Kubából érkező amerikai állampolgár 100 US dollár értékben vihet haza szivart és alkoholos italt. És ez csak az első fázis, szakértők szerint a teljes embargó feloldás már nincs messze. Mit is jelent ez pl. a Bacardi számára? Elég sokat.
A kubai nyitás azzal fenyeget, hogy ismét berobbantja a már régóta létező elkeseredett küzdelmet a Bacardi és a nagy francia mamutcég, a Pernod Ricaard között. Utóbbi éppen a múlt héten közölte, hogy a kubai kormánnyal közösen, Cardenasban készített Havana Club rum exportját abban a pillanatban megkezdi az USA-ba, ahogy az lehetővé válik. Készülnek tehát a nyitásra, mégpedig nagyban.
A Bacardi számára a tét óriási: a Kubából indult családi vállalkozás maga is elég nagyra, 5 milliárd dollárt érő nagyvállalattá nőtt, és ernyője alá tartozik a névadó rumcsaládon kívül a Grey Goose vodka, a Bombay Sapphire gin, a Dewar?s whiskyk és a Martin Rossi egész termékcsaládja, annak minden borával és vermutjával. A Havanna Club export-ügy azért érdekes, mert a Bacardi és a Pernod Ricard giga jogi csatát vívott a terméknév kapcsán, az ügy szálai egészen világkereskedelmi szervezetig (WTO), az Euróai Bizottságig és az amerikai kongresszusig értek el. A kimenetel: amit ma a Pernod Ricard Havanna Clubként ad el Európában, azt át kell címkéznie az USA-ba ? most Havanista néven megy. Ez egyelőre visszavetette kicsit a Pernod Ricard terveit és megerősítette a Bacardit ? ez a hatás azonban pillanatnyi.
A tudatos amerikai fogyasztó valódi kubai rumot szeretne, és bárki megnézheti, hogy a Bacardi címkén bizony Puerto Rico szerepel. A Pernod persze csak arra vár, hogy kijátszhassa a kubai adut, és amennyiben az embargó borul, azonnal elkezdje a marketinggel támogatott exportot az USA-ba. Hogy kicsit odacsípjen a vetélytársnak ezt Jerome Cottin-Bizonne jól meg is mondta a Reutersnek nemrég.
Nem kérdés, hogy eredeti kubai szálak ide-vagy oda, az újra, és az addig tiltott gyümölcsre vágyó amerikai fogyasztók azonnal ráugranak majd a csemegére. Pedig a Bacardi legendárium még romantikus is. Úgy tartják, hogy az alapító Facundo Bacardi által, a családi vállalkozás prosperitását szimbolizáló, a Santiago de Cubában lévő lepárló mellett, 1862-ben ültetett kókuszpálma az 50-es évek végén kiszáradásnak indult és elpusztult. Pár hónappal később Fidel Castro lefoglalta a családi birtokot, és a Bacardiknak menekülnie kellett a szigetről. Hogy igaz-e az ?El Coco? legenda, az majdnem mindegy: maga a történet erős szimbólum, amely igen közel áll több millió kubai menekült szívéhez.
Most, 53 évvel később a család tagjai komoly dilemma előtt állnak: vajon az Obama – Raul Castro tárgyalások kimenetele azt jelenti, hogy eljött az idő a szigetre való visszatérésnek és egy új El Coco ültetésének? Nem csak a nagy vetélytársak figyelik árgus szemekkel az eseményeket, hanem a Bacardi székhelyéül jelenleg szolgáló Puerto Rico is: ők veszíthetnek a legtöbbet azzal, ha esetleg a még mindig családi tulajdonban lévő vállalat úgy dönt, hogy repatriál.
Puerto Rico éppen hogy kezd kilábalni abból a brutális gazdasági recesszióból, amely az elmúlt nyolc évben sújtotta, nem nagyon hiányzik neki a kubai-amerikai viszonyok felmelegedése, ennek komoly következményei lehetnek a gazdaságára, a turizmusra kimondottan. Az pedig, hogy esetleg elveszíti a San Juan erőddel szemben, Catanóban található, 1936-ban felavatott és ma a fő Bacardi lepárlóként működő üzemet, csak tetézné a bajt. A ?Rum Katedrálisának? becézett, art deco stílusban épült létesítmény egyébként a világ legnagyobb rum lepárlója.
Erről azért még nincs szó, egy Puerto Ricó-i közgazdász, a Bacardi család közeli barátja, Sergio Marxuach úgy nyilatkozott a The Independentnek, hogy a Bacardik csak akkor lépnek újra kubai földre, ha a Castrók kihaltak?
A világ legismertebb rumalapú koktélja, a Cuba Libre önmagában is elég hívó szó lehetne a Bacardi családnak, hogy erősen megfontolják a szigetre való visszatérést. De az is biztos, hogy a Pernod Ricard dolgát megnehezítik majd az USA-ban a kubai menekültekből és leszármazottaikból álló Castro-ellenes lobbisták, akik nem felejtik majd el felemlegetni azt, hogy a francia cég már 1994 óta együttműködik a Castro-kormánnyal, amikor még szó sem volt felengedésről és baráti viszonyról. Az meg más kérdés, hogy az amerikai fogyasztóknak mi kell ? és könnyen lehet, hogy az ügy minden szövevénye ellenére ez lesz a döntő szempont.
