Rákóczi rendszeréhez tér vissza Szepsy

Nagy felhördülést váltott ki a hír március elején borkészítő, borívó és borivó körökben, hogy Szepsy kiszállt a Tokaj Renaissance-ból. A tokaji mester csak itt csak most, csak önöknek jelleggel elmondta, hogy volt eddig, és hogyan tovább. Harag senkivel nincs. Korszakváltás egy két há.., arccal a terroir felé!
Mielőtt elvesznénk a részletekben, tisztázzunk néhány dolgot. A tokaji borvidékre (ilyen vagy olyan okokból) a totális mennyiségi szemléletű termeléssel szemben azok a borászatok hoztak minőségi alternatívát, amelyek később létre hozták a Tokaj Renaissance nevű marketingszervezetet, amely minőségi követelményeket is támasztott a tagokkal szemben. A Renaissance-nak igen komoly szerepe volt abban, hogy Tokaj-Hegyalján a borászok (mármint az a másfél tucat, amely a szervezethez csatlakozott) valamelyest egységesen tudtak fellépni. Közös standjuk volt a Bordeaux-i Vinexpón. A TR egyfajta coalition of the willing-ként küzdött a borvidéket amúgy sok helyütt borító sötétség és kóklerkedés ellen, Szepsy István 1995-ben lépett be a csapatba, két és fél évig elnöke is volt. Két hónapja jelentette be, hogy otthagyja a Tokaj Renaissance-t.

Más ügyben kerestem meg Szepsy Istvánt a mádi birtokon (és egy kortyot sem kóstoltam a boraiból, szomorú sors a magányos sofőré, na). De ha már arra jártam, gondoltam megkérdezem tőle, hogyan tovább, meg egyáltalán, pontosan miért hagyta ott a szervezetet.

„Sok minden történt és sok minden nem történt.” Mondja Szepsy. ’99-ben már megpróbálta a Tokaj Renaissance-t az eredetvédelem felé mozdítani, de ez azóta sem sikerült. „Tokajnak ma a legnagyobb gondja, hogy nem válik külön a minőségi termelés a még mindig mennyiségi szemléletű tömegtermelőktől, mind a két termék tokaji aszúként kerül forgalomba, noha ég és föld a különbség. Ezt Szepsy szerint a Tokaj Renaissance-on belül nem lehet megoldani. Jóval keményebb és szigorúbb feltételekre és szabályozásra van szükség ahhoz, hogy Tokajt megtisztítsák a gagyitól, mint ami a Renaissance-ban rendelkezésre állt. Senkivel sincs harag, de nincs arra energiája, hogy félszívvel dolgozzon egy olyan szervezetben, amelynek a céljait kevésnek találja – ezzel együtt sem becsüli le az elért eredményeket.

Nem sokkal korábban a Királyudvart is ott hagyta, hogy csak a saját, családi birtokának szentelje az energiáit, a cél már nem az NB1, hanem a világbajnoki nagyarany, szupernehézsúlyban (ezt persze Szepsy jóval költőibben fogalmazta meg). A szőlőben keresi tehát a megoldást arra, hogy Tokaj neve világszerte ismertté váljon (aki úgy gondolja, hogy most is ismert, tegyen egy próbát. Menjen külföldre, irány a borbolt, és kérjen tokajit! Az eredményről várjuk az emaileket!). „Most meg kell csinálni a világmárkát, és én semmi mással nem akarok foglalkozni ezen kívül, csak azzal, ami úgy érzem, hogy ebben segít”.

Hogy mennyire komoly az elszántság, azt az is mutatja, hogy hamarosan átadja a birtok menedzsmentjét fiának. A maga részéről csak a termőhellyel és a borokkal akar foglalkozni. „Most van egy olyan lehetőség a világban, hogy lendületből még megcsinálhatjuk a márkát. De nem elégedhetünk meg a másodhegedűs szerepével Sauternes mögött, vagy Burgenland mögött, a németek mögött vagy az amerikai jégborok mögött, mert akkor nem marad meg a kultúránk.”

A világmárkát viszont nem feltétlenül az édes borok jelenthetik – azért nem, mert azt nagyon kevesen isszák, jó, ha a világ kiművelt borivóinak egy százaléka – erre pedig nem lehet piacot alapozni. Noha Szepsy öt éve még azt mondta, hogy Tokajnak kizárólag az aszúról kellene szólnia, most úgy látja, a száraz bor jelenthet igazi esélyt arra, hogy világszerte ismertté váljon Tokaj.


Hogy ne egyedül kezdje a küzdelmet a terület megismeréséért és megismertetéséért, megszervezte a mádi eredetvédelmi rendszert. Tizenhárom borászat vesz részt első körben az eredetvédelmi rendszer kiépítésében: Úri Borok, Galambosi Imre, Tokaj Classic, Orosz Gábor, Bodvin, Demeter Ervin, és fia Endre, Budaházy Péter, Barta Károly, Török Béla, Lenkey Géza, a Royal Tokaj, Árvay János és a Gundel.

A rendszer alapja, hogy a világ egyik első termőhely-minősítését Tokajban készítették el, II. Rákóczi Ferenc még 1700-ban három minőségi kategóriába soroltatta a termőhelyeket. A mádiak most ehhez térnének vissza. Három szintes lesz a besorolás: a harmadik a Mád községi bor, ez a mádi határból származik, hektáronként ötven mázsa szőlő szüretelhető az ültetvényekről. A második szint a mádi történelmi dűlő – ezek a régi termőhely-osztályzás szerinti 1-3 osztályú területek, hektáronként 40 mázsa szüretelhető. A legmagasabb szintű terület a kert, innen különleges, egyedi borok származnak, hektáronként 30 mázsa szőlőre korlátozták a termelhető mennyiséget. Minden termelő egy kertet nevezhet meg.

Szepsy szerint csak ezzel a szigorú rendszerrel lehet Hegyalját visszatéríteni a szigorú, minőségi bortermeléshez. Úgy gondolja, hogy minden falu termelőinek meg kellene alkotniuk a hasonló klasszifikációt – ettől válna el az ocsú a tiszta búzától, hogy egy agrárius bár nem borászati metaforával éljek.

„A megoldás a szőlőben és a termőhelyben van” – Szepsy tehát a terroirt, a táj lenyomatát akarja megjelentetni a boraiban, kompromisszumok nélkül, aprólékosan szelektálva, költséghatékonyság nem számít. „Mindenki abból látja a legnagyobb hasznomat az egész magyar bortársadalomban és a Tokaj Renaissance-ban is, ha én továbbmegyek ezen az úton.”

Várjuk az eredményt.

 Korábban:

A három testőr és a maradék cukor

Tokaj-wars II.: Ausztrália előnyben

Tokaj-wars

Hozzászólások

  1. mondta

    9. paleszka 2007-07-25 16:42:54

    Amugy a cikkben felvetett kerdesre: Brusszelben a Nicolas nevu francia eredetu borkereskedo lanc egyik tagjanal 1 (egy) magyar bor van. 17 euroert 1995-os Disznoko 5 puttonyos Tokaji Aszu. Ahhoz kepest, hogy csak 4-5 spanyol, olasz, ausztral es chilei bor van, ez egesz jo teljesitmeny. Es nem is draga.

    8. kisfröccs 2007-07-20 16:28:07

    Nem ez az első eset, hogy szétszakad a tokaji mezőny. A Renaissance is úgy jött létre, hogy összevesztek a közös marketing pénzen. A privatizációs, illetve bérleti szerződések úgy szóltak, hogy a létrejövő új cégek, és a maradó állami cég is, fizetnek egy közös alapba, hogy abból finanszírozzák a közös reklámozást. Összevesztek azon, hogy ki fizessen, ki kezelje a pénzt, mire menjen,legyen-e minőségi követelmény a támogatáshoz, vagy ne, erre az újak dühükben – meg azért, hogy mutassák, ők teljesítik a szerződést! – megalakították a Renaissance-t, előírva bizonyos minőségi követelményeket is a tagsághoz. A Kereskedőház pukkadozott, a hegyközségekkel kavart egy ellenszervezeten, de kudarc lett belőle. tessék lássék a Szarvas dülővel belépett a Renaissnce-ba, néha részt vett a közös rendezvényeken, néha nem. Vita volt azon is, hogy ha ott volt egy kóstoltatáson, miért hozza azokata termékeit is amelyek nem a Szarvas nevével jelennek meg, ráadásul még gagyik is.
    Ha jól látom most az történik, hogy a tokajiak is, Szepsy is azt mondja, ez szép, de kevés. Tovább akarnak lépni, ki-ki a maga útján. Még szigorúbb minőségi előírások, még precízebb eredetvédelem. Nincs ezzel baj, csak annyi, hogy ezt nem lehet egyéni vagy kiscsoportos keretek között sikerre vinni. Szerintem szükség van erre a csoportra is, a másikra is, jó lenne ha alakulna még vagy tíz és kísérleteznének a dűlőkkel, a fajtákkal, művelésmódokkal, borászattal. Az alapkérdésekben azonban egységes döntést kell hozni. Nem lehet két-három-négyféle osztályozási, eredetvédelmi, minősítési rendszert eladni a világnak. És meg is lesz ez, szerintem, húsz-harminc év alatt.

    7. ottvoltam 2007-07-20 12:46:08

    Az elején egy dolog indult el, egy egyesület létrehozása volt a cél, közös érdekekkel. Aztán előjöttek olyan gondok, hogy nem mindenki akart azt amit a többség. Így most van két egyesület, a TBE jól funkcionál, a mádi meg vegetál. A legjobb lenne, ha észhez térnének a mádiak, és belátnák, hogy a TBE céljai az előbbremutatóak hosszabb távon.
    Nincs ebben a borvidékben annyi jó ember, hogy két csapatban játszassuk őket!

    6. kisfröccs 2007-07-16 14:03:22

    Kedves Ottvoltam! Megismerkedtem a Bormívelőkkel, de nem találtam közöttük Szepsy nevét. Ők egy másik csapat, Szepsy a mádiakkal alakított új kört, a posztban taglalt célokért. Én mindenkivel egyetértek, vele is, a Bormívelőkkel, a Renassinence -al is, bárkivel, ha értem mit akar, és hogyan. Eddig annyi biztos, hogy jobbat akarnak – én is – ezt a szűkebb termőhelyek osztályozásásán kersztül vélik elérhetni,legyen úgy, és itt jönnek az én kérdeseim, meg másokéi.
    Szepsyt bizonyos pontokon nem értem, de, hogy protekcionizmust nem akar, az tuti.

    5. ottvoltam 2007-07-16 11:59:25

    http://www.tokaj.hu/magyar/bormagazin/bormivelok/index.php
    />
    Tessék megismerkedni a TBE-vel, aztán elgondolkodni a dolgokon.

    4. Enigma 2007-07-14 17:08:47

    Dányi, én nem azt éreztem ki az írásból, hogy Szepsy protekcionizmusra vágyna. sőt, lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de az állam szóba se került. itt inkább egyfajta önszabályozásról van szó, ami viszont dícséretes. szerintem.

    3. KaberNet 2007-07-13 11:20:35

    “De ebből a cikkből… Vagy az újságíró adta át nagyon pocsékul az alanya gondolatait.”

    kedves dányi. ez egy blog. ami miatt az itteni dolgok nem cikkek, hanem postok. következésképpen nem újságírói minősítésben, hanem bloggeriben készülnek. és nem kell, hogy megfeleljenek egy cikk követelményeinek. ennek ellenére minden szempontból megfelelnek. akik írják eme postokat, tárgyilagos, objektív módon közelítik meg a témát, kérdéseiket jól átgondoltan teszik fel, az alanyok válaszait minden szempontból tökéletesen adják vissza. kár olyasmit feltételezni, amit ír. és egyben felesleges is. a szerk…

    2. dányi 2007-07-13 09:06:00

    Mindig is nagyra tartottam Tokajt, a tokaji bort, amit csak kiemelkedő alkalmakkor engedhettem meg magamnak. Tehát elfogult vagyok…. Az az érzésem, hogy Szepsy úr megpróbál valamit ködösíteni. Jó lenne neki, ha a verseny helyett valamiféle kodifikáció vagy egyéb korlátozás jellemezné a termelést. Hogy mi motiválja, nem tudom. De ebből a cikkből süt a protekcionizmus utáni vágy, aminek természetesen ő lenne az egyik haszonélvezője. Vagy az újságíró adta át nagyon pocsékul az alanya gondolatait.

    1. kisfröccs 2007-07-11 12:51:36

    Kössz! Érdemes volt várni, megvan a válasz a két hónappal ezelőtt feltett kérdésre. Mint minden jó válasz, ez is további kérdéseket gerjeszt. Nem mintha vitatkozni akarnék Szepsyvel, de néhány részlet nekem még nem világos. Ha minden hegyaljai község megcsinálja a maga három osztatú eredetvédelmi rendszerét, hogyan szorulnak ki azok, akik a gagyit termelik. Nem használhatják többé a Tokaj nevet? Ez csak úgy lehetséges, hogy az állam elveszi tőlük ezt a lehetsőéget, a bortörvény módosításával. Lesz valaha olyan parlament, amely ezt megszavazza? Azonnal beindul a nagy fúró, hogy éhen veszejtik az elitista borászok az egyszerű tokaji népet, hogy kihal Hegyalja, és a többi ökörség, de a pártok fogékonyak erre, mert több szavazót adnak a gagyisták, mint a minőségiek. (ld.a 2001-es 2002-es kormány támogatást a felvásárlásra!) Ha nem módosítják így a törvényt, akkor el kell magyarázni a világnak, hogy van a Tokaji, ami nem jó, és van a másik tokaji, ami három féle minőséget jelent, esetleg nem is tokaji, csak 28 falu neve.
    Tegyük föl, hogy a törvényt módosítják, és jön a borkeresekedő. Meg kell tanulnia, hogy a gyakorlatban mit jelent egy Mád Village és egy Erdőbénye Village közötti különbség, ezt meg kell szoroznia hárommal, majd a kapott eredményt 28-al. Ekkor lesz valami fogalam arról, hogy ki mit ért a bor elnevezésén, besorololásán.
    Egy jó kereskedő persze holtig tanul, de mi lesz a bor vásárókkal? Külön levélben értesítjük egyenként mindet, hogy amit eddig tudott (vagy inkább nem tudott!) Tokajról, az mától érvényét veszti, és jön egy háromosztatú új rendszer, amely megértéséhez szíveskedjen Hegyalja topográfiáját, a nagydiófa és a rekettyés szintjéig kívülről bevágni, különben nem érti az egészet?! Ki finaszírozza azt a világméretű marketing kampányt, ami mindennek felszínes elterjesztéséhez kellene? A suttogó propagndára bizzuk az ügyet, és azt mondjuk, a jó bornak nem kell a cégér? Itt tartunk most is, az eredményt látjuk.
    Menni kell tovább, ez nem kétséges. Abban sincs vita, hogy a terroir adottságai többre adnak reményt. Az pedig halál biztos, hogy semmi sem lesz az egész fellendülésből a Szepsy-féle elhivatott álmodozók nélkül. A módszert még nem látom tisztán, így kétkedem, vívódom!

Minden vélemény számít!