Kis Tamás üstökösként robbant be a boros köztudatba, amikor kiderült, hogy a Somlón Takács Lajos területeit ő fogja művelni, amíg a gazda Tokajba igazol. Az új arculat nagyon jó ütemben, szinte ezzel egyszerre lett élesítve.
Tomit jó pár évvel ezelőtt ismertem meg, a St. Andrea pincénél dolgozott, kóstolókon rendszeresen lehetett vele találkozni (és általában jó borokkal érkeztek). Persze már akkor is megvolt egy kis bérelt parcella Somlószőlősön és különösebb felhajtás nélkül, az északi oldal adottságait megregulázva és egyben kihasználva innen jött le a 2011-es és 2012-es „birtokbor” alapanyaga.
A 2011-es évjárat fiatalos dizájnja és tisztasága miatt Somló-fan körökben megindult a pletyka, hogy van egy srác, aki „új felfogásban” érthető, lendületes borokat készít. Mára ezek a tételek szerintem beigazolódtak.
Aztán Tomi vett egy kis területet szintén Somlószőlősön, a 2013-as olaszrizling már ennek a termése (a 2013-as juhfark és tramini még vásárolt szőlőből készült). 2014 májusában a korábbi Egerszalók-Budapest-Somló, majd Budapest-Somló ingázást feladva leköltözött, és ahogy említettem, a volt Hollóvár területeit is bérbe vette (hárslevelű, juhfark, savblanc és ősmagyar fajtagyűjtemény). Összesen két hektárt művel lehetőségei szerint saját maga – mindent egyszerűen, organikusan. A cél kb. három hektár és tízezer palack éves „termelés” lenne, nem tűnik elérhetetlennek.
„Nagyon őszinte, nagyon feszes és precíz, tiszta somlóit szeretnék készíteni” – mondja. Előbányásztam egy tavalyi jegyzetet, amivel a Somló Maraton okán még adós voltam, most éppen kapóra jöttek:
Somlói Vándor 2011
Furmint, hárslevelű, rajnai rizling és ezerjó házasítása. Petrolos, fehér virágos, ázott köves illattal indít. Nyílva kissé citrikusabb, kamillával és barackkal. Vakon tiszta rajnainak tippelném, de még az iskolázásból is erre következtetnék. Jó szerkezet, vitális savak, puha textúra. Az illathoz képest több friss gyümölcsöt kapunk, főleg fehér húsúakat, meg persze némi ásványosságot. A kóstolás időpontja 2013. október, ekkor 2800 Ft-ért volt kapható és 4 csillagot véstem mellé.
Somlói Vándor 2012
Tiszta, precíz, ásványos-barackos illat, amolyan nu skool somlói. Friss és lendületes, van egy kis kamillás-gyógynövényes beütése és bújkáló mézesség. Kerek, határozott savgerincre épít, ezért főleg citrusfélék dominálják. Ott van egy kis gyógyfüves másod- és érési aromás harmadvonal is. Sajnos a korty közepén beüt egy kis üresség és lehetne hosszabb is az utóíz, de ettől még légies – nem „vad hegyibor”, de mindene megvan. A kóstolás időpontja 2014. március, ekkor 3300 Ft-ért volt kapható, amit kicsit sokalltam. Százasban és objektív skálán nagyjából a 2011-es szintje, de az árérték így 3 csillag.
A 2013-asoktól az image a „Vándor” hívószóra fókuszál: egy szőlőszem hajtotta léghajó díszíti a bronzos-arany színvilágú címkét, valamint minden tétel csavarzáras. Remélem, hogy a kezdeti hype után egy tartós növekedés indul meg ismertségben és mennyiségben is.
Nagyon kíváncsi leszek, hogy a Hollóvár baromi jó adottságú területein hol lesz az arany középút a jelenlegi könnyebb, légiesebb, érthetőbb stílus és a Takács Lajos-féle monstrumok között (jelzem, kedvenc boraim közé tartoztak Lajos exkavátorai, minden elvontságukkal és koncentrációjukkal beírták magukat a Hall of Fame-be nálam, ugyanakkor az utolsó két év nála is a frissítés irányába mutatott). Mennyire lehet az északi és a déli oldalt összebarátkoztatni, összehangolni, megtartva a megfelelő egyensúlyt. A törekvések legfőbb haszonélvezője remélhetően a fogyasztó lesz.
