Évekkel ezelőtt találkoztam egyszer az Edegger-borokkal az óbudai Bor és Jazz Fesztiválon, ami azóta inkább nincs, mint van, pedig jó kis event volt.
Születésnapi bontás – ezzel kezdtünk. Viszont pont emiatt négy napig hányattatott: hol leittunk belőle, hol a hűtőben kuksolt.
Valódi “északi oldali” olaszrizling, szikár, ásványos, szárított növényes. Somló maraton 2.
A Hegy északi oldalán, nagyjából két hektárt művelnek. Nyár végére kész lesz a nagy kóstolóterem és sok férőhelyes szállás is. Somló maraton 1.
Idén a sógorok száraz vöröseit látják vendégül a tokaji borászok az április 13-án megrendezett Tokaj Nyitányon.
Boros kalandozásaim valahol a kilencvenes évek végén kezdődtek. Előtte persze én is átmentem a szokásos fázisokon (hogy egyetem alatt miket ittunk azt nem hánytorgatnám fel, mindenkinek jobb így). Aztán lassú, nagy nyomatékú változások kezdődtek és a lassú változások után villámcsapásszerűen érkezett a 2005-ös év, ami kifejezetten megragadt bennem. Ekkor jelentek meg ugyanis a 2003-as borok.
Egy évtized borait végigkóstolni egy borvidékről, ill. egy pincészettől izgalmas dolog. Látni azt, hogy az évek alatt mi változik, időjárásban, koncepcióban. Vagy, ami talán még fontosabb, hogy ez utóbbiban mi az, ami konzekvens.
Vámos Attila boraiban rendre kedvemet lelem mostanában. A nem általánosan elfogadott felfogás szerint készült alkotásai meglepőek, szokatlanok, felkeltették a figyelmemet.
A Boschendal kúria pontosan úgy néz ki, ahogy az útikönyvekben. Rögtön kezdődhetne egy szappanopera forgatása. Hatalmas lombok alatt telepszünk le, előttünk hat borospohár, az egyikben víz van. Nem aprózzák el, egyszerre megkapjuk a teljes kóstolóadagot.
Paarl felé vesszük az irányt, hatalmas szőlőültetvények között vezet az út. Minden boros kiadvány azt ígéri, hogy csodálatos a táj, jók a borok és barátságosak az emberek. Ebből kettő tökéletesen stimmel.
Legutóbbi hozzászólások