Nagy bor került a kezembe, azonnal ki is bontottam, már csak a név miatt is, ami kötelezett. Mármint a dűlő neve. Így aztán lőttek az objektivitásnak már az elején.
CSetvei, miklósCSabi (meg egy kis VéCSei). A gyönyörű idő és a borozási kedv győzött a tunyaság felett, ezért idén ismét elzarándokoltam Mórra, hogy kicsit megfürödjek a helyi bornapok forgatagában.
A hosszú cím nem véletlen, Radó “saját használatra” palackoztatta ezt a válogatott tételt.
Az első részben megpróbáltam megfejteni a Somló-feladványt, vagy legalábbis összefoglalni azokat a fő irányokat, amik a Heggyel kapcsolatos gondolataimat keretezik, a második részben pedig két mérvadó borásznál tett látogatásomról számoltam be. Következzék a Somló túra harmadik, egyben befejező része.
Somló túra 2. Szóval, az első részben addig jutottunk, hogy Somló: látva a földtani folyamatokat a maga valószínűségében is kissé valószerűtlen hegy, szuper adottságokkal mind a klímát, mind a talajt illetően.
Sokat küzdöttem magammal, hogyan kezdjem a számomra egyik legkedvesebb borvidéken, Somlón tett látogatásomról szóló többrészes beszámolót. Ezt a címet gondoltam adni az első fejezetnek, melyben konkrét borokról még nem esik szó, a gondolataim inkább a vidék felé vittek. Somló túra, 1. rész.
Finomra hangolt olaszrizling, mely egyszerre adja a fajtajelleget, a helyi köveket és a hordós érlelés zamatait. Becsapós, mert könnyen iható, mégsem habkönnyű tétel.
Egy ideje figyelem a nemzetközi borsajtóban, hogy fel-felüti a fejét az a vélemény, mely szerint a rizlingekben nem erény, sőt hiba a petrolosság. Mivel alap tantermi tézis egy jó elzászi ilyenfajta illata, érdeklődéssel követem, mi lesz ebből. Én nem tartom hibának. De ki vagyok én egy Humbrechthez vagy Chapoutier-hez?
Hogy mi jut eszembe Csopakról? Hamvas szavai a három és fél decis mértékről, meg arról, hogy egyszer egész télen csopakit ivott. Mostanában egyre inkább a Tamás Pince is.
Egy karakteres csopaki csataló, melyben a virágok, gyümölcsök és ásványok szépen egészítik ki egymást.
Legutóbbi hozzászólások