Jó pár magyar bor szerepelt az angol Imbibe magazin tematikus kóstolóján. A kóstoló eredménye a januári számban jelent meg. A borok nem mostak le semmit, nincs aranyérem, mégis nagyon-nagyon fontos, hogy asztalra kerültek. StevieKraft ott volt a kóstolón, mi több, a megjelent cikket is olvasta. Most beszámol, elemez, jövőképet vázol.
A „belépő szint” Somlóhoz. Mivel somlóit mindig szívesen iszom helyzettől függetlenül, a Tornai alap sorozat pofás palackjával és ezer körüli árával fogyasztásra sarkall.
Nagyon nem örültünk a hírnek, melyet az Alkoholistán olvastunk, hogy Fekete Béla bácsi (ez nem bratyizás, hanem tisztelet és bizalom), eladja a birtokát. Kiábrándító volt, szomorú.
Bocs, hogy csak most referálunk a Terrior Club november 19-i, negyedik szülinapjáról, rút restségünk mellett a zúgó életben való ratfingolászásunk, szerencsére durva sok teendőnk is oka fertelmes henyeségünknek. Szimpi rendezvény volt, ahogy szimpi az egész törekvés: Európa Természethű Borainak terítése ezen az árra inkább, mint értékekre érzékeny honi piacon.
A Somlói Tavasz c. rendezvényre utaztunk, aztán az lett belőle, hogy Spiegelberg Istvánnal kóstolgattunk és beszélgettünk, a fesztiválon csak két órát voltunk jelen. Idén valahogy “kisebbnek” tűnt az esemény mind kiállítóban, mind látogatóban (ezt a szervezés hiányosságai ellenére szeretném a borisszák szemére hányni, mert szívügyünk kéne legyen a legkisebb borvidék). Na sebaj: idén még ott [...]
Vajon a furmint a kilépési pont? A fajta lenne a reménység, a nagy magyar fehérborra? Erre kerestük a választ a Furmint Februáron, közben nem mainstream pincéktől kóstoltunk, direkt. Jó volt a benyomásunk.
Volt egy kóstoló tavaly Londonban, ahová Jancis Robinson is hivatalos volt. Most közölte csak kóstolójegyzeteit, melyeket izgalmas végigolvasni – meg persze következtetéseket levonni. Valami mást akar? Igyon magyar bort!
Reménységünk Somló megint húzott egy szép ívet: a Vinoport által szervezett – horribile dictu – “portfolió” kóstolón a krém képviseltette magát a Festetics Palotában. Nem megbántva a kisebb pincéket megállapíthatjuk, hogy akiktől viszonylag könnyen vehetünk bort a “sarki kereskedésben”, azok eljöttek, így viszonylag teljes képet kaphattunk a dolgok jelenlegi állásáról.
Sikerült a nyitónapon feltérképezni a Borfesztivál kínálatát, hagyományosan a szerda koradélután a legjobb erre, mikor még nincs tömeg, viszont süt a nap, mindenki készülődik és friss, még senki sincs leharcolva. Ennél jobban sikerült azonban egy találkozó, amit nagy kár lett volna kihagyni.
Ha a kóstolásban a leggyakrabban használt szisztéma, a 100 pontos bírálati rendszer szerint akarnám minősíteni az első este fellépőit, akkor a Prímástalálkozó nálam 90 körül van, a Ghymest olyan 27 pontra adnám. A megízlelt borok közül kitűnt a furmint: majd’ mindenhol az ő képében jelent meg leggazdagabban a hegy, ő adta a legnagyobb borokat.
Legutóbbi hozzászólások