Heimann Zoltán borosgazda a minap egész hosszan beszélt a rádióban arról, hogy szerinte mi a helyzet a boros világban, mi van a közösségi kezdeményezésekkel, az olasz import borral, a nulla toleranciával, a jó minőségű olcsó borokkal és persze Szekszárddal. Érdemes rászánni az időt, és elgondolkodni azon, amit mondott.
Nézed az amúgy szimpi médiagasztronóm csávókat a kalmárcsatornákon, ahogy némely kereskedelmi láncok arcaként, főszakácsaként mintegy reklámozzák a láncot és magukat. Aztán VBK-t kapsz az arcodba a Szigeten. Ajvé.
Nem egy nyári habkönnyű bort bontottam, ellenkezőleg. Kellett a tartalom, az erő, az ősök tisztelete, és valami más. A Fransiscusszal pont ezt kaptam. Faltam.
2009 atom év lesz Szekszárdon, érdemes rá odafigyelni. Ilyen kadarkát máshol nem lehet csinálni, nagyon izgalmas, fel kell rá készülni.
A cím nem a magát a történelem derítőjébe leküzdő honi baloldal útkeresésével kapcsolatos, bár útkereséssel kapcsolatos. A magyar vörösbor stilisztikai-szemléleti-strukturális-technológiai billegéséről foglaljuk össze az alábbiakban benyomásainkat.
Szeretni való, koncentrált, illatban gazdag, elegáns vörös ez, Vidáék felsőházából, amely eszembe juttatta azt a bizonyost.
Végignyaltunk pártucat szekszárdi bort, mikor a borvidék Pesten járt bemutatózni. Hülyeség, de sokat számít az újonnan elkészült M6-os Szekszárdnak, így kb. másfél óra alatt vígan oda lehet döcögni, és eltölteni egy jó hétvégét.
Ritkán fordul elő, hogy ennyi szekszárdi bort lehetne kóstolni a fővárosban. Az ellustult fogyasztói elitnek csak annyit kell tennie, hogy elvonszolja tespedt potrohát a Budapest Szíve program által környezetében megújult Károlyi Palotába, ahol semmi más dolga nincs, minthogy kifizesse a több, mint méltányos belépőt, tartsa a mellékelt poharát, és figyeljen a megjelent borászok valamelyikére.
Rengeteg érmet hoztak el a nagy versenyekről magyar borok. A borok olimpiájának is nevezett bordeaux-i Challenge International du Vin-en taroltak a pincék, akik közül a legsikeresebb az egri Demeter pince lett, de a szekszárdiak sem maradtak alul. Közben Dúzsiék a cannes-i roséversenyen nyerték szét magukat.
Egyre érthetőbb miért vált oly hirtelen szóbeszéd tárgyává a szekszárdi Szeleshát borisszák körében: hibákkal aligha találkozik az ember, ezzel szemben finom savakkal, jó struktúrával, kiemelkedő borokkal igen.
Legutóbbi hozzászólások