A Pannon Borrégió Egyesület és a Pécsi Borozószerkesztősége 2012-ben ötödik alkalommal rendezte meg a Pannon Borrégió TOP25 borversenyt. A válogatottba 11 szekszárdi, 9 villányi, 3 tolnai és 2 pécsi bor került be.
Fuxli néven szövetkezett hat szekszárdi pincészet, hogy az addig márkanévként csak Heimannéknál szereplő Fuchslit minimálisan átbrandingelve lépjenek közösen a piacra. A cél: kadarka alapú sillerbort készíteni, ezzel egységesen megjelenni a piacon. Ehhez egységes címke is kellett. Nekem bejött.
Biztosan sokan fognak írni a kékfrankos (lemberger, frankovka, blaufrankisch, stb.) fajtáról, a kárpát-medencei elterjedtségről, fagytűrésről, termésbiztonságról, én a fajta fontosságáról szeretnék. Mielőtt beszámolnék a Terra Hungarica „Kékfrankos napjáról”, ezen merengek egy kicsit.
Minap ráleltem két olyan syrah-ra, melyet még nem kóstoltam, ez a második. Emlékeim szerint Hetényiék „nagyobb” pince a „kicsik” között.
Badarkának indult, mára Bodorka lett, de úgy tűnik, csak a badarság maradt. Ha valaki keresi a hobbi pincék avíttas hordóinak ízét, hát ebben a borban megtalálja.
Friss, ropogós, primőr aromákkal dolgozó, nagyon szekszárdi és nagyon kadarka borral van dolgunk. Fűszeres, játékos, finom.
Jópofa, könnyed, parfümös gasztrobor, nem csak libához – simán elcsúszik egy muflon pörkölttel is.
Elképesztő jó árérték arányú, zamatos, finom cucc pattant a kosaramba a múltkor. Az ilyesmikért érdemes állandóan szondázni a polcokat.
Vidám, friss, szomjoltó rosé ez, melyből nem elég egy palackkal beszerezni.
Jópofa, tetszetős bor ez, mely pontosan azt adja, amit a címkén ígér: nem túl komplex, nem túl hosszú, nem túl testes, viszont nagyon finom.
Legutóbbi hozzászólások