Tokaji furmintról van szó, mégpedig a Dereszla háza tájáról. Friss, üde, gyümölcsös és nagyon jó társ nyáron. Most akciósan ezer alatt érdemes venni.
Színe közepes mélységű arany, illata sem nagyon orrbavágós. Birs, hársvirág, enyhe mineralitás, vilmoskörte. Mondhatni jellegzetes tokaji-édes illat. Tiszta, nagyon kedves.
Virág, érett, lédús csemegeszőlő és kajszibefőtt jellemző erre a kedves borra, amit jól behűtve kellemesen el lehet szopogtani.
Karádi-Bergerék kifacsarták a hegyet, adtak hozzá némi citrust meg marcipánt, így született ez a bor.
Kínlódásom a Somló megismerését illetően Tokajra hatványozottan igaz: bonyolultabb és nagyobb terület, megdöbbentően változatos klimatikus és talajviszonyokkal. Aki egy mondatnál mélyebben kíváncsi az ügyre, olvasson a könyvtárnyi rendelkezésre álló irodalomból, én csak azt tudom fenntartani, amit már egyszer leírtam: le kellene térdelnünk, hogy Tokaj a mienk.
Pofás és nehéz burgundi palack, a címkén egy régi tokaj-térkép. Kiforrott arculatnak tűnik, pedig most találkozom először a pincészettel.
Üdének és frissnek ígért, és az is, de jóval többet ad, mint az általában ilyen jelzőkkel illetett bor. Buja, többrétű, izgalmasan gyümölcsös.
Lassú, viszkózus cseppek rajzolják tele a poharat, illatban először csonthéjas-mandulás jegyek mutatkoznak, majd fehér virágok, viasz, tömjén és földesség, de körte, érett alma, mogyoró és grillázs is jelen van.
Mokány bor, markáns savakkal, ásványokkal és alma-chutneyval. Nem divatosan könnyű, meg kell vele küzdeni, de megéri.
Jó látni, hogy két fiatal borásztehetség az öreg Tokajban olyan borokat tud készíteni, amelyeken már egyértelműen érezhető a kezük nyoma. Van stílusuk, ezt nem lehet túlmisztifikálni: kiváló területeken dolgoznak, hagyományos fajtákkal és a kitartás úgy tűnik, egyre jobb eredményeket hoz.
Legutóbbi hozzászólások