Szeretni való, koncentrált, illatban gazdag, elegáns vörös ez, Vidáék felsőházából, amely eszembe juttatta azt a bizonyost.
Többször hallom mostanában azt a kritikát Vidáékkal szemben, hogy sok a fa. Sőt, egyesek olyanokat mondogatnak, hogy brettesek a borok. Nos, bevallom, fát korábban én is éreztem túlzásnak, de csak a könnyedebb ? vagy szerintem inkább könnyedebbre hangolni való ? boroknál, a La Vida kategóriában nem: itt inkább stílusjegynek fogom fel. (A másik vádra meg csak annyit tudok mondani, jómagam sosem éreztem, lehet, hogy az én orrommal van baj.)
Volt egy klasszikus La Vida merlot, a 2003-as, amely (a 2003-as Cabernet franc-nal együtt ) úgy lesöpört akkor a lábamról, hogy térden állva könyörögtem a pincében egy palack merlot-ért, ami végül is bejött, mert meghatotta Pétert, és sikerült vennem egyet a 2006-ban már hiánycikké vált borból. Ez a merlot most arra emlékeztet.
Nagyon sötét rubin, gránátba hajló éllel, illatbomba már nyitáskor, és széppen hozza orrban, amit később szájban kibont: érett (jó értelemben) lekváros cseresznye és meggy, rengeteg csoki, fahéj és vanília. Behízelgő merlot-édesség, majd szájban friss pirosbogyósok. A savak rendben vannak, a tanninok csiszoltak, egyedül a test tűnik könnyedebbnek, már-már többet kívánna az ember, főleg az alkohol mellett. Azt hiszem ezért marad el nekem az álom 2003-as mögött, ami persze korántsem szégyen. Nagyon szeretnivaló bor ez, minden más állítás ellenére szép hordóhasználattal. 4 csillag.