Francia tudósok (muhahaha) kifejlesztettek egy elektromos orrot, amely négyzetcentire pontosan meg tudja mondani, honnan származik egy bor, milyen szőlő(k)ből készült és melyik hordóban erjedt. Közben, mintha minden egyetem ilyesmin agyalna, a Stanfordon is hasonló eredményeket értek el, ők izotópokkal dolgozva mondanak meg mindent egy borról.
Oké, a jelenség nem új, kiberszimatot már terveztek, sőt: tömegspektrométer is már rég létezik. A dijoni Bourgogne Egyetem munkatársainak munkájában most az újdonság az, hogy ezt az anyagi részecskék tömegével, izotópanalízissel foglalkozó gépet a borászat szolgálatába állították.
Egyszerűen levezetve: azt biztos mindenki tudja, hogy a szőlőcukker alkoholos erjedési folyamata során etil alkohol és széndioxid keletkezik, és hő szabadul fel. Na, képzeljük azt el, hogy gyakorlatilag ugyanaz az anyag képződik bármily szőlőfajtával is dolgozunk. Illetve majdnem ? 3 százaléknyi az eltérés, fajtától, erjedés körülményeitől (élesztőgomba) és ilyen apróságtól függően. Aztán következik az utómunka: mi lesz egy borral erjedés után? Érlelve lesz-e pl. fahordóban? Ezek miatt a körülmények miatt ezernyi különféle vegyület, anyag kerül egy borba, melyek az adott bor egyedi íz és illatjegyeit adják, és melyeket izotópanalízissel pontosan el lehet egymástól különíteni, és ki lehet mutatni, sőt, minden egyes anyag eredeti forrását is meg lehet mondani.
A tömegspektrométerbe betesznek egy mintát, az pedig kidobja az ezernyi vegyület kémiai aláírását. Egy bizonyos elem atomjainak megegyező számú protonja van, neutronjainak száma azonban változhat. A szénnek pl. hat protonja van, neutronjainak száma hat, hét és nyolc is lehet, attól függően, a szén mely izotópjáról beszélünk. Ezzel azonban mit sem tud kezdeni az, aki az adatokat nem tudja rendszerezni. Ehhez kellett a kutatás, amely alapján most a szőlőfajtát és annak eredetét, a dűlőt, országot, hordó származási helyét, a fa származási helyét, még a fajélesztő eredetét is meg tudják mondani.
És, hogy a jó burgundiak miért foglalkoznak ilyennel, mintha jobb dolguk nem lenne? Hát a sok kutyulás meg hamisítás miatt, azért. Itt most nincs mese, hamar kiderül, hogy valójában honnan is van az a bor, lett légyen rajta bármilyen címke is.
Van a történetnek egy szép oldala, amely a régi amerikai-szovjet űrhajós sztorit (legenda, vicc?) juttatja eszünkbe. Mely szerint egy találkozón az amcsik átnyújtottak a ruszkiknak egy NASA által kifejlesztett golyóstollat, mellyel az űrben is lehet írni, mivel ez eddig problémás volt. Az ajándék átnyújtása közben elmondták, hogy egy millió dollárba került a toll kifejlesztése, de megérte, mert rohadt sokat idegeskedtek amiatt, hogy nem tudnak az űrben jegyzetelni. Aztán megkérdezték a szovjeteket, hogy ők hogyan hidalták át ezt a problémát. Az értetlenkedő válasz ez volt: karendás.
A Stanfordon ugyanis azt mondják, hogy egy ilyen tömegspektrométer iszonyú drága, ráadásul marha nagy és nehéz is, nem mozdítható. Ők ezért egy olcsó és elérhető módszert dolgoztak ki az izotópanalízisre, mely során egy szerkezettel a mintát elégetik, és egy speciális konténerben elhelyezett tükörlabirintusba engedik, melyben ide-oda pattognak az atomok, melyeket közben lézerekkel bemérnek. Minden egyes izotóp más fényt ver vissza.
Végül is mindegy melyik a módszer, a lényeg az adatbázis, mondaná büszkén az informatikus, és igaza lenne. Na, egy ilyet kell gyorsan beszerezni nekünk is, aztán indulhat a hacacáré, ami lesz, ha minden magyar bort elkezdünk tutibiztos módszerekkel megfejteni. Izgalmas lenne, annyi szent. Áldott tudatlanság!
Korábban:
Kiberszimat segíti majd a borászokat
