Kétségtelen, hogy nagy borról van szó, komoly extrakttal, sok mondanivalóval. Inkább az a kérdés, hogy mit mond?
Illata dús, nagyobb testű borhoz és az évjárathoz illő: ánizs, bors és cavendish dohány érződik az elején, ezt bőrösség és aszalt pirosbogyós gyümölcsök követik. Sokáig kell levegőztetni, vagy forgatni a pohárban, mert a palackbuké lassan távozik.
Szájban az első benyomás, hogy harapni valóan dús, összeérett, alig lehet elkülöníteni az aromákat. Aggasztó azonban, hogy a savszerkezet már mintha a leszállópályát jelezné, némi acetilén jelenlét is felfedezhető, de lehet, hogy csak képzelődöm.
A tannin mindenesetre erről tudni sem akar, van még bőven hova csiszolódnia, és mivel nem kevés van belőle, ezt eléggé egyértelművé is teszi. A lecsengés hosszan tart, lekváros gyümölcsök és animális jegyek keveredése jellemzi, ebből kicsit elvesz a torkot nem kissé égető alkohol.
Összességében hozza azt, amit egy Buttlertől elvárunk, de nem villant nagyot (persze, ha valaki azt várja el, hogy nagyot villantson, akkor nem hozza). Összetett és nem egyszerű tehát, azonban lehet, hogy a kóstolás pillanatában éppen egy fázisban van (itt például Fater nagyon bírta), és majd lesz jobb is. Ezzel az erővel persze az is könnyen lehet, hogy nem. Éppen ezért, árérték arányt tekintve 3,5 csillagnál most nem tudok többet adni neki. Ilyen áron (6100-6700 Ft között mozog) nagyobb meggyőzőerőt várok el.