Annak, hogy miért kettő és nem több Horizont sörről lesz most szó, igen egyszerű oka van. Ennyi üveg fért csak el az amúgy is degeszre tömött táskámba, ahol így is meg kellet küzdeniük a helyért a ruhákkal, könyvekkel és sok doboz fűszerrel.
Nem ismeretlen számomra a Horizont, a Főzdefeszten kóstolt, akkor debütált Witbiert már dicsértem, a csapolt Japán Búza pedig most már visszatérő hajnali vendég a poharamban az egyik kedvenc kocsmánkban. Az IPA kimaradt még a listáról, de egyrészt nemsokára úgyis újra Főzdefeszt, másrészt ez a műfaj eddig nem lopta be magát különösebben a szívembe, hát majd meglátjuk, hogy idővel hova jutunk egymással?
Amit még mindenképpen meg szeretnék említeni, és sosem mulasztom el bor esetén (sem) megjegyezni, ha érdekesnek találom, az a címke: ötletes, az egyszerű, de szép grafikával felkelti a figyelmet a polcon, és a hátlap is elég informatív.
Japán Búza
A Japán Búza készítője Kelemen Ottó, akivel volt szerencsém a Főzdefeszten beszélgetni is a söreiről és a hidegkomlózott cideréről, ő többek között a 2014-es Házi Sörfőzök Versenyének a győztese. Nem túl nagy meglepetésre egy szűretlen búzasörről van szó, ami japán Sorachi ace komlóval készült. Olyan ez a fúziós sör, mint egy kicsavart Heston Blumenthal fogás: a hagyományos délnémet búzasör, – ami a címke tanúsága szerint közel ezer éve létező sörtípus és 1602-ben bajor hercegi monopólium lett – megbolondítva ezzel az egzotikus japán komlóval?.már ettől imádnivaló a dolog, hát még, hogy tényleg nagyon jó lett a végeredmény.
Félbarna, illatában édes, virágos jegyek, kis gyantával. Ízre lágy, barack, trópusi gyümölcsök, mangó, licsi, kis szegfűszeg, propolisz, citrusos jegyek, ízében csak egy kis komlósság, füst, kis arabfűszeres beütés. Nem kirobbanóan citrusos, de nem is gejl édesfűszeres, jól egyensúlyoz a kettő határán. Kevés a szénsav, és kevés, nem tartós a hab, (bár lehet hogy rosszul öntöttem) lágy, krémes textúra. A lecsengésben nem túlzó a keserűség, populáris, szerintem igen könnyen szerethető sör. (5,8%)
Flamand Porter
Kelemen Ottó és Varga Áron közös munkája ez az angol stílusú porter, aminek a flamand részét a belga élesztő adja, még csavarva egyet rajta amerikai Cascade és Mosaic komlókkal (van benne német Magnum is). Pörkölt maláta és kandiscukor gazdagítja, ez utóbbi a kolostori sörfőzés hagyományos alapanyaga.
Sötét, fekete szín, mellette édes, füstös illat. Ízben füst, karamell, égetett cukor, rooibos tea, étcsokoládé és kávé. Határozott a komlósság, egyenletesen kíséri végig az édes íz, az alól tűnnek elő a gyümölcsös, halvány citrusos jegyek. Alacsony szénsav, kevés, nem tartós a hab itt sem, krémes textúra, keserűbb a lecsengés. Végig nagyon törékenynek érzem az egyensúlyt, de nem billen el semerre szerencsére. Nem egy nyári sör, már csak a viszonylag magas, 6,7%-os alkohol miatt sem, de jól iható, komplex, meglehetősen testes sör.
