A London Wine Fairen idén biodinamikus és organikus borokból válogatták össze a Top 100 szabadkóstolót a szakik. Az, hogy mi az organikus, és mi a biodinamikus, előző cikkünkben részletesen tárgyaltuk, a 20 legjobb európai bornál. Gyors ismertetőnek talán csak annyit, hogy míg az organikus szőlősgazda néhány vegyszer kivételével semmit sem használ, és megpróbál a természettel harmóniában dolgozni. A biodinamikusok viszont a szőlő lelkére is megpróbálnak hatni, síppal-dobban-nádihegedűvel, meg marhaszarvba tömött, teliholdkor megkevert ezzel-azzal. Ahogy azt Rudolf Steiner a húszas években megírta.
Az újvilág kapcsán volna néhány probléma. Példának okáért a biodinamikusok nem engedik meg az öntözést, mert az aztán csúnyán beleavatkozik a természetes folyamatokba. Öntözés nélkül azonban nem lenne szőlő az újvilág jelentős részén. Bár ez a növény akkor hozza a legjobb formáját, ha nagyon szenved, de azért valami minimális víz legyen má?! Ennek megfelelően az újvilágiban kóstolt borok leginkább organikusak, semmint biodinamikusak.
Aztán ott van a szabályozás problémája es. Az Egyesült Államokban, amely ugye a landofthefree, nem lehet csak úgy direktbe ráírni a borra, hogy Organic, csak annyit, hogy Made from Organic Grapes, azaz organikus szőlőből készült. Nem tudni miért, de így van.
Az újvilági borokkal Stevie Kraftnak egyébiránt az a baja, hogy nehéz őket hova tenni. Mivel a borászoknak lényegében mindent lehet – világos, hogy van szabályozás, de akkor is -, ha valaki a sivatag közepén akar jégbort készíteni, és megvan hozzá a technológiája, akkor nyugodtan megteheti. Azaz a borok stílusukban nehezebben azonosíthatóak, és köthetők helyhez, mint az óvilág borai.
Kántorbandinak éppen ez a sokszínűség vonzó ? meg a trópusi gyümölcsök dögivel. Mindenesetre olyan ez az egész újvilági bordolog, mint egy totálisan felderítetlen, hatalmas tenger, amely egyrészt vészjósló, másrészt meg alig lehet rajta navigálni. Talán Chilét és Új-Zélandot kivéve, de még a vészjósló tengereken is lehet pár barátságos sziget.
A borokat továbbra sem rangsorban, hanem kóstolási rendben listázzuk.
Cullen, Margareth River, Mangan Vineyard, Sauvignon Blanc/Semillon 2007
Első borunk tehát egy Semillon/Sauvignon Blanc Nyugat-Ausztráliából, a Margareth-folyó völgyéből. Klasszikus Bordeaux-i fajtákból: Sauvignon Blanc, és Semillon a két összetevő. Érezhető, hogy az előbbi viszi a prímet illatban: csalános, füves, zöldes az illat. Az ízében viszont a Semillon dominál: zöldes gyümölcsök mindenhol. Ez alatt azt kell érteni, hogy nagyon sok gyümölcs van benne, közepes sav mellett.
Pegasus Bay, Riesling 2006, Marlborough, Új-Zéland
A Marlborough-völgyet nem a rizlingről, hanem a Sauvignon Blanc-ról ismerjük, na de nézzük, mit tud ez az alapvetően északi fajta errefele. A másik érdekesség, hogy az öböl az azt felfedező Pegasus nevezetű hajóról kapta a nevét ? no de ez már tényleg messzire visz. Az illatban citrusok mutatják magukat, trópusi gyümölcsök, és hársfavirág. Az ízben az elején talán egy kicsit túl intenzív a sav, aztán meg mindenféle hársas-citrusos mutatványok jönnek. Nagyon intenzív, szép bor, a kelleténél egy leheletnyivel magasabb savval.
Frog?s Leap, 2006, Chardonnay, Carneros Creek, Kalifornia
Na nehogymá? egy agyonfázott chardonnay Kaliforniából, nehogymá! ? erre gondoltak a hős felfedezők, miközben a szökkenő békás palackot forgatták. Hála az égieknek, ezúttal óvatosan nyúltak a fához a kaliforniai borászok. Kis csonthéjas, és ásványosság érződik az orrban, de nagyon lájtosan, könnyen. Az íz közepesen intenzív, kesernyés, fehérhúsú gyümülcs és egy kis mandula érezhető, túlságosan könnyű savak között. Túlságosan könnyed az egész, intenzív vaníliás-kókuszos ízű hordó nélkül ? úgy tűnik ? ennyit tud a Carneros-völgy, ez meg nem valami sok.
Millton Vineyards, Opou Riesling 2007, Gisborne, Új-Zéland
Nagyon termékeny talajú a Gisborne vidék, ez meg veszélyes mert megszaladhat a termés.- A környéket egyébiránt a Chardonnay Központjának tartják, naná, hogy egy Rizlinget kóstoltunk. Amely bor illatra nagyon intenzív citrus/ fehérvirág/csemegeszőlő illattal nyit. Az íze citrus, és tiszta szőlő íz, de mintha valamely gyümölcslét ízlelnénk, olyasvalami. A sav közepesen erős, az alkoholt pedig németesen alacsonyra vették a gazdák, mindössze 9%. Nagyon frissítő, könnyed bor, jól kiegyensúlyozott savakkal.
Seresin, Memento Riesling 2007, Marlborough, Új-Zéland
Könnyű bor, zöldes-citrusos színnel. Az illatban intenzív citrusok és egy kis barack érezhető. Édeskésen indít, nagyon gyümölcsös, elsősorban barackos jegyeket mutogat. Könnyű és középhosszú az utóíz. Amolyan kedves kicsi bor, de semmi több.
Rippon Riesling, 2005, Central Otago, Új-Zéland
A borvidék a legdélebbi, amerre még a szőlő megterem, közel az Új-Zélandi-i Alpokhoz, ergo jóval hűvosebb, kissé talán az európai klímát modellezi. Nem véletlen, hogy egy újvilági szemszögből már-már matuzsálemi korúnak (3év!) számító bort osztottak meg velünk a bírák. Mivel az tiszta sor, hogy a rizling hosszan érlelhető, optimistán néztünk a jövőbe kóstolás előtt. A színe még mindig fiatalos: citrom, zöldes beütésekkel. Az illata zöldes gyümölcsöket, mineráliákat sorol, közepesen hosszan. A sav magasabb a közepesnél, jócskán. A test szikár, kis édeskés barackkal, és fanyarsággal, ami aztán az utóízben jó hosszan tart. Minket meggyőzött.
Millton Vineyards, Te Arai Chenin Blanc, 2006, Gisbourne, Új-Zéland
Ugrás vissza, az északi szigetre. A fajta Loire-völgyi, de Dél-Afrikában is van dögivel, nagy ászokolt übersavas jószágtól napégette kissavú gyümölcsösig lehet belőle akármi. Színre világos aranyszín. Illatra érett sárga alma mutatja magát, meg valami fehér virág. Az íze nagyon rövid, alma és citrus, a test kicsi, ami marad, az a hihetetlen magas sav. Úgy tűnik nem jó, ha az Ó- és az Újvilágot egy palackba próbálják sűríteni.
Rippon, Pinot Noir, 2004, Central Otago, Új-Zéland
A Sauvignon Blanc mellett a Pinot Noir az, amitől az új-zélandiak nagyon sokat várnak. Azért mert hűvöskedvelő-fajta lévén olyan, mintha direkt az ő szigeteikre találták volna ki ezt a szőlőt Burgundiában. A borászok egyelőre azon sírnak, hogy az állam nem pénzeli annyival (nagyjából a teljes magyar borköltségvetésnek megfelelő összeg!) a PN kutatását, mint a Sauvignon Blanc-ét. A bor színében halvány gránát, szamóca és herbaíz, elsősorban kakukkfű érezhető rajta. Alig van benne tannin, a sav közepes, fanyar gyógyfüves, és utána szamócás az íz. Nem valami hosszan tartó bor, de inni, arra jó.
Sokol Blosser, Dundee Hills Pinot Noir, 2005, Oregon, Egyesült Államok
Azt tudni kell, hogy az USA nyugati partvidékén az oroszok is létre hoztak ezt-azt, egy két telepet Kaliforniában, s följebb, Oregonban. No ennek az emlékét őrzik például az olyan elnevezések, mint a Sokol, amely sólymot jelent (igen, az a fura madár a zsebrádión, az egy sólyom volt!). Oregonban a klíma hűvösebb, mint Kaliforniában, ezért nagyobb területeken tudnak Pinot Noirt ültetni. A mi borunk színe halvány rugbin, illatra animális, vagyis mindenféle állatias szagokat mutat, meg szamócát. A tannin közepes, a sav viszont kifejezetten lapos, kis keserűs eperízzel. Nem tart valami hosszan, lapos az egész.
Lark Hill, Pinot Noir, 2006, Canberra, Ausztrália
Új-Dél-Wales déli ficakjából jön ez a bor, ahol a klíma már elég hűvös (hűvös? Maradjunk annyiban, hogy nem dögletesen meleg) ahhoz, hogy a Pinot Noirból a lekváron kívül mást is lehessen csinálni. Mellettünk szakértő ausztrálok kóstoltak, akik annyit mondtak, hogy a fővárosból (Canberra) három jó dolog jön: a pornó, a fű, meg a Lark Hill. Na ennek megfelelő izgalommal forgattuk a pacsirtadombos palackot. Kis téglás élű halavány rubin a szín. Az illatában egyértelműen eukaliptusz van, Kántorbandi szerint koalák trágyázzák az ültetvényt. Alkoholtartalma kifejezetten magas, a tannin közepes, továbbra is az eukalipusz dominál, meg mellette a szamóca, dögivel. Nem az a visszafogott, elegáns pinot, de kell ilyen is. Nagyon hosszan tart, az egyik kedvencünk volt. Kíváncsiak vagyunk, hogy ezek után milyen lehet a canberrai pornó meg a fű.
Cullen Mangan, Merlot-Petit Verdot-Malbec, 2006, Margareth River, Ausztrália
Visszamászunk Nyugat-Ausztráliába, egy bordeaux-i eredetű fajtákból készült küvére. Merlot a gyümölcs, petit verdot a test, és malbec a tannin meg a szín ? nagyjából így működnek a fentebb felsorolt fajták házasítva. A szín feketés rubin. Illatra elsősorban borsot mutat, midenféle más, sós fűszerek társaságában. Magas alkoholtartalma mutatkozik meg a szájban először, ennek hatására egy kicsit édes a borunk. Aztán van itt mindenféle: feketecsoki, bors, vörösbogyós gyümölcs. Túl fűszeres, túl nagy az alkohol, túl erős, kicsit talán az újvilág esszenciája: mindenből sokat, nagyon.
Battle of Bosworth, Cabernet Sauvignon, 2005, McLaren Vale, Dél- Ausztrália
Az megvan, amikor 1485 augusztus 22-én a Lancester-ház színeiben Tudor Henrik úgy elkalapálta a York III. Richárdot, hogy az rögvest véget vetett a Plantagenetek uralmának Angliában? Tudják, a lóbiznisz, egyes tudor történészek szerint a púpos, vagy elfogulatlan történészek szerint a határozottan púpmentes Richárd fejét maga a Fekete Vipera csapta le. Ez meg itt, mindehhez képest egy Cabernet Sauvignon. Színe fekete gránát. Illatra borosos, ánizsos jegyeket mutat, sok fűszer, meg fanyar fekete szeder, meg dohány is. Az ízre elsősorban az alkoholédesség mutatja magát, nagy test, nagy tanninnal és savval. Fiatal még a bor, mindenféle vörösbogyós gyűmölcsök, és fűszerek jelentkeznek. Agresszív de jó, amiként az a csata is az lehetett ? mármint Tudor-Lancester oldalról nézve.
Coyam, Emiliana Organico, 2005, Chile
Sokszereplős történetről van itt szó: Syrah, Cabernet Sauvignon, Carmenere, Merlot, Petit Verdot fajtákból készült ez a chilei küvé. Chilében jutottak egyébként Kraft véleménye szerint a legközelebb a terroir borászkodáshoz ? mindenféle gyógyfüves ízek jellemzőek itt a borra. Kérdés, hogy ez mennyire igaz erre a tételre. Fekete, bíbor-sűrű színű bor. Az illatban kakukkfű (naugye) meg mindenféle más jószágok, mint például zsálya érezhetőek, nagyon tisztán, nyíltan. A teste nagy, sok a tannin, fűszeres és vörösbogyós ízek érezhetőek, nagyon hosszú a lecsengése, kis tannin marad a legvégére. Tetszetős.
Kalleske, Clarry?s Red Shiraz, 2006, Barrosa, Dél-Ausztrália
Ismét Ausztrália. Azt mondják az okosok, hogy a Barrosa-völgy az egyik legjobb ausztrál terület. Fekete színű, rubin éllel. Az orrban szamóca, málna, mindenféle bogyósgyümölcsök. Már itt is érezni lehet, hogy az alkoholtartalom bizony magas. Nem is tévedünk sokat. Az ízben az újvilágias, nagy alkohol-nagy tannin-nagy sav kombinációval nyit. Az alkohol okán édeskés is, de ez az édesség határozottan éget. Aztán szamóca, csoki meg málna érezhető. Meg fa. Nagy test, nagy élvezet. Valami nagy és véres hússal nagyon jó lehet.
Matetic, EQ Syrah, 2006, Chile
A bor a magam részéről megkapja a palack-nívódíjat. Nagyon szép, ízléses design, dögnehéz palack. Sámson a szamár-álkapocs helyett nyugodtan használhatta volna, amikor a hozzáadott tanninnal kapcsolatos nézeteltérését rendezte azzal a bizonyos ezer filiszteussal. A bor színe fekete, bíbor éllel. Orrban sűrű, nyitott málnát mutat, csokit, meg ánizst. Olyan állagú az egész, mintha nem is préselték volna a szőlőt, csak úgy lazán ledarálják. Magas savval és tanninnal nyit, de nem erőszakosan. Málna, fekete csoki, és bor kombinációja a szájban. Telt, óriási bor, a ?nagy test nagy élvezet? iskola szerint.
Tulabagh Mountain Vineyards, Syrah-Mourvedre, 2004, Dél-Afrika
A legvégére itten van egy dél-afrikai bor. A színe rubintos feket, illatában egyértelmű, nyílt menta és málna érezhető. A szájban nagy tannint és nagy savat mutat. Ízre leginkább a málnalekvárba áztatott after eight csokira hajaz. Merthogy menta-málna-csoki a kombináció. Hosszú, nagy, erős bor.
Tanulság
Ez az egész organikus, meg bió, ne adj isten a biodinamika, ez valami nagyon európai dolog, amelyre az újvilág termelői csak az utóbbi években kezdtek el rámozdulni. Ki jobban, ki kevésbé. Talán nem véletlen, hogy a borászati hagyományokkal csak hellyel-közzel rendelkező új-zélandiak (merthogy a dalmátok Müller Thurgauját azt ne tekintsük már annak, a sauvigon blanc pedig mindösszesen negyedszázados) előrébb járnak, mint az Egyesült Államok. Az újvilági borokban inkább a fajtajelleg volt jobban megfigyelhető. Tekintettel arra, hogy organikusként nem keverhetnek bele mindent, ami zsákban jön a vegyiüzemből, itt tényleg oda kell figyelni a szőlőre az elejétől a végéig. Jó borok tehát, amelyek a fajtát mutatják.
Európában ezzel ellentétben a terroiron, a termőterület kifejezésén volt a hangsúly, amint azt érezni lehetett a korábban tesztelt húszas soron. A Loire-völgy tényleg Loire-völgy volt, amiképp a Chablis is Chablis, és ez jó is így.
Végezetül talán annyit, hogy ezeknek a boroknak nem az volt a fő érdeme, hogy biók, meg organikusak, meg dinamikusak. Ezek egytől egyig, tisztességgel elkészített, remek – vagy legalább az átlagnál jobb ? borok voltak, amiket szigorú szabályok szerint készítettek el. Attól, hogy valami büdös, még nem terroir, nem biodinamika.
