Hússzínű bor, egészen kifakult gránát éllel. Irgalmatlanul sok üledék gyűlt össze a palackban, dekantálás nélkül csak szilás technikával élvezhető.
Illatra meggy még inkább meggylekvár ugrik be elsőre, aztán szárított áfonya, a gyümölcsösség még több mint négy évtized után is döbbenetesen erős. Mindezzel együtt a korát nem tagadhatja le, oxidált illatok is vannak itt, leginkább friss dió.
A bor édes, a sav közepes, a tanninok szintén a jó középre koptak le (valszeg zsenge korában azért elég durvák lehettek, nem véletlenül kell ezekkel várni legalább 15 évet!). Az alkoholtartalom új korában 20%abv volt, amiből jócskán maradhatott, merthogy továbbra is magas a szesz. Ízében is a gyümölcsösség dominál, leginkább ribizli- és meggylekvár, itt egy kicsit erősebben érezhető a dió. A bor teste nagy, és a komplex ízek jó soká maradnak, a lecsengés kifejezetten hosszú és melengető.
Öt csillag, ez, a rezignált hétszentségeteket, hát hogy a fenébe ne volna annyi! Mit gondoltok, ti hogy a jó francba fogtok kinézni 47 évesen?
