Megfájhat a Chianti, ezzel fenyegetnek minket az okosok. Toszkána zászlósbora, az olasz borászat neháztűzérsége. Tudják, no, a kültelki pizzériákban a bárpult felett dekorcélokból porosodó kukoricacsuhéba font hasas palackok? megvan? na azokban Chianti volt egykor. Toszkánán keresztül sréhen húzzunk két vonalat, a metszéspont körül találjuk a borvidéket. A Chianti eredetmegjelölést takar, ezek a borok Sangioveséből, Canaiolóból, és fehér Malváziából készülnek (utóbbi görög eredetű). Namármost chianti az, amikor ezek olyan kombóban kerülnek a flaskába, hogy annak legalább 70 percentje sangiovese. Mostanában már lehetőség van arra, hogy kispórolják a fehérszőlőt, sőt mára már 100 százalékos sangiovese is lehet chianti, puhulnak a taljánok is, na. Amennyiben a cuccot 38 hónapig érlelik, riserva, de ha mégtovább, meg magasabb a minősége (extrakt, alkohol, sav) akkor superiore a minőség.
De mi mehet gajra?
Ezeknek az ütős mediterrán vörösboroknak az kell, hogy folyamatosan kurva meleg legyen, azt követően meg jópár éven keresztül ne basztassák őket – attől lesz az a brutális test, a fűszeresség, és fogzománcot oldó tannin, meg a téglaveres szín. Toszkánában mi van? Meleg. Akkor mi a probléma?
Simone Orlandini, a Firenzei Egyetem agrometeorológusa szerint az a fő baj, hogy egyre melegebb az időjárás, az eső viszont egyre inkább brutális viharok formájában érkezik, ami öntözni kevés, de arra hogy széjjelverje a termést – mint gyöngytyúk a töreket – éppen elegendő. Orlandini szerint, ha nem történik valami, néhány év, és az Alpokban lesznek az olajfaligetek, Skandináviában pedig a a fő borvidékek. (valószínű, hogy néhány svéd és finn a hírre legott nekiáll fokozni a CO2 kibocsátást, csak hogy meggyorsítsák a folyamatot).
Orlandini professzor nem aprózta el: harminc év termését elemezte ki alaposan. A dologban az a vicces, hogy a tizenöt-húsz évvel ezelőtt szüretelt termés valszeg mostanra még mindig igen szép arcát mutatja, ezeket a borokat az első tíz évben nem nagyon szokás basztatni. Arra a következtetésre jutott, hogy a meleg önmagában akár még jó is lehet, de az esőkkel kombinálva, amolyan monszunosan – na az tönkre vághatja a toszkán bortermelést. Egyes termelők ráadásul arra panaszkodnak, hogy a száraz meleg megnyomja a cukor képződést a szőlőben, a magas alkoholtartalom pedig megborítja a bor egyensúlyát.
A konklúzió annyi, hogy ideje volna csinálni valamit a globális felmelegedés ügyében (jó alkalom erre a G8-as srácok összeröffenése) különben nagy gebasz lesz, a borászatban (is).
StevieKraft
Korábban:
