Ez tényleg nagy siker, a Vinitalyn évszázadok óta csak oklevelet, Gran Menzionét szoktunk kapni. Bárdos Benjámin ugye a mátrai sólyom, olyan szerves része, szinte természeti képződménye e pompás borvidéknek, mint mondjuk a Kékes-tető vagy a Sás-tó. A Szőlőskert irányítójaként évtizedek óta jelen van a korrekt, friss, hétköznapi borok piacán, most igazolta, hogy nem hétköznapi teljesítményekre is képes. Méghozzá a Mátrai Roséval (Pinot Noir-Kékfrankos 2006).
A bort kis magánpincészete, a fiával közösen vitt Bárdos és fia készítette, nagyon szép megjelenésű palackba sikerült bezárni a Mátra és a kékfrankos meg a pinot szellemét. Ez nemcsak egy hülye közhely akar lenni. A mátrai borvidékben több van, mint amennyit eddig kibontottak belőle az itteni kiváló borászok. A Mátra védte déli lapályokon komoly nyarak érlelik a gyümölcsöt, mely az Alföld forróságában és a hegyekből lefolyó hűvösségben ázik, így az itteni szőlő szép cukrokban és szép savakban egyaránt gazdag. Inkább fehérboros táj ez, illatos, ropogós, szép savú szürkebarátok és mesés muskotályok hazája. A kékek közül a hogy úgy mondjuk hűsebb fajták, a pinot és a kékfrankos való ide, nem annyira a cabernet sauvignon, mely még Villányban sem érik be mindig, nemhogy itt fenn, a magas északon.
Mármost a Bárdosék rozéja eszenciája a fajták gyümölcsösségének, a tavalyi mesebeli ősznek és a szép mátrai savaknak, jelzi, milyen borokra számíthatunk a tavalyi évből és igazolja egy tisztességes, jó borász tehetségét. Aki méltán büszkén tartotta kezében az érmet igazoló iratot.
Dr. Nemtudomka/Kántorbandi
Nézze meg képgalériánkat a Vinitalyról!
Korábban:
Még többet a veronai kiállításról: Az olasz meló: Vinitaly 2007