A megmentett Báró. Valamelyik világtalan az étteremben benézte dugósnak (na persze, hogy nem volt az).
Ott gubbasztott szegény háromnegyed palack a bárban, mintha Esterházy Péter keveredett volna futballhuligánok közé. Naná, hogy el kellett hozzam.
A Chateau Pichon Longueville Baron a Pichon-Lalande birtokegyüttes kisebbik darabja (a másik a Pichon Longueville Comtesse de Lalande). A birtokokat örökösödési osztozkodás címén választották ketté. Pauillacban, a Medoc legértékesebb részén fekszik a 70 hektár, amelyet 1855-ben a második osztályba soroltak. Kétharmad CabSav, 35% Merlot, 4% CabFranc, 1%Petit verdot. 1987-ben az AXA rázta gatyába, azóta az egyik legjobban teljesítő bordeaux-i birtokok egyike.
Mély gránát szín, rubin maggal, a perem viszont vizesedik, tizenhárom éves borról van szó, na! Az illat egy kicsit oxidálódott (egy két napja nyitva állhatott már a szerencsétlen). Ami leginkább megüti az orrot az egyrészt a bőrös, húsos illat, másrészt meg mögötte a kicsit lekvárosodó feketeribizli.
Van gyümölcs bőven, még tart a bor rendesen. A savak élénkek, közepesre hangoltak, a tannin lekerekedett, de azért ott van még a közepes fölötti tartományban. Elég férfias világú bor ez, még így a lejtőn lefele is. Íze intenzív, itt több gyümölcsöt mutat, feketeribizlit, szedret elsősorban. A húsos füstösség elsősorban a háttérben érződik. Az alkohol közepes fölötti, de nem lóg ki. Nem nagyon hosszú, a lecsengésben a bőrös lekváros jegyek dominálnak. Öt csillag.
