Mire lehet jó, ha az emberénél kétezerrel érzékenyebb firnyákkal rendelkezünk? Hát arra, hogy tökéletesen kiszagoljuk a borból a dugósságot. Kisszínes a kánikulára.
Nem tudod biztosan, hogy dugós-es a bor? Nem vagy benne biztos, hogy a TCA-t (triklóranizol) érzed-e, vagy csak valami olyan aroma van a borban, ami bezavar? Végy egy rendes vérebet, tanítsd be neki a vegyület szagát és meg is vagy.
Éppen ezt tette Michelle Edwards és Daniel Fischl, a hétéves Miss Louisa Bell ausztrál tulajdonosai. A kutya felsőbbrendű szagolója tévedhetetlenül válogatja ki a TCA-s poharakat, a victoriai borászatban az övé a végső szó vitás ügyekben.
Pont tegnap jártam a Royal Tokajinál (kóstolójegyzetek később), ahol Áts Karcsival és Turóczi Istvánnal, és arról beszélgettünk, hogy milyen előnyei vannak a csavarzáraknak, mely a birtokfurmintjukon és a sárgamuskotályukon van, és mennyire nem jók a szilikondugók, melyekről kiderült, hogy sokszor jobban átengedik a levegőt, mint más zárószerkezet. A dugósság ellen védekezni gyakorlatilag lehetetlen, a jellegzetes dohos, penészes dugóillat-és íz, ami sokszor a reggeli úszásról vizes maradt és egész nap a táskában, egy nájlonzacsiban cipelt fürdőgatya esti szagára emlékeztet, a paratölgy kérgének feldolgozása során keletkezik. Kiszellőztetni nem lehet, levegővel érintkezve tovább erősödik, szúrós, klóros lesz a bor tőle, elfedi az aromákat. A nem trenírozott borfogyasztó sokszor ilyen hibát vél felfedezni, amikor nagyon ásványos bort kap, pl. bazaltos, riolitos-zeolitos, vagy csillámpalás területekről, azaz Somlóról, Tokajból vagy Sopronból.
Kéne egy jó eb minden pincébe, előre megmondaná a dugószállítmányról, hogy fertőzött-e, de még a brettet is kiszagolná.
