A hosszú cím nem véletlen, Radó „saját használatra” palackoztatta ezt a válogatott tételt.
Bevallom nem először találkozom vele, már a vétel előtt kikérte a véleményem (minden infó nélkül kezembe nyomott egy jelöletlen fehérbort, hogy mondjam el mit gondolok). Már akkor egyértelmű volt, hogy olaszrizling és azt is gyanítottam, hogy a Szent György-hegyről, vagy környékéről származik. Jó bornak tartottam és tartom most is, az árával együtt pedig jó vételnek is egyben.
Színe zöldes árnyalatokban játszó citrom, egy kis szén-dioxid ül a pohár alján. Beleszippantva „default balatoni rizlingillat”, inkább az érett-hízelgő fajtából: mandula és körte, csonthéjasok dögivel, határozott ásványosság, amit egy kis vanília fest alá. Klassz.
A kortyban elsőre a határozott savak tűnnek fel, ezt írjuk az évjárat számlájára, annyira nem metsző, inkább csak hangsúlyos (ez hasonlóan az időjárás-jelentések „szórványosan várható eső, zápor” és „elszórtan várható eső, zápor” definícióihoz hasonlóan kissé megfoghatatlan, de maradjunk ennyiben). Így hát a gyümölcsök közül főleg a friss és zöld színű jut eszembe, de ugyanakkor van a citrusok mellett bőven licsi és mogyoró, hűvös-köves alapokon. Szerintem nagyon adja ez a bor, igazi frissítő a vénasszonyok nyarához (nálunk nincsenek indiánok, felejtsük már el ezt a kifejezést). Emlékeim szerint 1890 Ft, azzal viszont 4 csillag.